Orvosvándorlás: készül az etikai kódex

A WHO éppúgy védené az útnak indulót, mint az elhagyott vagy a célországban dolgozó kollégákat.

Az önkéntes, de a WHO ajánlásait az egészségügyi szféra minden szereplőjére (kormányzatok, intézmények, foglalkoztatók…) egyaránt vonatkoztató dokumentum célja, hogy miközben szempontjaival természetesen nem gátolja a munkavállalás szabadságát, a donorországok egészségügyi rendszerének fenntarthatóságát is igyekszik megtámogatni, a kölcsönös előnyök mentén. A kódex megszületésének indoka, hogy az utóbbi időben óriási módon megnövekedett a fejlődő és az átmeneti gazdaságú országokból induló kivándorlás, ráadásul átláthatatlanul.

A javaslat cikkelyei alapvetően azt szolgálnák, hogy átlátható, kölcsönös előnyökön alapuló és a diszkriminációt kizáró módon adjanak teret a tagországok a munkaerővándorlásnak. Azaz, a kimenők azonos feltételekkel, jogokkal, bérezéssel, s jogtiszta szerződések alapján vállalhassanak munkát külföldön, elsősorban tapasztalatszerzés szándékával, lehetőleg átmenetileg, s vissza is tudjanak szabadon térni, ha úgy döntenek. A kódex megszüntetné tehát az etikátlan gyakorlatot, megvédve ezzel az útnak indulót éppen úgy, mint a honos kollégákat vagy az elhagyottakat.

A kódex javaslata szerint a munkavállalás részleteit és a garanciákat az országok közötti két- vagy többoldalú szerződésekben kellene rögzíteni, s a célországoknak segítséget kellene nyújtaniuk abban, hogy a donorország egészségügyi rendszere stabil maradhasson, például úgy, hogy ösztönzik a cirkulációt, a visszatérést vagy éppen pozitív módon (képzéssel, együttműködéssel) az otthonmaradást.
Kökény Mihály a hazai vitára utalva kiemelte, hogy a dokumentum nem mondja ki, hogy tilos lenne a tartósan külföldre távozótól visszakérni azokat az anyagi természetű támogatásokat, melyeket hazája a szakképzésére fordított.

A dokumentum külön foglalkozik az egészségügyi dolgozók képzésében tapasztalható eltérések és egyenlőtlenségek monitorozásával, valamint gyűjtetné, kutattatná a munkaerőáramlás folyamatainak adatait, a hátrányos helyzetű régiókról szóló, ma igen hiányos információkat.

Kökény Mihály elmondta: éles vita alakult ki például az adatgyűjtés mikéntjéről vagy arról, hogy az alkalmazhatóság nehézségei miatt a magánszektorra ne vonatkozzanak az ajánlások. Végül a Tanács tagjai úgy döntöttek, hogy e felvetések miatt nem kezdik újra a két éve tartó előkészítő folyamatot, a szöveget eredeti formájában terjesztik elő májusban, a WHO közgyűlésén.