Nyomon követik a hazai egészséggazdaságot

Jövedelmünk 6%-át az egészségünk megóvására, illetve helyreállítására fordítjuk.

Dr. Lantos Zoltán egészséggazdasági szakértő, a GFK HealthCare ügyfélkapcsolati igazgatója a GFK Hungária és TÁRKI Társadalomkutatási Intézet közös Egészséggazdasági Monitor nevű kutatásáról beszélt egy tegnap rendezett konferencián, ahol bejelentette, hogy a monitorozással a teljes hazai egészséggazdaság nyomon követését végzik.

A kutatás célja, hogy végre valahára a döntéshozók, a különböző piaci szereplők ne vélelmezett, hanem valós képet kapjanak egyes termék- és szolgáltatáscsoport méretéről, jellemzőjéről, a közfinanszírozott és magánfinanszírozott szolgáltatások igénybe vételéről, változásairól, s arról, hogy ezek milyen szerepet töltenek be a lakosság életében, az egészséggel kapcsolatos viszonyulásában.

Az egészséggazdaság felé vezető úton új modellekre van szükség" – mondta a szakember, majd mindjárt hozzátette, az egészségügy valójában az egészség fogyasztásnak hamarosan csak egy része lesz. „Az egészséggazdaság a világgazdaság új motorja, a biotechnológia és az idegtudományok biztosítják ennek a technológiai hátterét."
Előadásában magának az egészségügy fogalmának is a korábbiaktól eltérő meghatározását adta, nevezetesen, hogy az egészségügy alapvetően funkcióként értelmezi az egészséget. Az utóbbi évtizedekben azonban nyilvánvalóvá lett, hogy az egészség vásárolható, fogyasztható.

Vagyis, nem az egészségügy határozza meg, hogy milyen egészséggel él az ember, hanem már ma is saját döntés eredménye. Az egészség mindenekelőtt saját felelősség kérdése. Sok szó esik arról, hogy a beteg nem tartja be az orvos utasításait. „Nem is csoda, hiszen eddig lázadó gyermek szerepben tartották a beteget."

Napjainkban komoly szemléletváltozás történik, amiben kiderül, hogy nagyon sok minden cserélhető az ember testében, formálhatjuk és alakíttathatjuk. Ennek a különböző honlapokon adott árlistája van, ahhoz bárki hozzáférhet.

Az egészségfogyasztás rohamosan bővül. Lantos Zoltán egy az USA-ból származó adatot mutatott be, eszerint az évszázad második felére az összes egészségfogyasztás a teljes GDP 50%-a lesz. Várhatóan Magyarországon is ebbe az irányban történnek változások.

„Amikor egészségről beszélünk, akkor nemcsak az egészségre támaszkodhatunk, hanem ennél sokkal többre. Ha ránézünk egy csokoládéra, elsőként arra gondolunk, hogy az egészségtelen, csakhogy kis mennyiségben, az érrendszerünknek kedvezve fekete csokit fogyasztva akár sokat is tehetünk az egészségünkért, miközben ugyanez a mennyiség tejcsokoládéval éppen ártalmas lehet a cukorbetegeknek. Vagyis pontosan nem mondható meg valamelyik termékről, hogy az egészséges, avagy káros…"

Adatokat elemezve Lantos Zoltán arra a következtetésre jut, hogy a költségvetési büdzséből csaknem 1000 milliárd forintot költünk hagyományos egészségügyi technológiára, co-payment-re, egészségügyi magánszolgáltatásra. Az összeg jelentős része a szürkegazdaság eleme. Vagyis, nagyon erős technológiai alapú szolgáltatás létezik, ami nem egyenlő a betegközpontúsággal. De létezik nagyon erősen beteg centrikus szolgáltatás is – auragyógyászat, homeopátia stb. -, aminek eredményessége azonban nem vagy nem eléggé megalapozott. Felmérések bizonyítják viszont, hogy a magyar lakosság az ilyen típusú szolgáltatásokra több mint 500 milliárd forintot (!) költ évente.

Amikor arról beszélünk, hogy drága a gyógyszer, meg nincs elég pénze az embereknek, akkor ezt az összeget olvasván, akár tamáskodni is lehet felette.

A következő évtizedben 1500 milliárdnyi pénzt lehet majd elkölteni a piac átstrukturálódásával a szakszerű és lakosságközpontú szolgáltatásokra. Az Egészséggazdasági Monitorral ezt a jövőben folyamatosan nyomon kísérik majd.

Tavalyi felméréseik nyomán bebizonyosodott, hogy a gazdasági válság idején a lakosság hirtelen többet gondolt az egészségére. Ahogy Lantos doktor fogalmazott: „rájöttek, talán nem olyan fontos a pénz, mint az egészség, tehát jelentősen megnőtt az egészségcélú költés."
Megdöbbentő, hogy a betegek 70%-a egy tünet esetén nem orvoshoz fordul, hanem valamely más típusú, mégpedig magánszolgáltatás szolgáltatást vesz igénybe! A különböző szakterületeket elemezve kiderült, hogy 17-35%-os a magánszolgáltatást felkereső betegek aránya évente.

Hofi Gézát idézte, aki már a 701-es években azt mondta: „Az orvos nem mondja meg, hogy mire adja a gyógyszert, én meg nem mondom meg, hogy mire szedem". Vagyis, információs aszimmetria működik - hangsúlyozta a szakember. A beteg nem ismeri a technológiát, nem ismeri a szolgáltatást, az egészségügy pedig nem tudja, hogy mit csinál a páciens. „Döbbenve látjuk a statisztikát, miszerint a koleszterincsökkentők többsége a szemétbe köt ki. Arról, hogy a betegek mit tudnak, mit gondolnak a koleszterinről amikor reggelire elfogyasztják a 6 tojásos rántottájukat, a szakemberek nem sokat tudnak.

Az, hogy az egészségügy semmit nem tud a fogyasztóiról – információs aszimmetria – súlyos milliárdokba kerül." Az egészség a fogyasztók oldaláról rendkívül szubjektív, az emberek különböző állapotokat különböző képen élnek meg. Ezek modellezése is az Egészséggazdasági Monitor elemzés feladata lesz a jövőben…