Rákterápia: kinek igen, kinek nem

Kritikus pillanatához érkezett a hazai onkológiai ellátás: nem mindegy, milyen irányba fejlesztjük tovább.

Elérhetők-e az új, daganatellenes célzott terápiák a magyar betegek számára is? – tették fel a kérdést mai tájékoztatójukon az Országos Onkológiai Intézet vezető szakemberei, s az előadásaikból leszűrhető válasz szerint: igen is, meg nem is. Ma már valamennyi korszerű diagnosztikai és terápiás módszer/gyógyszer jelen van a hazai klinikai gyakorlatban, de nem mindenhol és nem mindenkinek. Azért kell világosan látni a hatékony onkológiai ellátás mai feltételrendszerét, mert a közeljövőben meglehetősen sok fejlesztési forrást kap ez a terület és nem mindegy, milyen elvek mentén költjük el a pénzt – hangzott el.

Kásler Miklós professzor, az intézet főigazgatója szerint az elmúlt évtized kutatásainak és felismeréseinek köszönhetően a korszerű onkológia hihetetlenül összetett területté vált, annyi, több orvosszakmát érintő részismeret halmozódott fel, amit egy-egy szakember képtelen átfogni és a napi gyakorlatban egyedül alkalmazni, de ami kell ahhoz, hogy eredményes legyen a kezelés. Ismertté váltak a daganat típusok génszerkezetei, azok a kulcsgén-defektusok, melyek a folyamatot elindítják, s amelyek működtetik, azaz ma már láthatók és érthetők gén szinten is a tumor fejlődésének körülményei, - újra kell írni a tankönyveket. A molekuláris patológia ismerete és vizsgálatai nélkül ma már aligha tervezhető meg egy valóban hatásos terápiás menet, melyet megelőznek és támogatnak a képalkotó diagnosztika újdonságai, szinte sejtszinten követve a folyamatot.

Ezzel párhuzamosan fejlődött a komplex onkoterápia is, Láng István professzor szavaival élve a kemoterápia szőnyegbombázásától a célzott biológiai terápiák mesterlövészéig, s már rendelkezésre állnak azok a tumor érképzését gátló szerek is, melyek az utánpótlás-vonalakat vágják el, bizonyos tumor típusoknál megállítva a folyamatot. Mindezek eredményesebbé tették a gyógyítást, illetve krónikus, de élhető betegséggé szelídítették a rákot, emberhez méltó körülményeket teremtve a túléléshez is.

Ugyanakkor a molekuláris diagnosztika műszer vagy eszközhiánya, a nem megfelelően kiválasztott terápiás módszer, az elavult képalkotó rendszer vagy a hiányzó tudás és szakember mind olyan hibalehetőség, amitől fontos terápiás elemek maradhatnak ki az egyik oldalon, vagy feleslegesen megtörténnek a másikon. A rák gyűjtőfogalom, nem egyféle betegséget takar, ezért nincs egységes gyógyír. Különböző betegek eltérő daganatai eltérő módon reagálnak (ha reagálnak) a gyógyszerekre, ezért (lenne) szükséges a célzott, személyre szabott, így hatékony terápiás mód kiválasztása.

A fentiekből következik, hogy világszerte erőltetett módon törekednek a centralizált ellátórendszerek kiépítésére, a megfelelő helyekre koncentrálva a technikát és a tudást, ahol minden beteg kezeléséről egy-egy onkoteam dönt (a patológiai, onkológiai, radiológiai és sebészi érvek összehangolásával). Kásler professzor szerint ma talán öt olyan intézet van ahol a molekuláris patológia már a megkívánt szinten áll rendelkezésre s bár több helyen működnek onkoteam-ek, az összetételük és munkamódszerük nem egyforma. Az onkológus szakma már elkészítette azt a törvény vagy rendelet tervezetet, ami jogszabályi szinten egységesítené ezen orvoscsoportok munkáját, kizárva ezzel a személyes presztizsből és egyebekből adódó esetlegességet, eldöntve, kié is a beteg egyáltalán.

S ha már az újraírt tankönyveket említettük, a tájékoztatón jelentették be, hogy megjelent a korszerű onkológia komplex diagnosztikáját és terápiáját áttekintő kötet, melyet azok a háziorvosok is haszonnal fogathatnak, akik először találkozva a beteggel a megfelelő intézményt ajánlva indítják el páciensüket a terápiás úton.