Öt év, négy főigazgató, hat miniszter | Weborvos

A kaotikus háziorvosi ügyeleti rendszer épp úgy az OMSZ ellen dolgozik, mint a gazdátlanság.

Bár az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) adósság nélkül zárta a tavalyi évet, a null-szaldó lényegében annak a 2,4 milliárd forintos rendkívüli támogatásnak volt köszönhető, amelyet 2007 utolsó két hónapjában kapott a szervezet. Igaz, a közvéleményt sokkal inkább a mentőszolgálat és az alternatív betegszállítók között kirobbant vita foglalkoztatta, holott az OMSZ önmagában is megér egy „misét", s ezt a Magyar Államkincstár is így látta, amikor 2007 szeptemberében kincstári biztost nevezett ki a szervezethez.

A jelenleg 224 mentőállomással, s közel 7000 dolgozóval működő OMSZ helyzetét illetően már az is jelzés értékű, hogy alig öt év alatt – 2002-2007 között - négy vezető is állt a szervezet élén. (Igaz, ugyanezen időszak alatt kettővel több egészségügyi miniszter volt hivatalban, ami azért lényeges, mert a mentőszolgálat minisztériumi irányítás alá tartozik. Más kérdés, hogy az sohasem derült ki egyértelműen, a minisztériumiak közül ki felel elsősorban az OMSZ működtetéséért.)

Vélhetően e vezetői fluktuációnak tudható be, hogy bár egy korábbi kincstári biztosi jelentés már feltárta a szervezetnél tapasztalható gondok és problémák okait, ezek korrigálására nem történt szinte semmi: fennmaradt a pénzügyi szűkösség, a korszerűtlen adminisztráció, mint ahogy változatlan maradt a kiégett, megfáradt középvezetői garnitúra is.

Az elmúlt évek gondjait tetézte két rossz döntés – állítja Szepesi András kincstári biztos, akinek az OMSZ-ról szóló jelentését március 26-i ülésén vitatta meg az Országgyűlés egészségügyi bizottsága. Az egyik ezek közül az volt, amikor 1994-ben a légimentést kiszervezték a BASE Kft-hez, ezzel lényegében egy évtizedre befagyasztva e terület fejlesztését. A hibás döntést 2006 január elsejével korrigálták, amikor az OMSZ megalapította a Légimentő Kht-t. A másik afféle kis magyar abszurd: Mikola István volt egészségügyi miniszter 2001-2002-ben megszüntette a Mentőkórházat, személyzetét és feladatait ahhoz az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézethez (OBSI) irányítva, amelynek önállóságát viszont néhány esztendő múlva Molnár Lajos számolta fel. Mindezek eredményeként jelentős összegű végkielégítés kifizetése – s számos, hosszan elhúzódó munkaügyi per – költsége terhelte a szervezetet.

Az elmúlt évek során egyébként nem kevésbé volt flexibilis az sem, ki kezeli az OMSZ kasszáját. Ezt eleinte a társadalombiztosítási alapok végezték, később a költségvetés, majd ismét a tb.

S ha még ez sem elég bizonytalansági tényező egy éves szinten 22-23 milliárddal gazdálkodó szervezet működésének labilissá tételéhez, a kincstári biztos további adalékokkal szolgál, amit érdemes a jelentéséből szó szerint idézni: Magyarországon hiányzik a sürgősségi betegellátás korszerű, egységes elvek szerint megtervezett, bevezetett és működtetett rendszere! A mentők egyenlőtlen terhelése Szepesi szerint az alapellátási ügyeletek „katasztrófális rendezetlenségével" magyarázható.

Készenléti ügyeletet adó háziorvosok, hétvégi, „spontán" ügyeleti társulások, mindig más telephelyen megtalálható, forgó rendszerű ügyeletek, „félprofi", kiszervezett ügyeleti szolgálatok, s mentők bevonásával működő ügyeletek váltogatják egymást.

A kincstári biztos jelentésében javasolja az eset- és rohamkocsi-ellátottság javítását, a mentőtiszttel és mentőorvossal rendelkező mentőegységek számának a jelenlegi 160-ról 200 fölé emelését.

Az 1990-es évek eleje óta cél, hogy a kihívástól számítva 15 percen belül érkezzenek ki a mentők az azonnali ellátást igénylő esetekhez. Van még mit javítani: minden hatodik betegnek 15-30, minden huszadiknak pedig több mint fél órát kell várnia a mentőre. Igaz, ma már az esetek 78,5 százalékában sikerül betartani az európai normának tekinthető negyed órát.