Sélleiné Márki Mária: reményteljes a jövő | Weborvos

"Reményteljes a jövő – vannak céljaink, programjaink és megfelelő szakembereink, akik ezt végre fogják hajtani."

Orbán Viktor miniszterelnök szeptember 20-ai hatállyal dr. Sélleiné Márki Máriát, a Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház és Rendelőintézet főigazgatóját nevezte ki az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) főigazgatójává. A bemutatkozó interjúban az OEP jövőbeli szerepéről, struktúrájáról érdeklődtünk, és az is érdekelt bennünket, hogy a főigazgató asszony szerint az állami alapon szervezett ellátórendszerhez miként kapcsolódhat a biztosítási alapú rendszer.

– Az egészségügyi vezetők aggódnak, ha az OEP-et politikus irányítja, hiszen a feladatok túlnyomó többsége szakmai, és csak kis részben köthető a politikához. Főigazgató asszony esetében megnyugodhatnak, hiszen eddig kórházak gazdasági és főigazgatójaként dolgozott.

– Remélem, most már valóban megnyugodhatnak, hogy az egészségügyi ellátórendszert jól ismerő, gyakorlatban vezetőként hosszú ideig dolgozó szakember kerül erre a területre. Dolgoztam megyei kórházban, kiskórházban, országos intézetben – mivel mind más világ, különböző tapasztalatot adtak számomra. Talán ez a szakmai múlt biztosíték lehet arra, hogy az a szemlélet tovább élhet, s azokat itt is tudom alkalmazni. Ez magában hordoz egyfajta elkötelezettséget is, amit érzek az egészségügy iránt.

– Igen, mert ismeri azt a szűkösséget – ami bizony egyre lejjebb apad –, és talán arról is van tapasztalata, hogy milyen irracionális tud lenni egy elosztórendszer, ha valamit nem fogad el, vagy nem vesz tudomást róla, és nyomás alá helyezi az ellátókat. S, hiába argumentálnak, mire megtörténik a korrekció, nagyon hosszú idő telik el.

– Ezért sem közömbös, hogy a kórházigazgatók azt látják, hogy egy „közülük való" vezető lesz itt, aki ugyanúgy élte meg a mindennapokat, mint ők. Hosszú hónapokon át kommunikáltam velük, hogy mit, és hogyan tegyünk, miként csökkentsük a költségeket, hogyan világítsuk át a létszámot és így tovább. Számukra ez talán egyfajta elégtétel, hogy erre a posztra közülük választottak ki egy embert.

– Milyen változtatásokra készül?

– Azt kell mondanom, hogy jelentős változtatásokat tervezünk. Megfelelő szervezői, vezetői elképzeléssel érkeztem, arra vonatkozóan, amit itt ki szeretnék alakítani. Aztán jött egy kéthónapos szembesülés a helyzettel és a realitással, a rendkívül bürokratikus, lassan működő, túldimenzionált jelenlegi OEP-működéssel. Minden nagyon bonyolult az én előzetes képemhez képest. Sokan – kívülről – azt gondolják, hogy ez egy „hatalmasság", ahol nagyon nagy dolgok történnek. A valóság ennél jóval árnyaltabb.

– Milyen vezetői elveket érvényesít a gyakorlatban?

– Az elődömet azzal bízták meg, hogy három hónapig vezesse az egészségbiztosítót, amiből aztán két és fél év lett. Ilyen feltétel mellett valószínűleg nem érdemes nagy horderejű, hosszabb folyamatokat igénylő feladatokba belefogni. Bizonyára nemcsak számára, hanem az apparátusnak is nehéz lehetett az ideiglenességre „berendezkedni". Talán azért sem könnyű most nekik, mert én erről teljesen másképp gondolkodom. Egy kézben szeretem tartani a folyamatokat, és annak egy egyértelmű rendje szerint dolgozom. Az aláírás sem úgy működik nálam, hogy bármilyen papírra, amit elém tesznek csak úgy „vakon" odaírom a nevemet. Munkatársaim elfogadták a munkamódszeremet, amelyben helyet kapnak a kis feljegyzések, beszámolók, annak érdekében, hogy tájékoztatást kapjak minden folyamatban lévő ügyről. Úgy látom, hogy kezd működni ez az eljárásrend.

– Milyen személyzeti politikát kíván folytatni?

– Amikor idejöttem, kinyilvánítottam, hogy mindenképpen szeretnék megválni a korábbi főigazgató-helyettesektől, mert úgy gondolom, hogy a nyugodt munkavégzés érdekében a helyetteseknek bizalmi embernek kell lenniük. Szolnokról kerültem ide, a kórházi program előkészítő bizottságban dolgoztam. Nem követtem naprakészen az OEP problémáit. Amikor egyértelmű volt, hogy ez lesz a feladatom, akkor azt ígértem, hogy becsülettel fogom végezni. Sokat dolgozom, de úgy gondolom, hogy lesz értelme. Egy kis időnek persze még el kell telnie, hogy a megkívánt működési mechanizmus szerint az egész gépezet előrehaladhasson.

