Pszichiáterek: mi a teendő?

A Magyar Pszichiátriai Társaság és az Országos Pszichiátriai Központ közös állásfoglalása.

Az elmúlt hónapok néhány tragikus eseménye ismét a pszichiátriai betegekre, ellátásukra terelte a figyelmet. Bár a pszichiátriai betegek által elkövetett erőszakos cselekmények teljes biztonsággal nem előzhetők meg, az is bizonyos, hogy ezek megszaporodásában a pszichiátriai ellátó rendszer elmúlt évtizedben történt leépítése, működésének ellehetetlenítése komoly szerepet játszik.

Nyomatékosan hangsúlyozni kívánjuk, hogy ennek a problémának a megoldását nem a pszichiátriai betegeket elkülönítő, „őrző" intézmények férőhelyeinek szaporítása, hanem a számukra megfelelő segítség nyújtására képes, alkalmas ellátórendszer kiépítése jelenti. Ez a mindenkori (szakma)politikai döntéshozók felelőssége.

A döntéshozatal segítésére ismételten összefoglaljuk, hogy a helyzet további romlásának megelőzése, majd javítása érdekében milyen lépéseket tartunk szükségesnek:

1. Az epidemiológiai adatok illetve a WHO előrejelzései alapján el kell fogadni, hogy a pszichiátriai zavarok gyakorisága elérte a népbetegség szintjét. Emiatt a lelki egészséget és jólétet, az EU kiemelt prioritásnak tekinti. Ezért kormányprogram szintjére kell emelni a Lelki Egészség Országos Programját (LEGOP), és megvalósításához biztosítani kell az anyagi forrásokat.

2. A pszichés problémákkal küzdők korszerű kezelése kevesebb kórházi ágyat igényel ugyan mint korábban, azonban a megfelelő ellátás csak mindenki számára könnyen hozzáférhető, jól működő megelőző és rehabilitációs járóbeteg szolgálat kiépítésével biztosítható. Ebben kiemelt fontosságú a pszichiátriai gondozói hálózat, amely egy-egy területen a - nappali kórháztól a közösségi pszichiátriai és szociális ellátásig terjedő - teljes spektrumot koordinálhatja. Megvalósítandó a járóbetegellátás szektorsemleges finanszírozása. Nélkülözhetetlen az egészségügy és a szociális szféra közötti szoros együttműködés a valós szükségletek és szakmai kompetenciák alapján.

3. Kevés a közvetlen betegellátásban dolgozó pszichiáter, pszichológus, pszichiátriai szakápoló és szociális munkás, számuk messze elmarad az EU-s átlagtól. Tekintettel arra, hogy ezek hiányszakmák, kiemelten szükséges támogatni a pszichiáter rezidensképzést és szakápoló képzést.

4. A megfelelő ellátás érdekében olyan finanszírozás szükséges mind a fekvő- és járóbeteg, mind a szociális ellátásban, amely fedezi a tényleges, indokolt költségeket, figyelembe véve a pszichiátria viszonylag magas humánerőforrás igényét.

5. Minden lehetséges eszközzel támogatni kell a nemzetközi gya-korlatnak megfelelően önállóan működő gyermekpszichiátriai ellátó rendszer kialakítását. Meg kell határozni a 14-18 éves korosztály ellá-tásának elveit és kialakítani ennek rendszerét.

6. A – főként agresszív – bűncselekményeket elkövető pszichiátriai betegek ellátására EU kompatibilis forenzikus osztály létrehozására van mielőbb szükség. A tartósan súlyosan veszélyeztető állapotban lévő pszichiátriai betegek hatékony gyógyításához ún. magas biztonságú intézmény létrehozása elengedhetetlen.

7. Hajléktalanok között sok a pszichotikus beteg, emiatt célszerű lenne számukra profilírozott ellátás szervezése legalább a fővárosban, ahol a legtöbb hajléktalan él.

8. A pszichiátriával szembeni előítéletek csökkentése nélkülözhetetlen, ennek érdekében civil és betegszervezetek, döntéshozók, média és a szakmai szervezetek együttműködésével a mentális betegségek és a mentális betegséggel élők életének hiteles bemutatása szükséges.

 

9. Az OPNI felszámolása következtében megszűnt gyógyítási, oktatási, kutatási központ helyett, a fenti teendők összefogásához erős, kompetenciával bíró szervezet újbóli létrehozása kell. Ennek kiinduló magva lehet, a jelenleg két irodahelyiségben és négy státusszal működő Országos Pszichiátriai Központ. A szervezet fejlesztése során lehetővé kell tenni az eddigi adminisztratív-hatósági funkciók mellett, speciális betegellátási és oktatási feladatok ellátását.