Mikor működik együtt a beteg az orvossal?

A háziorvosok 16-46 százaléka ma is rendszeresen használ valamilyen placebót.

Valaha feltehetően alig fordult elő, hogy a beteg kimondva, kimondatlanul szembeszegült az orvos utasításaival. Ha mégis megrendült a bizalma, inkább más gyógyítót keresett magának. Manapság azonban rendre és viszonylag nagy számban számolnak be kutatók arról, hogy a páciensek esetenként nem váltják ki a számukra felírt gyógyszert; kiváltják, de nem veszik be; nem az előírt rendszerességgel, adagban szedik, illetve idő előtt abbahagyják a nekik rendelt, sokszor létfontosságú kezelést. Számos kutatás arra igyekszik választ keresni, vajon mi az oka mindennek, azaz, mi befolyásolhatja a betegek együttműködését és terápiában maradási hajlandóságát.

Piros, sárga vagy fehér. Ez az a három szín, amely a hazai kutatások szerint kedvező hatással lehet a betegek együttműködésére, terápiahűségére. A magyar páciensek a kék és a zöld színű tablettát jobban elutasítják. Előfordul persze, hogy nem is rendes hatóanyaggal bíró szert írnak fel nekik: a háziorvosok 16-46 százaléka ma is rendszeresen használ valamilyen csak a beteg által vélelmezett hatással rendelkező placebót, véleményük szerint a kezelésre szorulók ugyanis így jobban benne maradnak az általuk nyújtott terápiában.

Mindez Bárdos Györgynek, az ELTE biológus pszichofiziológus professzorának előadásából derült ki a Medical Tribune Közös nevezőn című, a compliance-el és adherenciával, azaz az előírások betartásával és terápiában maradással foglalkozó, október 19-i konferenciáján.

Az orvos-beteg kapcsolat, a beteg szükségletei, személyisége, pszichológiai állapota, tüneteinek súlyossága és egyebek között az orvos által adott instrukciók is befolyásolják a beteg együttműködését és terápiában maradását. Ezek közül a legtöbbet talán az orvos-beteg kapcsolattal foglalkozik a szakirodalom. Ha a beteg „hatalma" kicsi, az orvosé nagy, akkor a hagyományos atyáskodó, paternalista orvos-beteg viszonyról beszélhetünk. Fordított esetben valósul meg az úgynevezett fogyasztói szemlélet. Ha mindkét szereplő hatalma kicsi, az hibás együttműködést jelez és kifejezetten rossz jóslattal bír arra nézve, mennyire marad bent a beteg a terápiában, míg ha mindketten nagy hatalommal bírnak, ez volna a kölcsönösségen alapuló, a terápiák hatékonysága szempontjából is legüdvösebb.

A beteg és az orvos közötti kontextus a váróteremben kezdődik, vagy már előbb, a telefonbeszélgetéskor, amikor egyeztetik a vizsgálat, a találkozó időpontját. Már ekkor kialakulhat ugyanis a betegben egyfajta vélemény arról, miként is kezelik őt, amit a váróterem, majd a rendelő hangulata tovább befolyásolhat pozitív vagy negatív irányban. Ha a környezeti szempontok nem is túl kedvezők, a beteggel való bánásmód még terelheti pozitív irányba a viszonyt, amelynek – számos más dolog mellett következménye lehet, hogy különböző vizsgálatok szerint a betegek 19-72 százaléka nem tartja be a rendszeres gyógyszerszedésre vonatkozó utasításokat.

Az esetek felében zavarok vannak a compliance-ben, míg körülbelül a betegek 35 százaléka egyáltalán nem fogadja meg az orvos kéréseit, utasításait. Ennek oka az egyik elmélet szerint az is lehet, hogy a beteg előzetes elvárásai nem egyeznek meg azzal, ami a gyógyszer valódi rendeltetése volna. S hogy mitől hatásos egy gyógyszer?

Válasz az Aszklépiosz-fórumon megjelent teljes cikkben