Nem akarnak szűrni a védőnők

A védőnők többsége nem akar részt venni a méhnyakszűréshez szükséges cytológiai kenetvételben.

Összesen 1569 védőnőtől érkezett vissza kitöltött, értékelhető kérdőív. A válaszok 28 százaléka a fővárosból, 65 százaléka a többi megyéből érkezett (7 százalék nem volt beazonosítható). Mivel Magyarországon összesen 5481 védőnő dolgozik, s a felmérésben megközelítően 30 százalékuk adott választ, így részben a minta elemszámának nagysága, részben a területi eloszlása alapján a felmérés reprezentatívnak tekinthető.

A megkérdezettek véleménye alapján elmondható, hogy a védőnők 87,5 százaléka határozottan elutasítja a részvételt a méhnyakszűréshez szükséges cytológiai kenetvételben. Ezért az elméleti és gyakorlati tapasztalatok megszerzéséhez szükséges tanfolyamon sem venne részt a megkérdezettek 98,5 százaléka.

Mindazonáltal a nőgyógyászati szűrés szervezésében, mint a motivációt erősítő, informáló személy, 60 százalékuk szívesen részt venne, sőt, a megkérdezettek egy része részt is vesz e munkában.

E kettőség hátterében részben szakmai okok, részben a szabályozási háttér, valamint a tárgyi feltételek hiánya áll. A felmérésből kiderült például, hogy nőgyógyászati vizsgáló ággyal mindösszesen a válaszolók 40 százaléka rendelkezik, tehát a többségüknek a kenetvételhez szükséges legalapvetőbb eszköz sem áll rendelkezésükre.

Szintén fontos szempont, hogy a cytológiai kenetvétel során bekövetkező műhiba esetére felelősségbiztosítással mindösszesen a védőnők 14 százaléka rendelkezik. Ez utóbbi adat egyébként szinte pontosan megegyezik a kenetvétel elutasítottságával is.

A megkérdezés során számos esetben hívták fel a figyelmet arra, hogy a testüregen belüli vizsgálatot a főiskolai szintű szakdolgozói képzésben sem tanítják, így a műhiba esélye óriási, ráadásul az orvosi tevékenységnek minősülő beavatkozást a Btk. határozottan tiltja nekik!
Tipikus vélemény volt, hogy – mivel a kenetvétel nem szakdolgozói kompetencia – semmiképpen sem kívánják veszélyeztetni a nőgyógyászati kenetvétellel a nők egészségét, illetve, hogy a védőnőknek elsősorban a szűrés fontosságára és szükségességére kell felhívni a figyelmet.

További felmerülő probléma volt a szükséges eszközök beszerzésének módja, a levett minták szállítása, (mivel jelenleg a területi védőnőnek nincs beszállítási lehetősége a megyei laborba) és természetesen a finanszírozás megoldatlansága.

Mindazonáltal a felmérés szervezői rákérdeztek a lehetséges megoldási javaslatokra is, közöttük a következőkre:
• egy szűrőbusz hozza helybe a kisebb településekre is a „szakrendelőt", előre meghirdetett időpontban,
• erre a célra kialakított helyiségben, jól felkészült, speciális licence vizsgával rendelkező szakdolgozók végezzék a vizsgálatot,
• a munkavégzéshez adminisztrációs segítség biztosítása,
• illetve egy különböző település struktúrában kialakított modellkörzet kijelölése, amelyben szakember követné folyamatosan a munkát és ennek tapasztalatai alapján lehetne megítélni, mennyi időt vesz a feladat igénybe, és kivitelezhető-e a napi munka mellett.