Művesekezelés és/vagy transzplantáció?

A dialízis szolgáltató cégek 15 milliárd forintot fektettek be Magyarországon, és több mint 1000 új kezelőhelyet hoztak létre.

Nem kellene szembeállítani a vesetranszplantációt és a dialízist, hanem egymás mellett kellene foglalkozni velük, hiszen mindkettő a veseelégtelenségben szenvedő betegek kezelését hivatott szolgálni – fogalmazta meg álláspontját Zoltán György. A Nefrológiai Szolgáltatók Egyesületének elnöke a Napi Gazdaság múlt heti konferenciáján a dialízisellátás helyzetéről tartott előadást, egyfajta reflexióként az Állami Számvevőszék nemrégiben napvilágot látott, a szervátültetésről szóló jelentése kapcsán, s egyben az előtte felszólaló, Winter Zsuzsa, az ÁSZ osztályvezető főtanácsosa előadására is válaszolva.

Egy dologban mindkét fél egyetértett: a veseelégtelenségben szenvedők száma világszerte növekszik, hazánkban is évente 4-5 százalékkal emelkedik az ESRD-vel (végstádiumú veseelégtelenség) küszködő betegek száma. Az ÁSZ főtanácsosa ugyanakkor elmondta, hogy bizonyítottan jobb életminőséget biztosít a veseátültetés a dialízisnél, ráadásul a legköltséghatékonyabb is a betegség kezelésének műtéti megoldása. Ennek dacára folyamatosan nő a lemaradásunk a vesetranszplantációban.

Zoltán György szerint ennek oka legfőképpen abban keresendő, hogy nincs elegendő donor, miközben egyre többen várnak vesére. Szerinte az ÁSZ nem beszélt arról, hogy vesetranszplantáltak egy része is dialízisre szorul: 2009-ben negyven, ez év augusztus végéig huszonöt beteg került vissza hozzájuk.

Nemzetközi adatokat bemutatva kiderült, hogy 2009-ben a világ népességének 1,1 százaléka szenvedett ESRD-ben, a dializált vesebetegek aránya egymillió emberre vetítve az USA-ban 1830, az EU-ban 1000, Magyarországon 607 volt az adott évben.  Egy 1989-es újságcikkből idézett Zoltán György, jelezve, nagy utat tett meg az ellátás azóta: „Évente 400 ember hal meg Magyarországon veseelégtelenségben, mert nincs elegendő dialízis kapacitás."

Az első magánkézben lévő dialízis központot, a B.Braun cég jogelődje, a Rolitron nyitotta meg 1990-ben a Tétényi úti kórház területén. Aztán sorra épültek a dialízis központok, szatellitállomások, ugyanis az állam felismerte, hogy nincs elég saját forrása új kezelőhelyek kialakítására, dialízis készülékek beszerzésére. A 90-es évek elején az OEP térítést adott minden kezelés után, ami vonzóvá tette a befektetők számára a szolgáltatások telepítését.

A dialízis szolgáltató cégek (Fresenius és a B. Braun a legnagyobbak) napjainkig 15 milliárd forintot fektettek be Magyarországon az ellátásra, amivel több, mint 1000 új kezelőhelyet teremtettek, derült ki Zoltán György előadásából.  A legnagyobb piaci részesedése a Freseniusnak van 42 százalékkal és 23 központtal, a második a B.Braun 40 százalékkal és 18 központtal. Őket követi a Diaverum 14 százalékkal, 10 központtal, állami kézben lévő dialízisellátás mindössze hat központban folyik, ami háromszázalékos részesedést mutat. (És van még alapítványi kezelésben egy százaléknyi aránnyal két központ.)

A centrumokban tavaly összesen 1 091 730 kezelést végeztek, idén ez a szám elérheti a 1 146 317-et.

Az ÁSZ véleményével ellentétben – amely szerint nem megfelelő és nem egységes a betegtájékoztatás a veseátültetési lehetőségről, kevés a betegedukáció – leszögezte: támogatják a transzplantációt, ugyanis széles körű betegtájékoztatást folytatnak, együttműködnek és támogatják az országos- és helyi vesebeteg egyesületeket, a transzplantált sportolók világjátékokon való részvételét, a gyermekek táboroztatását, valamint az edukációs tevékenységet. Havonta monitorozzák a transzplantációs várólistát.

A finanszírozásra térve a szolgáltatókat képviselő elnök elmondta, hogy a jelenlegi finanszírozási helyzet elérte a kritikus szintet Magyarországon, miközben a betegek nyugat-európai szintű ellátásban részesülnek. Éppen ezért a Nefrológiai Szolgáltatók Egyesülete felhívja a döntéshozók és a betegegyesületek figyelmét, hogy a külföldi tulajdonosok tarthatatlannak ítélik a helyzetet.

A folyamatos kezelésszám emelkedés következtében az egy kezelésre jutó térítési díj reálértéke ugyanis csökken az 1998 óta „zárt kasszás" finanszírozásban. A kiadások visszafogására vad ötletek érkeztek innen-onnan, például nem kell orvos a helyszínen a dialízis során; egy nővér a jelenlegi négy helyett, hat beteget is elláthat, sőt: nem kell hetente háromszor kezelni a beteget, elég lenne kétszer is. Ez az út nyilván nem járható, szögezte le, mondván, szerencsére a betegek egyelőre nem érzik, hogy lassan a szolgáltatók „elvéreznek".