Mennyit ér egy polgár, ha magyar?

Minimum ötezer forintot. A tervek szerint lakosonként ennyi lenne az a legkisebb összeg, amelyre licitálhatnak az egészségbiztosítási piacra várt befektetők.

Az egészségbiztosítási reform keretében, egy előminősítő folyamat után, nyilvános licit során jelenhetnek meg a befektetők a hazai piacon. Az állam minimum 50, de inkább 100 milliárdos bevételt remél a hazai biztosítási piac 49 százalékának áruba bocsátásából, s mivel lakosonként fix összeg lesz a verseny alapja, könnyű kiszámítani: a licit állampolgárként 5000 forintról indul, s nagyjából 10 ezer lesz az állami vágyakban megtestesülő csillagos ég.

Mit vesznek a liciten az indulók? Lényegében jogot arra, hogy megjelenjenek a piacon, illetve abban a 22 cégben, amit a verseny kezdete előtt az állam gründol. (Mint arról a Weborvos már korábban hírt adott, 18 megyében 18 pénztár, illetve az egy területnek számító főváros és Pest megye együttes területén 4 jöhet létre. Először egyébként nem is pénztárak, hanem úgynevezett előtársaságok alakulnak, ezekben ugyanis nem kell nagy adminisztratív apparátust létrehozni.)

Az indulók számára az a licit lényege – a piacralépés lehetőségén túl -, hogy olyan területet szerezzenek, ahol 500 ezer ember él, mivel pénztáralapítás feltétele, hogy legalább ennyi biztosítottal rendelkezzenek. Épp ezért valószínű, hogy a versengés első napján a négy nagylétszámú megyéért – Bács-Kiskun, Szabolcs, Borsod és Hajdú -, illetve a központi régió (Budapest-Pest megye) négy cikkelyének egyikéért – mivel mindegyikben 700 ezer körüli a lakosságszám – lesz nagy tülekedés. Megszerzésükkel ugyanis megvan az induló feltétel. Amennyiben nem fogy el minden földrajzi terület az első nap, másnap folytatódik a lapunk információi szerint képaukciókra emlékeztető licit, de ezen már csak azok a befektetők indulhatnak, amelyek sikeresen vették az első forduló akadályát, vagyis szereztek már maguknak egy-egy területet.

Mint az eddig napvilágot látott információkból kiderült, egy-egy befektető szerezhet magának két egymás melletti megyét, kivéve a központi régiót, ahol nem nyerhető el a négyből két egymással szomszédos terület. Mindez nagyjából 2008 májusáig zajlana lesz, s ezt követné a tagtoborzás időszaka.

Ennek során kétféle taktikát követhetnek a továbbjutott versenyzők: saját területükön úgynevezett védekező toborzást szerveznek. Ekkor biztos ami tuti alapon, immár személyenkénti megkereséssel is beléptetik szervezetükbe azokat, akik egyébként a liciten megnyert területükön laknak. Ezt azért tarthatják fontosnak, mert létezik az úgynevezett támadó toborzás, amikor már bárhonnan bárkit be lehet léptetni a pénztárba, akár a már elkelt területekről is.

A közel három hónapos tagszerző kampány után, valamikor 2008 kora őszén jön el az igazság pillanata: pontosan számba veszik egy-egy pénztár tagjainak számát, s csak az kezdheti meg saját szervezeti struktúrájának kialakítását – tulajdonképpen a tényleges pénztárszervezést -, amelyik elérte a minimálisan meghatározott 500 ezres létszámot. A felső határ egyébként ekkor már 2 millió fő.

Mi történik azokkal a befektetőkkel, akik a liciten szerezve egy 200-300 ezres megyét nem érik el a fél millióban megszabott alsó határt? A tervek szerint beolvadnának egy életképesebb versenytársukba.

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár szerepét – mint arról korábban már hírt adtunk – az úgynevezett Nemzeti Kockázatközösségi Alap (NKA) venné át. A megalakuló pénztárak rögtön létrehoznák a saját pénztárszövetségüket. E a szervezet állapítaná meg például, hogy tagjai egyenként mennyit tegyenek be abba a közös alapba, amelyből az NKA finanszírozza majd a nagyértékű orvosi beavatkozásokat, például a szervátültetéseket. Minden egyes pénztárnak rendelkeznie kell majd szavatoló tőkével is, ami azokban a hónapokban biztosíthatja a zökkenőmentes finanszírozást, amikor több a kiadás, mint a fejkvótákból származó bevétel.

Létrejönne az úgynevezett Díjtételi Bizottság, amelynek működéséről egyelőre annyit tudni, hogy tagjai sorába tartozna többek között az egészségügyi és a pénzügyi tárca képviselői mellett a pénztárak delegáltjai is. A jövőben ez a testület – amelyben a szakminisztériumnak egyetértési joga lenne – bonyolítaná le például a gyógyszerár-tárgyalásokat, s állapítaná meg a támogatás mértékét, amelytől a tagok számára állítólag kizárólag kedvező irányba térhetnek el a pénztárak. Létrejön az úgynevezett Fejkvóta Bizottság is, amely nevének megfelelően évről évre megállapítja a fejkvótát, amit vagy kormányrendeletben vagy törvényben hirdetnek ki.

Azt, hogy e változások a pénztártagok számára a napi gyakorlatban majd mit jelentenek, egyelőre keveset tudni. Az egészségügyi miniszter lapunknak annyit mondott, az egészségügyi intézmények között várhatóan elindul egy nagyfokú specializáció. Horváth Ágnestől azt is megtudtuk, hogy a táppénzkifizetés ebben a rendszerben átkerül a szociális szférába.