Nemcsak a beteget, a felelősséget is átadják

Ellátási hibához, s ezzel együtt a betegbiztonság romlásához vezethetnek a betegátadási-átvételi hibák.

Nemzetközi kutatási programot szerveztek a betegátadások tárgyában, a „handover" nevet épp egy témába vágó uniós pályázat viselte – utalt a kérdéskör fontosságára dr. Belicza Éva minőségügyi szakértő a XV. Betegbiztonsági Fórumon, amelyen a betegátadások jelentőségével foglalkoztak a résztvevők a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjában csütörtökön.  A fórumon megfogalmazták, hogy „a betegátadás, azaz handover a felelősség és számon kérhetőség átadása egy másik személynek vagy szakértőcsoportnak az ellátás egy vagy minden területén, egy vagy több betegre nézve, időlegesen vagy véglegesen".

A kutatásokból kiderült, hogy az átadás-átvételi hibák – jórészük hátterében a hiányos kommunikáció áll – nemkívánatos eseményekhez, ellátási hibákhoz, s ezzel együtt a betegbiztonság romlásához vezetnek. Az intézményen belüli, intézmények közötti átadás mellet idesorolták a betegek elbocsátását is, így górcső alá vették a zárójelentéseket is.

A betegátadás „egy sérülékeny rés" az ellátási folyamatban, fogalmazott dr. Lám Judit programvezető, ezért szükség van standardizált folyamatokra adatcsere során. Ennek fontos lépcsője, hogy azonosítsák azokat az elbocsátási és beutalási mintákat, amelyek biztonságossá teszik a folyamatot – mindez eszköztárral segítheti az oktatást is. Ez utóbbira szükség lenne az egészségügyi képzésben, jelenleg ugyanis sem graduális, sem posztgraduális szinten nem oktatnak ilyen ismereteket.

A programvezető bemutatta az uniós támogatással végzett kutatási projekt eredményeként megszületett „Handover Toolkit"-et, vagyis olyan eszközöket, módszereket, amelyek segítik, biztonságossá teszik a betegátadást a napi munkában.

Nem véletlen, hogy a WHO a betegátadások során történő kommunikációt az öt legfontosabb, betegbiztonság javítása érdekében tett kezdeményezése közé sorolja. A kommunikációs hibák több mint hetven százalékban okoznak betegellátási hibát, ezeknek mintegy ötven százaléka éppen a betegátadás-átvételkor történik Dékán Zita kommunikációs szakértő tájékoztatása szerint. A zárójelentés precizitása fontos (lenne), ám gyakran irreális elvárások jelennek meg a dokumentumon, vagy éppen vitát okoz a szakorvos és háziorvos között a feladat delegálása – példaként az onkológiai bódító fájdalomcsillapító szerek felírását hozta fel, amikor is a szakorvos a háziorvosra bízta a felírást, míg a háziorvos nem érezte kompetensek magát ebben.

Hiába vannak nagyon jól képzett, okos nővéreink, ha az ápolási információk nem jutnak el az orvoshoz – fogalmazott dr. Kárpáti Edit, a GYEMSZI minőségügyi vezetője. A szakember évekig dolgozott Angliában radiológusként. Korábban épp egy betegbiztonsági fórumon mesélt arról, hogy a betegeket olyan mennyiségű dokumentáció kíséri Angliában, hogy megesik, az orvosok bele se néznek a papírokba, legfeljebb az első egy-két oldalt futják át. Angliában ugyanis az az elv, hogy ami nincs leírva, az nem is történt meg. Épp a kint dolgozó magyar kollégái „akadtak" ki az adminisztráció kapcsán, hogy nem kíváncsiak arra, mit írt a nővér – merthogy ott az ápolási információkat is ismernie kell az orvosnak.

A gyakorló orvos szemszögéből bemutatta, hogyan néz ki a clinical care pathways, amit eset-menedzsment tervként fordított magyarra. Lényege, hogy olyan dokumentációs rendszert, amely az ellátást végigköveti és az érvényben lévő irányelvekhez illeszkedik.