Nyugdíj mindig lesz, csak kérdés, hogy mennyi? | Weborvos

Barát: A meghozott döntések 15–20 évre bizonyosan stabilizálják a nyugdíjalapot.

A Magyarországi Egészségügyi Napok október 7–9. között megtartott konferenciáján dr. Barát Gábor, nyugdíjbiztosító főigazgatója „Változások a nyugdíjrendszerben, irányok és tendenciák" címmel tartott előadást. A főigazgató meg van győződve arról, hogy az evolutív, értelmes, parametrikus lépések sorozata hosszú távon fenntartható nyugdíjrendszerhez vezet. Mi több, el is kell, hogy vezessen, mert amennyiben a nyugdíjalapot nem lehet megfinanszírozni, abból nagyon nagy baj lehet. A nyugdíjalap-kezelő érdeke, hogy akár a helyettesítési ráta csökkentésével – ahogyan ezt Németországban is megtették, – akár egyéb ösztönzők bevezetésével megmaradjon a jelenlegi keresetarányos nyugdíjrendszer. Magyarországon a nyugdíj hosszú évtizedekig az időskori biztonság meghatározó eleme marad.

Barát Gábor kitért az alapnyugdíj intézményére is, amelyet ugyan számosan támogatnának, de a főigazgató meglátása szerint nem lenne szerencsés bevezetni, pontosabban nem a nyugdíjrendszeren belül kellene kialakítani. Fel kell tenni a társadalomnak a kérdést, hogy a gazdaság meghatározott fejlettségi szintjén a lakosság elfogadja-e azt, hogy a nyugdíj keresetkövető része csökkenjen, mert a különbözetet mindenki megkapja alapnyugdíjként. Mindenesetre nehéznek tűnik az alapnyugdíj megvalósítása, még akkor is, ha a főigazgató magát a szándékot korrektnek, tisztességesnek és helyénvalónak érzi, de nem rövidtávon. Gazdasági válsághelyzetben elővezetni olyan strukturális reformokat, amelyekhez stabil gazdaság és társadalmi tudat, továbbá befogadó közeg szükséges, elég kényes dolog.

A nyugdíjpolitikusok, közgazdászok között mindig vita volt, hogyan emelkedjen a már megállapított nyugdíj. Akik keresetarányos nyugdíjban gondolkodnak, azt vallják, hogy a bérkövető indexálás a járható út. Ha az aktív időszakban bérvezérelt a nyugdíjrendszer, akkor a megállapítást követően is bérvezéreltnek kell lennie, mert nem szabad, hogy a nyugdíj elszakadjon a keresettől. Bár csak inflációkövető nyugdíjemelésre kerülhet sor, de a rendszerben benne maradt a gazdasági teljesítménytől függő nyugdíjemelés lehetősége – amely akkor következhet be, ha az ország GDP-je három százalék fölé növekszik.

A nyugdíjbiztosító főigazgatója megosztotta hallgatóságával, hogy amikor először hallott a 13. havi nyugdíj bevezetéséről, nem akarta elhinni. Persze ezúttal sem a szándék tisztességével volt baja, hiszen bizonyos értékmegóvási struktúrákat működtetni kell, és a 13. havi nyugdíj is ezt szolgálta. Ám már akkor érzékelhető volt, hogy a járulékbevételek – a gazdasági változásokra tekintettel –, nem érkeznek elegendő mértékben. Vitathatatlan, hogy a pénz jó helyre ment, betöltötte a funkcióját, nehéz is volt megszüntetni. Maga az erről rendelkező törvény egyébként rendkívül korrekt, mert új intézményt jelölt ki, amely a nyugdíjprémium. A jogszabály ez utóbbit is a gazdasági teljesítményhez köti, érvényesíti azt az elvet, hogy az ellátásokat kizárólag a gazdasági növekedéssel arányosan lehet emelni.

A foglalkoztatás- és a nyugdíjpolitika eltérő érdekeket képvisel. Az előbbi célja, hogy minél hamarabb „megszabaduljon" a munkavállalótól, míg az utóbbi azt tartja kívánatosnak, hogy minél tovább tartson munkában, a nyugdíjteher megfinanszírozhatósága érdekében. Barát Gábor szerint ez hibás hozzáállás, főleg mivel hazánkban rendkívül alacsony az aktivitási ráta az 55, sőt már a 48 feletti életkorban. A szakma művészete, hogy sikerüljön a kellő arányt kialakítani.

Számos pozitív ösztönző lépett hatályba, például 40 év szolgálati idő felett minden egyes többletév kétszázalékos súllyal számít bele a nyugdíjba. Tehát rövid idő alatt megváltozott az a jogi környezet, amely szakmai alapon legalábbis át- és újra gondolásra készteti a döntéshozókat, hogy van-e értelme a már nyugdíjazás utáni helyzetre korlátozásokat beléptetni, azaz meddig kaphatjuk a nyugdíjunkat a nyugdíj melletti keresettel együtt. A magyar gazdaság 2010-ben várhatóan komoly foglalkoztatáspolitikai feszültségek elé néz, miközben az államháztartás bevételei csökkennek.

Az elmúlt években, az Országgyűlés által meghozott intézkedések 15–20 évre bizonyosan stabilizálják a nyugdíjalapot, és ezek társadalompolitikailag is befogadhatóak, bár nincs még nyugvópont a nyugdíjkorhatárt illetően. A korfa – sajnos – soha nem lesz ideális, fenyőfa alakú. Ennek ellenére az ország nyugdíjrendszere nem dől össze, hiszen akkor az egész államháztartás magával húzná. A kérdés inkább az, mennyibe kerül. Mindannyiunk közös érdeke, hogy olyan egészség- és nyugdíjbiztosítási rendszert működtessünk, amely reális terheket ró a biztosítottakra.