Mi lesz veletek, alapellátó gyermekorvosok? | Weborvos

Siránkozás helyett a reális problémákat vette számba a Házi Gyermekorvosok Egyesülete.

Szinte napra pontosan 15 évvel ezelőtt volt első közös rendezvényünk, ahol úgy kétszázan, alapellátásban dolgozó gyermekorvosok, egyetértve Huszár András és szűk csapatának javaslatával, úgy döntöttünk, összeállunk, mert nincs senki, aki az érdekeinket képviselné. Nagy szükség volt akkor erre, hisz egyre több jel utalt arra, hogy a gyermekgyógyászat korábban egységesnek mondott közösségéből kiszorulunk, miközben a háziorvosi tábor nemigen akar befogadni.

Akkor már tíz éve dolgoztam „magányos farkasként", egy vidéki gyermekkörzetben. Nem volt, akihez szakmai problémáimmal fordulhattam, nem volt, akivel sikereimet, sikertelenségeimet megoszthattam. Nem volt, aki segített volna eligazodnom a rendeletekben, jogszabályokban. Nem volt egy közösség, ahová tartozhattam volna. Persze, hogy örömmel lettem tagja az akkor alakuló civil szervezetnek, de legmerészebb elképzeléseimben sem gondoltam volna, hogy olyan nagy feladatok várnak a HGYE-re a hazai gyermekorvosi alapellátás megőrzésében, mint amilyeneket a következő években kaptunk.

Annak idején arra sem gondoltam, hogy az egyesületnek közel másfélezer tagja lesz, hogy nemcsak érdekvédelmi feladatok, hanem komoly szakma kihívások megoldására is rákényszerül majd. Hogy megkerülhetetlen szakmapolitikai szereplővé válik, ami félve őrzi a gyermekellátást, annak minden résztvevőjével együtt.

Ehhez persze szükség volt olyan mindenre elszánt vezetőkre, mint Huszár András, Kálmán Mihály, Kádár Ferenc, akik tényleg „odatették" magukat az egyesületért, az ellátandó gyermekekért, és nem utolsó sorban értünk, a gyermekorvosokért. Ők voltak, akik faltörő kosként mentek előre, kopogtattak, dörömböltek, kiabáltak, elemeztek, tárgyaltak, alkudoztak, legtöbbször kötéltáncoltak. Ma is ők az oszlopos tagjai az azóta már jócskán kibővült vezetőségnek.

Most, amikor a Házi Gyermekorvosok Egyesülete 15 éves lett, a XVI. szakmapolitikai konferencián csak röpke visszatekintésre futotta az időből, a fő téma megint a házi gyermekorvoslás jövője volt.

Ki fogja ellátni 10 év múlva a gyermekeket, ha a házi gyermekorvosok átlagos életkora 56 év, és több mint egyharmaduknak 60 év felett jár a kora? Ez utóbbi korcsoport felel ma 470000 gyermek ellátásáért. Ki fogja ellátni 10 év múlva a gyermekeket, ha a rendszerbe nincsen új belépő, nincsenek utódok? Már ma is 265-en vannak a 65 évesnél idősebb házi gyermekorvosok. Hiába gondolnának körzetük feladására, ha nincs, aki átvegye a praxisukat, ha hiányoznak azok az anyagi feltételek, amivel negyven, vagy még több éves munka után visszavonulhatnának. Nem vonzó karrier ma az elsődleges ellátást végző gyermekorvosé.

Bár a demográfiai adatok szerint a születések száma csökken, az ellátandó gyermekek száma nő. Döbbenetes adat, hogy havonta 5-7 millió körül van az orvos-beteg találkozások száma, és bizony nagyon nagy részének résztvevője a házi gyermekorvos. Egyre több az elhízott, az asztmás, a krónikus betegségben szenvedő, a dohányzó, az alkoholt komoly mértékben fogyasztó fiatal. Ha nem teszünk ellene, ők lesznek néhány évtized múlva az egészségügyi szempontból problémás betegek, nem kis mértékben megterhelve a „felnőtt" alapellátást. Ennek megelőzése és sok más új tényező is többszörözi feladatainkat. Ha finanszírozás nem teszi lehetővé a rendelő fejlesztését, új műszerek beszerzését, nota bene az orvos és munkatársai anyagi megbecsülését, előbb utóbb romlik az ellátás színvonala.

