Nyugdíjrendszer: mítoszok nélkül | Weborvos

A minimálbér után nyugdíjjárulékot fizetők 40 évi szolgálati viszony után, 2006-os áron számolva 22 ezer forintos nyugdíjra számíthatnak.

Bár a közvélemény az 1998 elején életbelépett nyugdíjreformmal befejezettnek tekintette az öregkori ellátás átalakítását – s ezt a hitet jó ideig a politikusok is igyekeztek táplálni -, a szakértők már akkor is tudták: ez csupán az első felvonása a hosszabbnak ígérkező átalakításnak. A rendszer problémáival kapcsolatban általában a - még nálunk is növekvő - születéskor várható élettartamot, az idősek számának emelkedését, s az aktív eltartók lakosságon belüli arányának csökkenését szokás emlegetni. S bár valóban ez a legfontosabb alapprobléma, a nyugdíjrendszer átalakítását számos egyéb probléma sürgeti.

A szakértők kara egyetért abban, hogy a nyugdíjrendszer elválaszthatatlan az egészségügytől, az oktatási és a szociális rendszertől, s nem utolsó sorban a foglalkoztatottságtól. Ám idézhető a közgazdász Antal László is, aki a Pénzügykutató 2006-os nyugdíjkonferenciáján kifejtette: „A nyugdíjrendszer haladéktalan átalakításának követelménye nem is a szakadatlan „hogyan tovább"-viták hozadéka, hanem az általános makrogazdasági instabilitás, a fiskális politika hiteltelenné válása tűzte újra napirendre."

A magas nyugdíjjárulék ellenére az elmúlt években drámaian szétnyílt a bevételek és kiadások közötti olló. Míg korábban a központi költségvetésnek alig 28 milliárd forinttal kellett hozzájárulnia a nyugdíjkiadásokhoz, ez az összeg 1998-2005 között 420 milliárdra nőtt! E drámai emelkedésben szerepet játszik a nyugdíjjárulék csökkentése illetve a 13. havi nyugdíj bevezetése.
Komoly gondot jelent az uniós átlaghoz mérten igen alacsony foglalkoztatás. Az úgynevezett foglalkoztatási ráta – a foglalkoztatottak és a munkakorú népesség egymáshoz viszonyított aránya – az EU-n belül csak Lengyelországban, Máltán, Bulgáriában és Horvátországban alacsonyabb.

A foglalkoztatástól elválaszthatatlan az oktatás helyzete, aminek minőségével kapcsolatban ugyancsak sokféle mítosz él a köztudatban. A valóságot – többek között – egy korábbi (1998-as) adat mutatja, amely szerint a 20-60 év közötti, iskolába már nem járó férfiak 24 százalékának nem volt az általános iskolainál magasabb végzettsége, míg a nők esetében ez az arány még magasabb, 30,6 százalék volt. Mindent összevetve, az adott évben a munkaképes korú, iskolába nem járó népesség 27 százaléka, 1 millió 370 ezer ember számított képzetlennek! S az arányok azóta sem igen javultak, e réteg folyamatosan újratermelődik. Nem véletlen, hogy egy tavalyi tanácskozáson Holtzer Péter, a nyugdíjrendszerről zajló kerekasztal megbeszélések vezetője épp úgy a közoktatás helyzetére, a szakképzetlenek, sok esetben gyakorlatilag funkcionális analfabéták foglalkoztathatatlanságáról, s ennek a nyugdíjrendszerre gyakorolt hatásáról beszélt, akárcsak Kiss Péter, akkor még munkaügyi miniszter, aki közel 2 millió képzettség nélküliről szólt, akik közül egy millióra tehető az 50 éven felüliek száma.

Sajátos problémát jelentenek a potyautasok, a feketemunkát végzők, illetve az, hogy a munkavállalók egy igen jelentős része minimálbéren van bejelentve. A Magyar Nemzeti Bank korábbi ügyvezető igazgatója, Hamecz István kalkulációi szerint 2006-ban 1,9 millióan fizettek minimálbér – vagy az alatti összeg - után nyugdíjjárulékot. Ezek az emberek 40 évi szolgálati idő teljesítése esetén, 2006-os értéken számolva, havi 22 ezer forintos nyugdíjra számíthatnak. A fenti csoportok együttesen jelentős öregkori szegénység képét vetítik előre, „hozadéka" pedig a szétfeszülő szociális ellátórendszer lehet.

Nem véletlen, hogy a szakmai viták során újra és újra felvetődik az állampolgári jogon járó, úgynevezett alapnyugdíj kérdése, amelynek bevezetése mellett a szakértők egy része kardoskodik, míg mások azzal érvelnek ellene, hogy még kevésbé ösztönözne járulékfizetésre, a munkaerőpiacon való megjelenésre. Bokros Lajos szerint például rossz érdekeltséget vinne a rendszerbe. Hamecz István ugyanakkor úgy véli, olyan rendszerre van szükség, amely pénzügyileg fenntartható, önmagában is ösztönözi a munkaerőpiacon maradást, és amely igazságos és hiteles is tud lenni a társadalom számára. Mert az egyik legnagyobb gond éppen az, hogy az emberek nem hisznek a nyugdíjrendszerben, s a fiatalok gyakran érvelnek azzal „minek fizessek járulékot, úgy sem kapok érte majd semmit".