Rendezik maradék soraikat a pszichiáterek

Attól, hogy az ellátás mostanában mentes a nagyobb botrányoktól, még nincs minden rendben.

A csendben fekvők gyakorta rosszabb állapotban vannak, mint a jajveszékelő sérültek – tartják a mentős szakemberek, így attól, hogy a hazai pszichiátriai ellátás mostanában mentes a nagyobb botrányoktól, még nincs minden rendben – hangzott el egy mai tájékoztatón. A szakmát, - melyre természetesen betegeihez hasonlóan hatással van a valóság, - a bipolaritás jellemzi: soha még ennyi előadó, résztvevő és érdeklődő nem jelentkezett a Magyar Pszichiátriai Társaság január 29-31. között rendezendő XV. Vándorgyűlésre, ugyanakkor a gazdasági krízisből is adódó, várható többletfeladatok a korábbinál is rosszabb állapotban lévő szakmai hálózatra zúdulnak majd.

E feladatokat és saját helyzetüket is áttekintik tehát a tanácskozáson, sorra véve a gondokat, melyek közül dr. Harmatta János, a társaság elnöke a pszichiátriai rehabilitációs lehetőségek beszűküléséről, a korábban erre a célra létrehozott kórházi kapacitások eltűnéséről beszélt.

Az OPNI teljesen megszüntetett ágyaiból 177 pszichiátriai rehabilitációs ágy volt, melyek nem kerültek más intézményhez, a más osztályoktól elvett ágyak pedig időközben átminősültek. A megfelelő rehabilitáció nélkül az ellátási lánc egyszerűen „szakadozottá" válik, hiszen ez nem sebészeti ellátás, ahol a beteg (az esetek nagy többségében) kiszámíthatóan X nap múlva hazamegy, ezért az aktív ágyakhoz mindig kell rehabilitációs ágyakat is kapcsolni, a hozzájuk tartozó nappali kórházi háttérrel.

Erre vonatkozó miniszteri ígéretet kapott ugyan a szakma, azonban ezen ígéret végrehajtásából egyelőre semmi sem látszik. Nem csak a rehabilitációs háttér, s így a betegek sorsa lett követhetetlen, a Lipóton működő sokféle ambulanciát sem költöztették át, egyszerűen nem teremtettek járóbeteg ellátó helyeket a bezárással párhuzamosan.

A másik problémát az amúgy is hiányszakmának számító pszichiátria munkaerőgondjai jelentik, nem csak épületeket, hanem szakembereket is veszített e terület: az elmúlt években a fiatal szakorvosok zöme külföldre, az idősek pedig nyugdíjba mentek. Az OPNI tapasztalt szakápolói pedig az ágazatot is elhagyták. Az Egyesült Királyság, Dánia és Svédország ismét számos magasan kvalifikált pszichiátriai szakemberrel lett gazdagabb, ráadásul ebben a szakmában nincs meg a „kiugrom a hétvégi ügyeletre" lehetősége. Aki belevág, és rászánja magát az idegen nyelvű terápiavezetés elsajátításra, azt már hiába várja vissza a hazai ellátórendszer.

Beteg van és lesz is bőven – figyelmeztetett dr. Kurimay Tamás, a társaság leendő elnöke, hiszen a világválság nyomán emelkedni fog a szorongásos kórképekkel, a depresszióval, sőt az öngyilkosság gondolatával küszködők száma. A válság lelki krízissel is együtt jár, - várhatóan a mentális betegségekkel élőket építik le legelőször a munkáltatók - ezért a szakma azt várja, hogy a kormány tegye prioritássá az évek alatt kidolgozott és tavaly végre elfogadott Lelki Egészség Országos Programjának megvalósítását, azaz adjon pénzt, paripát és fegyvert.

Jó hír is akad mutatóban: létrejött az országos módszertani központ, mely fizikailag a SE ÁOK Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikáján található majd, ellátás (azaz ágyak) nem tartozik hozzá. A kinevezett vezető mellett 4, félállásban betölthető státusz jött létre, a leendő munkatársak pályáztatása jelenleg is zajlik.

Persze a vándorgyűlésen számos érdekes szakmai téma is napirendre kerül: 3000 honfitársunk egészségügyi adatait elemezve kiderült például, hogy a 2002-ben mért depresszió szignifikáns mértékben növelte 2006-ra a magas stresszel jellemezhető rossz házastársi/élettársi kapcsolat esélyét függetlenül az életkortól, a végzettségtől, és a 2002-ben mért házastársi stressz-szinttől. Azaz nőknél és férfiaknál egyaránt szükség van a depresszió kezelésére a jó házastársi/élettársi kapcsolat érdekében.

Elkészült továbbá az első, kóros játékszenvedély elterjedtségét átfogóan vizsgáló tanulmány. A 18-64 évesek körében végzett országos reprezentatív felmérés eredményei szerint Magyarországon a számsorsjátékok használata a legelterjedtebb (a valaha kipróbálók aránya 59,5%, az elmúlt évben legalább hetente játszóké 23,8%). Ezt a sorsjegyek vásárlása (31,4% illetve 5,9%), és a sportfogadások (21,4%, illetve 4,8%) követik. A nyerőgépeket honfitársaink közel egytizede (9%) próbálta ki, de közülük közel minden hetedik személy a megelőző hónapban is legalább heti rendszerességgel játszott. A valaha bármilyen szerencsejátékot kipróbálók vagy pénzben fogadók aránya Magyarországon 42,2%, ami három populációból tevődik össze: a problémamentes személyek (38,9%) illetve a problémás szerencsejátékkal (1,9%), valamint kóros játékszenvedéllyel (1,4%) jellemezhető személyek.