Minisztériumi reakció a református formalevélre

Az egészségügyi tárca nyílt levélben reagált a református egyház egészségbiztosítási törvény elleni formalevelére.

Természetesnek tartjuk, ha az egyházak, a szűken vett vallási kérdéseken túl, a társadalmat foglalkoztató erkölcsi vitákban is nyilvánosan állást foglalnak.

Megítélésünk szerint azonban az egészségbiztosítás reformja nem indokolja azokat az aggodalmakat, amelyekre hivatkozva a református egyház vezetői levélben fordultak a gyülekezet tagjaihoz, és politikusokat szólítanak fel a készülő törvény elvetésére.

A magyarországi református egyház eddig egészségpolitikai témában nem szólalt meg. Feltehetőleg azért, mert az egészségügy problémáit az egyház vezetői nem tekintették olyannak, amelyben egyházként meg kellene nyilvánulniuk. Az a tény viszont, hogy most megszólaltak, súlyos kérdéseket vet fel az eddigi hallgatással kapcsolatban. Ezek szerint az egyház vezetői erkölcsi szempontból védhetőnek tartják azt az egészségügyi rendszert, amelynek meghatározó eleme a betegek kiszolgáltatottságra épülő hálapénz? Ha nem, akkor eddig miért nem írtak levelet a képviselőknek, sürgős változást követelve?

Azok az egyházi vezetők, akik most úgy látják, hogy fel kell emelni szavukat mindazok érdekében, akik "nyilvánvalóan az átalakítás vesztesei lesznek", miért nem tiltakoztak az eddigi rendszer kiáltó igazságtalanságai láttán a sok százezer vesztes érdekében? Vagy szerintük igazságos az a rendszer, amelyikben a szolidaritást megcsúfolva a jómódúak bizonyítottan sokkal több és jobb minőségű szolgáltatást kapnak, mint a szegények?

Az Egészségügyi Minisztérium szerint éppen a jelenlegi egészségügy az, amely erkölcsileg védhetetlen, mert igazságtalan, mert hálapénzfizetésre kényszeríti a legszegényebbeket is, mert nem nyújt egyformán jó ellátást mindenkinek. A reform egyrészt felszámolja a területi egyenlőtlenségeket, másrészt választási szabadságot ad az embereknek, jelentősen csökkentve jelenlegi védtelenségüket és kiszolgáltatottságukat.

Még a nagyon erősen pártpolitikailag meghatározott vita közepette sincs okunk feltételezni, hogy a református egyház vezetőit ne a jó szándék mozgatta volna, amikor bírálatukat megfogalmazták. Annak ellenére így gondoljuk, hogy a gyülekezetnek küldött levél olyan téves állításokat tartalmaz, hogy a készülő változást a társadalmi szereplőknek nem állt lehetőségükben megvitatni. Ezzel szemben, talán nem volt még egy olyan reform Magyarországon, amelyet ilyen hosszú nyilvános vita előzött volna meg. A jó szándékot nem kérdőjelezzük meg, csupán óvatosan jegyezzük meg, hogy az egyház bírálata sokkal hitelesebb lenne, ha a hivatkozott erkölcsi elveket nem csak a tervezett, hanem az évtizedek óta működő rendszeren is számon kérték volna.

                                                       Egészségügyi Minisztérium