Orvoshoz csak előjegyzés útján mehetünk

Évente 7-10 milliárd forint kerülhet magánbefektetőkhöz az egészségbiztosítási alapból.

Az elmúlt hetek az egészségbiztosítási rendszer átalakítási menetrendjének tanulmányozásával teltek. A szakszervezetek, s a civilek képviselői háborognak, ám egy nagyobbacska teret sem képesek megtölteni. Igaz, még hátra van a november 21-re meghirdetett demonstráció. Az ellenzéki pártok a részletekkel nemigen bíbelődve, az elgondolás egészét látványosan, a szocialisták csendben igyekeznek eliminálni. A szabaddemokraták – úgy tűnik – elmentek a vállalható kompromisszum határáig, hiszen a kormány által elfogadott javaslat alig van köszönő viszonyban az SZDSZ eredeti, több-biztosítós modelljével, miközben az MSZP egészségügyi munkacsoportjának vezetője egyértelműen jelezte: számos ponton módosító indítványokkal tovább szeretnék alakítani a javaslatot.

Az üzleti biztosítókat a hatékonyság és a minőség letéteményeseként bemutató szakminisztériumi koncepciót érvek tucatjaival cáfolják a szakemberek, így a Medicina 2000 járóbeteg szakellátási szövetség vezetői, akik kifogásaikat hét oldalas levélben fogalmazták meg, s juttatták el Horváth Ágneshez. Ebből nem kevesebb derül ki, mint az, hogy a behívni szándékozott egészségbiztosítási pénztárak eredményessége nem hatékonyságuktól, munkájuk minőségétől, gazdaságos betegút-szervező képességüktől függ, csupán a hozzájuk kerülő lakosság összetételétől. Pontosabban attól, mennyire veszik igénybe a különböző szakrendeléseket, illetve kórházi ellátásokat. Amennyiben ennek egy főre számított összege kevesebb, mint az országos fejkvóta, a pénztár karba tett kézzel is nyereséges, ellenkező esetben pedig, ha megszakad is, veszteséges.

Az előterjesztett javaslatot pontról pontra elemző Pál Miklós szerint más sebből is vérzik a kormány által elfogadott tervezet. Nem tudni például, vajon miféle jogviszonyba kerülnek pénztárukkal az állampolgárok, akiket „tagnak" nevezni már csak azért is eufemizmus, mivel semmiféle beleszólási joggal nem rendelkeznének.

A szövetség alelnöke úgy véli, nemcsak az okoz gondot – elsősorban a szakmai vita lényegét megérteni kívánó állampolgárok számára -, hogy nagyon kevesen értik a biztosítási csomagokról szóló vita lényegét, mivel az elmúlt évtizedekben ez érdektelen kérdés volt. A létrehozni tervezett új rendszerben azonban egyáltalán nem mindegy, milyen ellátások járnak a járulékfizetés ellenében, s vajon miként akadályozható meg, e csomag szűkítése, folyamatos kiürítése. Bár az egészségügyi miniszter szerint a szolgáltatásokban csupán annyi változás várható, hogy a kevésbé korszerűt modernebb, a régit új eljárások, technológiák váltják fel, Pál Miklós ezt kétli. Egyrészt azért, mert a biztosítási csomag már ma is meglehetősen halovány kontúrokkal körülrajzolt. Ráadásul a befektetők érdeke a szolgáltatások szűkítése lesz, s ezt igen módszeresen keresztül is fogják „verni" a pénztárak többségi, állami tulajdonosán. Annál is inkább, mivel ez utóbbi - társtulajdonosként - a null-szaldós gazdálkodásban lesz érdekelt.

Az előterjesztés egyik legkényesebb pontja a járulékként beérkező pénz biztosítók közötti elosztásának alapját képező, fejkvóta rendszer bevezetése. A javaslat készítői állítják, hogy a különböző tulajdonságokkal - nem, életkor, lakóhely stb. – finomított fejkvóta alkalmazása miatt a biztosítók nem lesznek érdekeltek a hozzájuk bejelentkezők szelektálásában. Ám a nemzetközi tapasztalatok ennek épp az ellenkezőjét bizonyítják.

A szakellátók kifogásolják azt is, hogy legyen szó akár járó- akár fekvőbeteg ellátásról, beutalóval igénybe vehető szakorvos elé kizárólag előjegyzés útján kerülhetnek a betegek, ami jelentős visszalépés a máig érvényes, több évtizedes gyakorlathoz képest.

S végül: a biztosítók egyszeri befektetésük ötödik évében már pénzük 100 százalékos megtérülésével kalkulálhatnak, ezt követően pedig közel húsz százalékos haszonra tehetnek szert az egészségbiztosítási alap terhére. Miként?

Amennyiben a fekvő- és járóbeteg ellátásra fordítható pénz, valamint a gyógyszerkassza együttesét tekintjük a fejkvóta-számítás alapjának, akkor körülbelül 800 milliárddal számolhatunk. Ennek profitként kivihető 2 százaléka 16 milliárd forint. Évente ennek 49 százaléka – tehát a kisebbségi tulajdonos biztosítók része – 7,8 milliárd. Ugyanakkor a szükséges-elvárt befektetés a fejkvóta 5 százaléka, 40 milliárd forint. S mivel a törvényjavaslat át- és újrafogalmazása során kikerült az a passzus, amely szerint tíz évig nem lehet kivenni a profitot, így a lehetséges, leghamarabbi megtérülés 5,1 év. Ezek után az éves profit az eredeti befektetés 19,6 százalékát érheti el. Más olvasatban: a magánbefektetőkhöz évente 7-10 milliárd forint kerülhet az egészségbiztosítási alapból.