Jó előadásokat hallhattunk ugyan a praxis menedzsmentről, a fejlesztésről, számtalan jó ötletet is kaptunk, csakhogy megvalósításuk újabb és újabb emberi energiát igényel, mely energia azonban már csak kevesünknek van tartalékban. Ezért lenne szükség utánpótlásra, a pálya vonzóvá tételére, hogy a végzett orvosok ne külföldön, hanem itthon találjanak boldogulást.

Dr. Körösi László az OEP finanszírozási osztályának helyettese felvázolta az elindult teljesítmény-finanszírozást, mely a „jól végzett munkát" jutalmazza, de ez még csak kezdeti próbálkozás, ezer és ezer buktatóval. Az viszont dicséretes, hogy tőlünk, akik benne vagyunk, akik csináljuk, várják a javaslatokat az indikátorok kibővítésére, reálisabbá tételére.

Nagyon vártuk az egészségügyi vezetés tájékoztatását a tervezett átalakításokról. Ezt az előadást vezette fel Huszár András reális, ezért indulatos helyzetértékelése a mai valóságról. Elhangzott, hogy ha nemzetközi és hazai szakmai felmérések sora bizonyítja, hogy a gyermekellátás hivatott képviselője az alapellátásban is a gyermekorvos, akkor sürgős lépéseket kell tenni a hozzáférés javításában. Nem csak azt kell tudomásul venni szakmai körökben, hogy a gyermekkor a növekedés befejeződéséig tart, hanem annak következményeivel is foglalkozni kell, hogy ép ott látja el a gyermekek 40-50%-át gyermekgyógyászatban jóval kevésbé jártas háziorvos, ahol rosszabbak az életkörülmények, alacsonyabb az egészségkultúra, rövidebb a várható élettartam. A mainál több gyereket kell a mostaninál kevesebb szakorvosnak ellátnia, de úgy, hogy közben ne érje anyagi vesztesség az elsősorban felnőtt populáció ellátásában jártas vegyespraxisokat.

Dr. Beneda Attila, az Egészségügyért Felelős Államtitkár kabinetfőnöke előadásában és válaszaiban még nagyon sok volt a „ha". Sok bizonytalansági tényezőt kellett felsorolnia, hiszen „az egészségügy bármely területére nézünk, mindenhonnan vészjelzéseket látunk". Ennek ellenére a jobbító szándék, úgy láttuk, megvan, és ami nagyon fontos, mindezt megpróbálják velünk egyeztetve, hangunkra, javaslatainkra figyelve, véghezvinni. Csodákat nem várunk, de hosszú idő óta most először véltem felfedezni az azonos útvonaltervet.

Dr. Velkey György, a Magyar Gyermekorvosok Társaságának főtitkára, a RE Bethesda Gyermekkórházának főigazgatója, az egészségügyi átalakítás aktív résztvevője, a tőle megszokott optimizmussal és higgadtsággal elemezte a jelen helyzetet és vázolta az esetleges kiutakat. „Nem a házi gyermekorvosok preferálása a kérésünk, de tudomásul kell venni, hogy ha egy ház építésénél gyengék az alapok, lehetnek bármilyen szépek és jó minőségűek a falak, vagy a födém, a ház ingatag lesz, és össze fog dőlni. Ha az élet kezdetén nem alapozzuk meg a gyermekek egészségét, lehet bármilyen jó a felnőtteket ellátó rendszer, nem fog tudni eredményesen dolgozni. Ha nincs, aki megalapozza a felnövekvő nemzedék egészségét, ha elfogynak a házi gyermekorvosok a rendszerből, ingataggá válik az egész" – mondta.

A Házi Gyermekorvosok Egyesületének kétnapos konferenciáján a súlyos és égető problémák mellett jutott idő szakmai előadásokra, egymás közti eszmecserére, beszélgetésre, a fogadáson a ragyogó Sárik Trió örömzenéjére.

Örültem annak, hogy a két nap a siránkozások helyett a reális problémák számbavételéről szólt. Érezhetően közeledtek az álláspontok, hallottuk, figyeltük egymás szavát. Bizonyíték volt ez a konferencia arra, hogy miért maradhatott talpon a HGYE az alatt a tizenöt év alatt, amikor nem egy alulról szerveződött szervezet veszett a múlt ködébe. A magam, és házi gyermekorvos kollégáim nevében kívánok Egyesületünknek boldog születésnapot!