Öngól

A 16 éve tartó versenyfetisizálásba és a külföldi (nagy)befektetők preferálásába az ország már félig, vagy tán egészen belerokkant.

Minőségi különbség azonban, hogy tíz évvel ezelőtt az első Bokros csomag idején még volt mit a nemzet vagyonából felélni, mára viszont nem maradt jóformán semmi (a kormány pl. azt fontolgatja, hogy a minisztériumi épületeket fogja eladni). Ráfanyalodnak olyan periférikus területekre, mint az egészségügy. Meglovagolva az európai divatirányzatot, össztüzet zúdítanak a magyar kórházakra, hogy mennyire pazarlóan bánnak azokkal – reálértéken egyre kisebb – összegekkel, amelyeket a költségvetéstől kapnak.

Figyelembe kellene venni a Health Consumer Index megállapítását, hogy „…a kelet-európai államok a csekély állami egészségügyi kiadásokat tekintve csodálatosan jól állnak. Az ár-szolgáltatás viszony szerint Szlovénia, Észtország és Magyarország a csúcs…"(Arzte Zeitung, 2006. 06. 27.) E megállapítás fényében kissé bizarrul hangzik, hogy a mélyen alulfinanszírozott magyar egészségügyi ellátás gondjait a legdrágább egészségügyi ellátási forma a privát szférával „megtámogatott" több-biztosítós rendszer oldhatja meg. A legdrágább ellátási forma magyarországi bevezetése tipikus öngól, hiszen a jelenlegi rendszer fenntartásához sincs elegendő anyagi eszköze az államnak.

Nemcsak az egészségügyi ellátás területén, hanem a gyógyszerellátás vonatkozásában is hasonló át nem gondolt lépések körvonalazódnak. A versenyfetisizálás újabb példája a gyógyszertár alapítás szabályainak fellazítása, abból a tévhitből kiindulva, hogy a verseny letöri az árakat. Magyarországon a külföldi kézen lévő bankok és a biztosítók „ádáz versenyének" szép példáit láthatjuk, hogy mennyire jól járnak – na nem a magyar ügyfelek, hanem – a bankok és a biztosítók rekord nyereségeikkel.

Az egészségügy vonatkozásában arany igazság, hogy állami szinten spórolni csak a kínálat szűkítésével lehet. Ez motiválja a kultúrállamokban a kórházi ágyak számának csökkentését, a kórházak bezárását.

A gyógyszertárak számának növekedése óhatatlanul fogyasztásemelkedéssel jár, ami nemcsak egészségileg káros, hanem költségvetési többletkiadást is okoz. Kérdéses, hogy az ország jelenlegi gazdasági helyzetében mennyiben kívánatos ez a többletkiadás, ez az újabb öngól.

Külföldi érdekeket képviselő lobbisták ígéretet tehetnek arra, hogy az így létesülő külföldi kézen lévő patikaláncban olcsóbbak lesznek a gyógyszerek, mint a magyar gyógyszertárakban. Természetesen addig, amíg a magyar kisvállalkozásokat tönkre nem teszik. Ha a kezükbe kerülnek a magyar gyógyszertárak abban a pillanatban rá fognak ébredni arra a tényre, hogy Európát tekintve Magyarországon a legalacsonyabb a gyógyszertári árrés. Ezt a tarthatatlan helyzetet fel kell számolni, eukonformmá kell tenni a gyógyszerkereskedelmet, de akkor már a monopolhelyzetbe kerülő külföldi patikalánc érdekében. Kénytelen lesz a kormány - és személy szerint a pénzügyminiszter - reális költségvetési összegeket beállítani a gyógyszerkasszába. Vége lesz az évtizede folyó - a gyenge érdekérvényesítő képességgel rendelkező magyar gyógyszer-kereskedelem ellen alkalmazott - alultervezési szisztémának. Miközben a tönkrement magyar gyógyszertártulajdonosokat már nem lehet újabb adókkal sújtani, a külföldi (nagy)befektetőktől pedig „nem illik" adót szedni. Újabb öngól.

A magyar kisvállalkozásokat – a csak szavakban érvényesülő támogatás helyett - először is békén kellene hagyni. Az anyagi tönkretétel mellett teljesen felesleges és irritáló az erkölcsi lejáratás is; pl. gyógyszertárak esetében.

Az újabb Bokros csomag ékes bizonyítéka annak, hogy a versenyfetisizálás és a külföldieket preferáló gazdaságpolitika zsákutca. Ebből a csapdahelyzetből csak egy gazdasági és politikai szemléletváltással lehet kikerülni.

Mentsük, ami még menthető!

Ne engedjük a magyar nemzeti vagyon részét képező gyógyszertárhálózatot is külföldi kézre juttatni! Ha a jelenlegi gazdaságpolitika folytatódik 10 évenként újabb és újabb Bokros csomag lesz az eredménye egyre alacsonyabb életszínvonal kíséretében. Magyarország lesz Európában az első banánköztársaság hála rossz gazdaságpolitikájának és kontraszelektált politikusaink öngóljainak.