Segédeszközök: sokba kerül és fájni fog a spórolás | Weborvos

Nem hogy a beteg, a kassza érdekeit sem szolgálja a nyáron bevezetett segédeszköz ellátási rend.

Csak irigyelni lehet a gyógyászati segédeszközök gyártóinak és forgalmazóinak szövetségei idealizmusát, amiért pusztán szakmai - és táblázatba rendezett, fillérre kiszámolt pénzügyi érvékkel meggyőzni remélik a döntéshozót: módosítsa a sok sebből vérző, augusztustól hatályos segédeszköz ellátási rendeletet, és már most írja át a jövő januártól érvényes újabb tervezetét.

E remény jegyében gyűltek ma össze szakmai fórumra a szövetségek, orvosszakmai – és betegszervezetek, hogy a szaktárca és a biztosító képviselői elé tárják ezen érveket. A rendeletben megbújó szakmai hibák sorát már a hatályba lépés körüli időkben sokan sokszor idézték, felemlítve, milyen egészségügyi- és életminőségbeli hátrány éri a betegeket a támogatások csökkentése vagy megvonása, az eszközök felírásának nehezítése, vagy éppen a felírható eszközmennyiség szűkítése miatt. Most azt kívánják nyilvánvalóvá tenni, mennyivel többe fog kerülni a mostani (remélt) megtakarítás.

Mert az mindenki előtt világos, hogy az új szabályok nem a betegek érdekében, hanem a kassza védelmében születettek, ám a tények ezt a szándékot sem igazolják - mondta el a fórum előtti tájékoztatón Hagymási Miklós, a Forgalmazók az Egészségért Szövetség elnöke. Míg nyugaton a gyógyszeres-kórházas és segédeszközös ellátás aránya három az egyhez, nálunk kilenc az egyhez, azaz a gyógyításra fordított összeg kilencedét költjük az utóbbira. Persze spórolhatunk ebből is, ám akkor az előbbi kerül majd jóval többe, pláne hazai viszonyok között. Ugyanis ma a segédeszközipar 2002-es árakon forgalmaz nálunk, miközben az intézményrendszer mai árakon gyógyít, s így az ahhoz adott százalékos támogatások is, s persze a gyártók költségei is magasabbak - tette hozzá Jóbai Zsolt, az Orvostechnikai Szövetség alelnöke. Ha a beteg nem talál elérhető prevenciós és terápiás segédeszközt, előbb utóbb a már ma is finanszírozási bajokkal küszködő kórházban köt ki.

Amit tehát megtakarít a kasszát kezelő azzal, hogy a kevesebb támogatással vagy adminisztrációs nehezítéssel lehetetlenné teszi mondjuk egy ortopédcipő kiváltását és használatát, annak többszörösét fogja a betegekre költeni, amikor annak cipő híján tönkremennek a nagyizületei, s ezért kiesik a munkából, gyógyszereket szed, majd műizületet kap a drága műtét során, s még segélyezni is kell.

Az eszköztelenség tehát újabb kiadásokat, s ezzel együtt bevételkiesést is generál, s nem csak az eszközre szoruló, hanem a gyártók-forgalmazók oldaláról is, a vállalkozások 10 százalékka már most csődközeli helyzetben van. Márpedig ezen a speciális piacon egy-egy gyártó csődjével akár egy-egy eszközfajta, s a régebbiek szervízháttere is eltűnik, a forgalmazóéval pedig egyszersmind az eszköz használatára betanító képzett szakember is elvész a rendszerből – emelték ki a tájékoztatók.

Ahány eszköz és betegcsoport, annyiszor tucatnyi hiba, bosszúság és ellátási zűr, felíratlan recept és kiváltatlan segédeszköz, annyiszor nehezebb hétköznapok, melyek nem hozzák be az „árukat". A legolcsóbb bothoz (s a háromévenként adható 776 Ft ártámogatáshoz) három orvosi vizittel lehet hozzájutni, amelyből pusztán a javaslatért megejtett szakorvosiért vélhetően ennél is több pontértéket fizet a biztosító. De többért viszi a járáshibást a mentő vagy kíséri a szabadságot kivevő hozzátartozó is. Vagy álljon itt egy másik példa: a hazánkban cseperedő 18 évesnél fiatalabb hallásfogyatékos (siket) gyerekek alanyi jogon közgyógyellátottként térítésmentesen kapják a Tb-listán lévő hallókészüléküket és az elemeket, évente 6-700 millió forintot költünk erre, ám az eszköz fülre rögzítését szolgáló, évente két darab 4000 Ft-os illesztékre már nincs támogatás, márpedig enélkül az eszköz nem használható. Igaz, a büdzsé megspórolt 12 milliót - sorolták a példákat.

A szövetségek képviselői szerint a megtakarítás reményében hozott rendelet tehát sokszoros többletkiadást generál, s ha már csökkenteni kell a támogatást, akkor differenciált és racionális módon kellene ezt megtenni, nem csak az excell táblát, hanem a jelentését is látva. Ehhez adott tehát ma segédeszközöket (szaktudást, tény- és valóságismeretet) a döntéshozóknak a gyógyászati eszközipar.