Orvosi jogviszony - kártérítési jogviszony

Az orvosi felelősség szerződéses jellegű, akkor is, ha nem írásban, hanem a kezelés igénylésével jön létre.

Ezen az sem változtat, ha a szolgáltatás ellenértékét nem a beteg, hanem a társadalombiztosító fizeti. Az orvosi jogviszony a bíróságok előtt - az ítélkezési gyakorlatban - tipikusan kártérítési jogviszonyként jelenik meg, olyan tényállásokban, ahol a beteg a gyógyintézettel szemben egészségkárosodása miatt orvosi műhibára hivatkozással kártérítési igényt érvényesít. A bírói gyakorlat az ilyen igényeket jellemzően a szerződésen kívüli (deliktuális) kártérítési felelősség szabályai szerint, a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján bírálja el. A Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntése szerint: "A felek közötti jogviszony tekintetében annak van döntő jogi jelentősége, hogy az egészségügyi ellátás keretében gyógyító eljárásnak minősülő műtétről van szó, amelyet az alperes nem a felperessel kötött megbízási szerződés, hanem a társadalombiztosítási ellátás keretében végzett el. Ennélfogva nem a szerződésszegéssel okozott kárról van szó, hanem a szerződésen kívül okozott kárért való felelősséget kell elbírálni." A gondolatmenetet Kemenes István idézi egy tanulmányában.
Felvethető a kérdés - folytatja -, mennyiben helytálló az orvosi jogviszonyban a szerződésen kívüli kártérítési felelősség alkalmazása.

A nemzetközi jogi szakirodalom egységes abban, hogy az orvos-beteg kapcsolat az egyenjogúság és mellérendeltség jogi módszerével szabályozott magánjogi, polgári jogi jogviszony. Az orvosi jogviszony nem közigazgatási - társadalombiztosítási - jogviszony annak ellenére sem, hogy a gyógyító szolgáltatás ellenértékét nem közvetlenül az igénybevevő fizeti, hanem közvetve a társadalombiztosítás finanszírozza. Amennyiben az orvos-beteg kapcsolat polgári jogi jogviszony, a felelősség szempontjából annak van jelentősége, hogy milyen jogi tény keletkezteti az orvos és a beteg relatív szerkezetű jogviszonyát. Ennek a kérdésnek a megválaszolásától függ ugyanis, hogy jogviszonyukban a deliktuális (szerződésen kívüli) vagy a kontraktuális (szerződéses) felelősség szabályai az irányadók.
Az előbbiből az a kötelezettség fakad, hogy adott személy (az abszolút szerkezetű jogviszony kötelezettje) tartózkodjon a másnak - azaz bárki másnak - való károkozástól, és ne tegyen olyat, ami miatt másnak kára keletkezik. A szerződéses felelősség esetén viszont meghatározott személyek között - a károkozást megelőzően is - relatív szerkezetű, kötelmi jogviszony áll fenn, amely meghatározza a feleknek az egymással szembeni jogait és kötelezettségeit. Az előzetes kötelmi jogviszony tipikusan szerződésen alapul, de szolgáltatásra irányuló kötelezettség szerződéskötés nélkül, jogszabályból is keletkezhet. Ebben a jogviszonyban a károkozó magatartás nem más, mint a szerződés megszegése.

Az orvos és a beteg között az esetleges károkozást (műhibát) megelőzően is kötelmi jogviszony áll fenn, amelynek tartalma nem az orvosnak a károkozástól való tartózkodása, hanem éppen ellenkezőleg, a gyógyító - tevőleges - magatartás kifejtése. Az orvosi jogviszony nem azonos az orvosi kártérítési jogviszonnyal. Az orvos-beteg kapcsolat nem egyszerűsíthető le, nem szűkíthető a szerződésen kívüli károkozásra: az orvos és a beteg közötti relatív szerkezetű jogviszony nem az orvos károkozása folytán jön létre, közöttük a kötelmi jogviszonyt nem egy szerződésen kívül, attól függetlenül megvalósított károkozás létesíti. Az orvosi jogviszony tartalma meghatározóan pozitív magatartás: az orvos részéről a beteg (páciens) részére vállalt egészségügyi, gyógyító szolgáltatás nyújtása. A gyógyító szolgáltatást az egyik fél, az egészségügyi intézmény nyújtja a másik, a szolgáltatást igénybe vevő fél részére.

Az orvos és a beteg - az egészségügyi szolgáltató és a páciens - kapcsolata alapvető, lényegi elemeiben polgári jogi szerződéses jogviszony, amelyet az igénybe vevő erre irányuló szándéka hoz létre. Azt pedig, hogy a szerződés melyik nevesített Ptk. különös részi szerződéstípusnak felel meg vagy pedig vegyes, esetleg atipikus szerződésről van szó, a felek egyedi megállapodásának a tartalma határozza meg. Az orvosi jogviszony rendszerint gondossági kötelem, megbízási jellegű, azon belül azonban sui generis kezelési szerződés.

Amennyiben az orvosi jogviszony alapvetően szerződéses természetű, felvethető a kérdés: a bírói joggyakorlat az egészségügyi intézmény kártérítési felelősségének elbírálása során miért a szerződésen kívüli kártérítési felelősség logikáját követi?

A válasz nagyon praktikus. Sok országban szerződésszegéssel okozott kár esetében csak vagyoni kár megítélésére van (volt) lehetőség, az orvosi kártérítési jogviszonyban gyakori nem vagyoni károkat csak a szerződésen kívüli (deliktuális) felelősség alapján lehetett megítélni. A bíróság pedig - a beteg érdekében - ez utóbbit alkalmazta. Miután a szerződéses jogviszony tartalma sokkal bővebb az azon kívülinél, nincs értelme ez utóbbira hivatkozni a kártérítés kapcsán.

A nemzetközi jogi szakirodalom egységes abban, hogy az orvos-beteg kapcsolat az egyenjogúság és mellérendeltség jogi módszerével szabályozott magánjogi, polgári jogi jogviszony. Az orvosi jogviszony nem közigazgatási - társadalombiztosítási - jogviszony annak ellenére sem, hogy a gyógyító szolgáltatás ellenértékét nem közvetlenül az igénybevevő fizeti, hanem közvetve a társadalombiztosítás finanszírozza. A jogviszony jellege lehet - deliktuális (szerződésen kívüli), amikor a jogviszony kötelezettjének tartózkodnia kell a bárkinek történő károkozástól - kontraktuális (szerződéses) jogviszonyban meghatározottak a felek jogai és kötelezettségei, ezeket lehet megsérteni