Rákstatisztika: a számok mást mutatnak

2005-től más számítást alkalmaznak, ezért a számsorok nem összevethetők.

Minden, a daganatos betegségek gyakoriságával, illetve az azokkal kapcsolatba hozható halálozással kapcsolatos cikk, érv és képviselői felszólalás alapja és sarkköve a statisztika, miként vélhetőleg az egészségpolitikai beavatkozások sorvezetője is az. Ezért is fontos tudni, hogy a Központi Statisztikai Hivatal módszere megváltozott, 2005-től más számítást alkalmaznak, ezért a számsorok nem összevethetők – hívta fel a figyelmünket Dr. Ottó Szabolcs professzor, a nemzeti rákregisztert is működtető Országos Onkológiai Intézet főigazgató helyettese. E módszertani váltás az oka annak, hogy egyes daganattípusok számsorai a 2000-től „megszokott" négy-ötszázas halálozási mutató helyett hirtelen ezer fölöttit mutatnak, más mutatók pedig, éppily hirtelen jelentős csökkenést. Az intézet már felvette a kapcsolatot a Hivatallal és várhatóan hamarosan összehangolják az adatsorokat - tudtuk meg egy tegnapi tájékoztatón.

A valós helyzet szerint 2000-2004 között a magyar daganatos halálozás stagnál, ami örvendetes, de olyan mérvű csökkenés, mint amit a statisztika mutat 2005-től nem következett be. A rákregiszter adatai szerint 33.500 rákhalál következik be évente és 66.000 új daganatos beteget jelentenek. A női rákhalálozást 2002-től már nem az emlőrák, hanem a tüdő – és a vastagbél tumoros megbetegedése vezeti felváltva, a férfiak pedig 8 daganatfajtában is listavezető helyen állnak az európai összevetésben.

A nemzetközi összesített halálozási statisztika szerint a fejlett országokban a tüdő – az emlő – a prosztata és a vastagbélrák vezeti a rákhalálozási listát, a gyengén vagy közepesen fejlett országokban a gyomor – a máj – az ajak-szájüregi és a méhnyakrák. Magyarország a kettő között van, mert a szomorú statisztikáinkban mindkét csoportra jellemző daganatfajta megtalálható.