Rákbetegek kétségbeesett körei

Bár van esély a gyógyulásra, mindenki tudja: halálos kórral kell szembenézniük a betegeknek, orvosoknak.

A beteg számára testi-lelki próbatétel szembesülnie azzal, hogy rákos lett („miért pont én?", „mi lesz most velem, a családommal?", „meggyógyulok-e valaha?"), de még az orvosok számára is nehéz feladatnak bizonyul páciensüket megfelelően tájékoztatni kórképéről – osztotta meg tapasztalatait a Weborvossal Mikéné Bodor Mária, a Rákbetegek Országos Szövetségének elnöke. A kérdések szinte ugyanazok, mint, több mint húsz évvel ezelőtt, az egyesület megalakulásakor, ugyanis a rákbetegség még ma is stigmatizáló, titkolózás veszi körül tovább fokozva a betegek elszigeteltségét.

 
Hiába evidencia, hogy a „kapuőrhöz", vagyis a háziorvoshoz kell a betegnek fordulnia, nyilvánvalóan onkológiai területen nem mindegyiküknek van elegendő tapasztalata, nem mindenkiben él elegendő éberség. Ha a háziorvos jó úton indítja el betegét, akkor is akadhat kitérő: a betegek ugyanis összefogva a családdal, ismerősökkel elkezdenek kutatni a „legek" után, olyan orvost és intézményt keresnek, amely reményeik szerint a legprofesszionálisabb a rákgyógyítás területén. Ismerősöktől, rokonoktól szerzik be a „referenciát", és sajnos fennáll a veszélye annak, hogy időt veszítve nem jó helyre indulnak, ráadásul felesleges vizsgálatokon esnek át.

Általános félelem, hogy a rákbetegség gyógyítása, kezelése nagy szenvedéssel jár, így érthető, hogy sokan szeretnének minél kevesebb kínlódás árán meggyógyulni. A betegek általában rendkívül fogékonyak, sőt: egyenesen hiszékenyek a tudományos eredményekkel nem alátámasztott terápiák iránt is, nemegyszer teret engedve a kuruzslásnak. Mivel veszélyesek lehetnek a szelíd gyógymódot ígérő alternatív terápiák, a gyógyhatású készítmények, az orvosra fontos szerep hárul: segítenie kell a betegnek az eligazodásban. Ha szóba kerül például a páciense által választott kiegészítő étrend, nem szabad arról lekezelően szólnia, megszégyenítenie, ahogy ez sajnos előfordul. („Ha magának ilyen sok pénze van, akkor csak egye ezekek a bogyókat…") Bizalomvesztéssel jár, és az orvos elutasítása ellenére sincs garancia arra, hogy nem fogja használni a beteg, miközben ezek a szerek befolyásolhatják a kezelést.

Az egészségügyi rendszerben tapasztalható hiányosságok is sok gondot okoznak a betegeknek. Bodor Mária szerint nem minden esetben működik megfelelően a háziorvosok és a klinikusok közötti információáramlás, pedig a háziorvosok csak akkor tudnák pontosan követni betegük sorsának alakulását, ha a különböző leleteket, szakvéleményeket ők is automatikusan megkapnák. Szintén nagy hiányosság a betegek lelki támogatása, alig van szakember, a hazai kórházakban talán húsz pszichológus dolgozik, általában nem is teljes munkaidőben.

Sokszor fárasztó, végeláthatatlan várakozással jár egy-egy orvos-beteg találkozás, ugyanis a berendeléseknél jellemzően nem adnak meg időpontot, csak a napszakot jelölik meg. A délelőttre behívott beteg délután kerül sorra, a várakozást szorongással telve tölti a folyosón, ahol a betegtársak egymást informálják, kontrollálatlanul.
Az 1986-ban alakult, több mint nyolcvan szervezeti egységgel (önsegítő klub, segítő szolgálat) működő szövetség első és legfőbb üzenete, hogy a rákbetegségből meg lehet gyógyulni, és a krónikussá vált állapotban is értékes, örömteli teljes életet, hosszú alkotó éveket lehet élni.