Mindenki akarja, csak pénz még nincs

Akut megoldásként negyvenmilliárd forint kellene legkésőbb szeptemberben a kórházak támogatására Csiba Gábor szerint.

Bizonytalankodónak tűntek a kórházi adósság nagyságának meghatározásakor a felek az Egészségügyi Államtitkárság által múlt kedden összehívott sajtóbeszélgetésen. Az államtitkár, Szócska Miklós maga kérte fel Csiba Gábort, a Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület elnökét, hogy tisztázza a nagyságrendet. Az akkori válaszból úgy tűnt, mintha a nem lejárt szállítói állományt nem is tekintenék adósságnak.

Többek között éppen ezért kereste fel lapunk a „civilben" kórházvezetőként dolgozó Csiba Gábort, hogy tisztázzuk a számokat, illetve megtudjuk, milyen javaslata van a stratégiai szövetségnek az adósság kezelésére vonatkozóan.

– A lejárt tartozásra már biztosan nincs fedezete az intézménynek, itt már akár felszámolást indíthat a követelés behajtása érdekében a számla kibocsátója. A nem lejárt állománynak viszont elméletben van fedezete, hiszen az intézmény megkapja az időhatáron belül az OEP-től a finanszírozást – értelmezte a kétféle adósságállomány közötti különbséget Csiba Gábor. Így összességében az államtitkárság által készített felmérés alapján 71 milliárd a kórházak adósságállománya, ebből közel negyvenmilliárd a lejárt szállítói tartozás.

A kórházak leginkább a beszállítóik és a szolgáltatók felé vannak eladósodva, ugyanis bérjárulékokkal nem is tartozhat többségük, hiszen közintézményként nettófinanszírozásban részesülnek, vagyis ezeket a pénzeket meg sem kapják.

– Keveset beszélünk ugyanakkor arról – hívta fel a figyelmet –, hogy nem mindenhol fizették ki a dolgozók egyéb járandóságát, így az intézmények egy része tartozik a túlmunka és az ügyelet díjával, illetve elmaradt a béremelés. Ez is az ára annak, hogy az intézmények megpróbálnak egyensúlyban maradni.

A szövetség elnöke szerint, ha nem történik beavatkozás, akkor év végére az adósság nagysága elérheti a 110 milliárd forintot, s ebből a lejárt állomány 60-70 milliárd forintra nőhet. Számításukat arra alapozzák, hogy a szaktárcával tavaly született megállapodásban meghatározták az ez évi teljesítményeket: ezek nagysága 10 százalékkal alacsonyabb volt, mint 2009-ben. A hiányzó pénz leginkább a második félévben fogja éreztetni hatását, s lényegében egy havi finanszírozás kiesésével lehet számolni az év végéig.

A konszenzus jellemezte tárgyalásokon egyelőre a konszolidáció lehetőségével, módjával foglalkoznak, egy-két hónapos határidőt meghatározva, ugyanakkor a szövetség szerint (is) szükség van az akut segítségre:
– Az egyhavi finanszírozásnak megfelelő negyvenmilliárd forint mindenkinek hiányzik, ezt mindenképpen vissza kell tenni a rendszerbe. Lehet a teljesítmény arányában, de a ki nem fizetett tvk is lehet számítási alap – fogalmazott Csiba Gábor, hozzátéve: – Ez sürgős lépés, gyors döntést igényel, már szeptemberben szükség lenne rá. A második lépcsőben kerülhetne sor arra a konszolidációs programra, amely már nem arról szól, hogy mindenki kap, hanem arról, hogy minden intézményben meg kell vizsgálni, mi az eladósodás oka, mit lehet tenni azért, hogy ezek az okok megszűnjenek. Vagyis: milyen konszolidációs tervet tud az intézmény készíteni, hogy kivédje a hibákat, és csak ennek ismeretében lehet adni forrást. Nehogy az következzen be, hogy aki a legtöbb adósságot felhalmozta, az kapja a legtöbb pénzt is.

Csiba Gábor azt is elmondta, hogy az egyeztetések során eddig elutasítással nem találkozott, így nagyon bizakodó, és esélyt lát arra, hogy az akut segítséget megkapják az intézmények, hiszen mindenki érti, hogy gyors döntésre van szükség.