Romlik az ápolás színvonala

A betegek már nem csak az orvosi ellátásra, a tájékoztatás hiányára panaszkodnak, egyre több kritika éri az ápolási munkát is.

Szinte mindennapos panasz , amely főként az ágy melletti ápoláshoz köthető, hogy műtétek, egyéb beavatkozások után nem érkezik időben az ágy, vagy -hánytál, a fájdalomcsillapító, vagy éppen a felüléshez szükséges segítség. A legsúlyosabb a helyzet a krónikus ellátásban, ahol nem egyszer előfordul, hogy az ételt kiviszik a magatehetetlenül fekvő beteg ágyához, de a  megetetésre nem jut idő.

Az egyik pécsi beteg például elpanaszolta, hogy a hasi műtétét követően ketten feküdtek csupán egy hat ágyas kórteremben, mert hét vége lévén a többi betegtársat haza bocsátották. Miután mindkettejüket egy napon műtötték, ezért egymástól nem tudtak segítséget kérni.  Amikor az altatásból felébredtem- mondta a 40 éves beteg- őrült rosszullétet éreztem. Az ágyam feletti csengőt viszont nem tudtam megnyomni, mert messze volt tőlem. Hányingerem miatt szükségem lett volna vesetálra, de miután senki nem nyitotta ránk a kórterem ajtaját, a baj megtörtént. A takarító pedig letolt, hogy miért rondítottam a padlóra, és miért nem szóltam a nővérnek. Én meg megszégyenülve elbőgtem magam…

Amíg április elseje előtt a MESZK-nek, illetve a kamara területi szervezeteinek rálátása volt az ápolással kapcsolatos betegpanaszok számára, az időközben módosított jogszabály ezt számunkra már nem teszi egyértelműen lehetővé - mondta megkeresésünkre dr. Csák Réka, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara főtitkára. A helyzet ugyanis az, hogy hozzánk csak azok a problémás esetek futnak be, amelyek a kamarai tagokhoz kapcsolódnak. Az összes többi szakmai- etikai kifogás tekintetében a Megyei Etikai Tanácsok járnak már el.

Nagy gond az is, hogy az egészségügyi dolgozók jogszabályban megjelent rendtartása nem hozható párhuzamba a kamarák által kialakított, több éves tapasztalatra épülő Etikai Kódex-el. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy az eljárási szabályok bonyolultsága miatt a panaszosok sem tudják, hogy milyen ügyben kihez forduljanak.

A főtitkár szerint a kamarai tagokra beérkező betegpanaszok növekedést ugyan nem mutatnak, de tudjuk mi is, hogy ennél több a probléma  akár a járó, akár a fekvő-betegellátásban – véli a szakember. Jellemző, hogy a rendszerben történt változások miatt – amelyek éppen úgy érintik a beteget, mint az ellátást végző intézményt – az egyre növekvő ingerültség zöme a szakdolgozókon csapódik le, fokozva  a folyamatos létszámcsökkentés miatti gondokat, ami miatt nyilván kevesebb ápoló, asszisztens jut a betegellátási feladatokra.

Úgyszintén sajnálatos tényként tapasztaljuk : miután az intézmények kiadásainak jelentős részét éppen a bérköltség teszi ki, ezért az elmúlt időszak leépítései jelentősen megtizedelték a hazai szakdolgozói állományt. Arányaiban több szakdolgozó kollegát küldtek el például a fekvő-betegellátásból mint orvost. Ezt konkrét számok igazolják. Az pedig különösen fájdalmas, hogy sok esetben nem is a szakképzettség nélküliek kerültek be az elbocsátandók körébe, hanem a szakképzettek. Éppen azért, mert ez utóbbiak bére magasabb.

Dr. Csák Réka hangsúlyozta: a MESZK elküldte álláspontját a tárcának, melyben határozottan kérték, hogy a minisztérium mielőbb módosítsa a szakdolgozói státuszhoz kapcsolódó minimum rendeletet. E hatályos jogszabály ugyanis nem rögzít számos olyan kritériumot, amely a minőségi betegellátáshoz nélkülözhetetlen.
Sok esetben nem határoz a rendelet arról, hogy hány, milyen súlyú beteghez, különböző típusú ellátáshoz pontosan mennyi ápoló, asszisztens, gyógytornász, dietetikus egyéb szakdolgozó szükséges a minőségi ellátáshoz, illetve a betegelégedettségi mutatók emelkedéséhez. A jogszabályi kitétel szerinti minimum ugyanis nem feltétlenül elég az elvégzendő feladatokhoz.

Általánosságban tehát elmondható, hogy a személyi és tárgyi minimumfeltételeket szabályozó rendelet pontosítására van szükség, amivel garantálható, hogy az ápolásvezetők szakmai szabályoknak megfelelően tudják elkészíteni a beosztásokat. Ha a jogszabály tételes módon határozza meg a személyi szükségletet a szakmai vezetőknek nem kell harcolniuk a fenntartóval a létszám megtartásáért.

A MESZK további súlyos problémának látja még, hogy a járó-betegellátásban a legtöbb rendelőintézet szakképzett asszisztenseket alkalmaz a vizitdíj beszedésére is. Holott ez tipikusan adminisztrációs tevékenység. Ennek szintén az a következménye: miután az orvos mellett dolgozó szakasszisztens idejének jelentős részét leköti a díjjal kapcsolatos adminisztráció, jóval kevesebb időt képes a betegre fordítani. Ez pedig szintén rontja a minőségi betegellátást.

A helyzet azért is szomorú, mert a magyar egészségügyi szakdolgozók képzése – ahogy az orvos képzés is – valóban világszínvonalú. A visszaigazolások mutatják:  magyar szakdolgozóink minden ország egészségügyi rendszerében tökéletesen megállják a helyüket. Az iskolákból hozott érték azonban gyorsan elvész a hazai rendszerben, a már említett anomáliák miatt- jegyezte meg a főtitkár.