Ötven éves zárójelentések, 30 éves laborleletek

Több száz folyókilométernyi betegdokumentáció és zárójelentés porosodik kórházi raktárakban.

„Egyetlen alkalommal kellett évekre visszamenőleg előkeresni egy beteg teljes dokumentációját. Rokkantosítás előtt állt az illető, amikor az összes orvosi papírját – amely egy dossziéban épp nála volt – a villamoson felejtette. Az volt a szerencse, hogy a rendelő számítógépén minden megvolt, így pótolni tudtuk a leleteket, zárójelentéseket, szakvéleményeket" – meséli Komáromi Zoltán. A budapesti háziorvos emlékei szerint mióta jelenlegi praxisában dolgozik – s ennek már 12 éve – a fenti eseten kívül soha senkinek nem volt szüksége korábbi orvosi dokumentumaira. Ő egyébként jó évtizede mindent beszkennel a rendelő számítógépébe - ez volt említett betege szerencséje is. A háziorvosok országos szakfőorvosa ezzel együtt úgy véli, bár a számítógép sokat segít a betegdokumentumok tárolásában, nem ártana újból elővenni, s végiggondolni az őrzéséről rendelkező jogszabályt.

Az említett törvény 1997-ben született, s bár azóta többször módosították – legutóbbi változata épp idén januárban lépett hatályba –, egyes passzusai jó évtizede érintetlenek. Így például azok is, amelyek előírják: a betegdokumentációt 30, a kórházi zárójelentéseket 50, a röntgenfelvételeket – nem csak digitalizált változatukat, hanem a leletet is! – szintén három évtizedig kötelesek tárolni a háziorvosok, a szakrendelők illetve a kórházak.

A „jóból" nem maradnak ki a patikusok sem, akiknek öt évig kell megőrizniük azokat a recepteket, amelyeken pszichotróp vagy kábító készítményeket rendeltek, s három évig az összes többit. Legalábbis elvileg. „A receptekre nem csak az egészségügyi adatok kezeléséről szóló jogszabályok, hanem az adó- és számviteli törvény előírásai is vonatkoznak, hiszen rajtuk lényegében pénzt utalványoznak betegeiknek az orvosok, s ez az alapja a patika illetve az egészségpénztár közötti elszámolásnak is. Éppen ezért minden receptet öt évig kénytelenek megőrizni a gyógyszerészek. Annál inkább, mivel ellenőrzésük során akár két-három évvel korábbi vényt is be kell tudniuk mutatni" – vázolja a helyzetet Horváth-Sziklai Attila, a Magyar Gyógyszerészi Kamara ügyviteli vezetője. A megőrzendő mennyiséget jól jelzi egyetlen adat: 2007-ben valamivel több, mint 183 millió receptet váltottak be a hazai patikákban. Tárolásuk állítólag legfeljebb a kisebb alapterületű gyógyszertáraknak okoz gondot. Horváth-Sziklai Attilától azt is megtudtuk, hogy az 1990-es évek közepén, a patikák privatizálásakor jelentkeztek cégek, akik – megoldandó a több esztendőnyi tárolást – mikrofilmre vitték volna a vényeket, mondván, így egyszerűbb elraktározni őket. Az ötletből azonban nem lett semmi.

A közel ezer ágyas fővárosi Uzsoki utcai kórháznak meglehetősen sok gondot okoz a folyómétereket – ha nem kilométereket – kitevő dokumentumok tárolása, tudtuk meg a főigazgatótól. Golub Iván szerint helyzetüket most ráadásul az is nehezíti, hogy a dokumentumtárat költöztetni voltak kénytelenek az intézményben zajló építkezés miatt. A főigazgató emlékei szerint a budapesti kórházigazgatók között korábban már többször szóba jött: jó lenne valami közös megoldást találni a raktározásra.

Akármennyire fejlett is egy intézmény számítógépes rendszere, s adatfeldolgozása, nem ússzák meg ezek kinyomtatását – mondta lapunknak Csidei Irén. A betegeknek ugyanis a tájékoztatásukat, vizsgálatukat igazoló nyomtatványoktól kezdve a beleegyező nyilatkozaton át számos dokumentumot alá kell írniuk, s ezt a számítógépen nem tudják megtenni. Marad tehát a nyomtatás, a tetemes papír-, s raktározási költség. Mint a több mint ezer ágyas Zala megyei Kórház főigazgatója elmondta, ők épp most kaptak némi helyet a helyi ÁNTSZ épületében, s ezzel időlegesen – míg be nem telik – megoldódnak raktározási gondjaik. Csidei Irén szerint újból végig kellene gondolni, hogy milyen betegdokumentumokat érdemes hosszabb ideig megőrizni, s melyekre nem lesz sohasem szükség, pláne 20-30 vagy akár 50 év múlva. Nem tartja elvetendő ötletnek azt sem – féken tartott díj esetén –, ha a betegdokumentumok tárolását központilag szerveznék meg.

A közelmúltban épp erre a tett javaslatot az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet (EKI). Az ötletet az adta, hogy több folyókilométernyi iratanyagot örököltek a bezárt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézettől (OPNI), az Országos Gyógyintézeti Központtól és a Svábhegyi Gyermekkórháztól. Ezeket jelenleg két részre bontva egyik raktárbázisukon őrzik. A dokumentumok kisebbik része az ott dolgozók alkalmazásával kapcsolatban született – tudtuk meg Kárpáti Zsuzsától, az EKI főigazgatójától, aki azt is elmondta, szinte naponta keresik meg őket az intézmények volt dolgozói, akiknek például nyugdíjbavonulásuk idején válik fontossá, hogy igazolni tudják, a bezárt intézetek valamelyikében álltak alkalmazásban. Az iratok döntő többsége azonban betegdokumentum. Innen jött az ötlet, hogy jó lenne létrehozni egy Egészségügyi Dokumentációs Központot, amely nem csak az iratok tárolását biztosítaná, hanem digitalizálásukat, amennyiben szükségessé válik konzerválásukat, s kutathatóságukat is. A központ létrehozása – amelynek telephelye Óbudán lenne – kalkulációjuk szerint három milliárd forintba kerülne. Koncepciójukat a gazdasági minisztériumban elemzik, s ha elfogadhatónak találják, akár a gazdasági élénkítő csomag része is lehet, mint munkahelyteremtő beruházás.