– Mennyire érzi az adósság és szállítói tartozás válságot ebből a székből, és tud-e ezzel valamit tenni?

– Korábban aktívan képviseltem ezt a problémakört, állandóan szorgalmaztam a szakma politika és az Egészségügyért Felelős Államtitkárság felé, hogy ezzel valamit kezdeni kell. Nincs alternatíva. Tudtuk, hogy mekkora lesz az adósságállomány, és már az év elején mindnyájan láttuk, hogy hová fogunk jutni szeptemberben–októberben – oda is jutott a rendszer. Az elosztás elvénél nagyon fontosnak tartottam, hogy nem lehet az adósság nagyságrendje a kizárólagos rendezőelv azon kórházak és intézményvezetők érdekében, akik sok mindent megtettek a rendszerükért, felülvizsgálták a működésüket, és nagymértékben csökkentették a kiadásokat. Jónak tartom azt is, hogy elindultunk abban az irányban, hogy csökkenjenek a várólisták, és két koncentrált terület – a hemodinamika és az ortopédia – kapott az erre szánt pluszforrásokból.

– A kórház-finanszírozás komplex rendszerén változtatnak-e a közeljövőben?

– Az előkészületek már folynak. Az államtitkárság irányításával egy munkabizottság a meglévő rendszer javításával foglalkozik. Marad a teljesítményfinanszírozás, viszont a TVK merev kötöttségét kiterjesztjük, kinyitunk egy degressziót mind a fekvő-, mind a járóbeteg-ellátásba. A rendszer a 2007-es intézkedést is igyekszik kezelni azzal, hogy akik akkor veszteséget szenvedtek el, számukra bekerülne egy, a TVK-ba foglalt kompenzáció. Elindult a struktúraátalakítás és betegellátás megszervezésének koncepciója, amely cselekvési programmá kell, hogy váljon.

– A szakmai fejlődés folyamatos és kimutatható éves infláció is van. Többek között ezek miatt, bizonyos HBCS-csoportok egyre inkább eltávolodtak a költségfedezet elvétől. Ezt – gondolom – Ön is megélte igazgatóként. Időnként fellángolnak a kódkarbantartásról szóló hírek, aztán minden marad a régiben.

– Most is éppen arról beszéltünk a főosztályvezetői értekezleten, hogy a teljesítményfinanszírozással nem az a baj, hogy teljesítményalapú – hiszen a teljesítményt mérni kell, és ezt nagyon fontosnak tartjuk mindnyájan, mert tudnunk kell a betegségek előfordulási gyakoriságáról, azok egymáshoz való arányairól. Sajnos már a HBCS bevezetésekor is számos ellentmondás került a rendszerbe, mára pedig az arány teljesen eltorzult. Nagy jelentősége lenne annak, hogy végre egyértelműek legyenek a progresszivitási szintek. Tisztában vagyunk vele: attól, hogy a progresszivitás az utóbbi években nem volt deklarálva a finanszírozásban, még létezett a betegellátásban. A területi és a megyei kórházaknak, a klinikáknak ugyanúgy megvoltak a korábban kialakult rend szerinti feladatai.

– Szolnokon biztos látta azt is, hogy a kiskórházak elkezdték felfelé küldeni a drága és bonyolult beavatkozást igénylő betegeket.

– Igen, a megyei kórházakra nagy teher hárul. Rögzíteni kell a jövőben az egyértelmű egészségügyi ellátási feladatsort, meg kell szervezni a betegek útját. A struktúraváltást csak úgy lehet végrehajtani, ha ahhoz a szakmai ellátás egyértelmű megszervezése párosul.

– Az előző kormányzat a finanszírozás háromhavi csúszását két hónapra csökkentette. Várható-e újabb közelítés az elszámolás és az utalás időpontja között?

– Úgy gondolom, hogy belátható időn belül nem. A két hónapos elszámolás visszaállítására már régen megérett az idő – ez év elején megoldották a technikai kérdéseket, és bevezették. Azonban óvatosan bánnék azzal, hogy mikor lehetne egy hónapra csökkenteni a kórházak finanszírozását, hiszen az adatok informatikai feldolgozása, ellenőrzése, a hibajavítás meghatározott időt igényel, továbbá felül kell vizsgálni az ellátási szabályokat, bizonyos nem finanszírozott intervallumokat és számos egyebet. Mindenesetre kívánatos lenne, és bizonyára ez a jövő, de még nincs itt az ideje. Még egyszer hangsúlyozom, nagyon fontos, hogy az OEP-ről minél több információt lássunk, és ebből minél többet tegyünk közzé.

– Szócska Miklós államtitkár azt mondta, hogy a Bismarck–Beveridge-modell konvergál egymáshoz. Az OEP-nél van-e már célmodell: társadalombiztosítás, társadalom egészségügyi biztosítás, vagy inkább állami egészségügyi szolgáltatás kialakítása a törekvés? Ez a kormányváltás körül, és talán még a választási kampányban is elég nagy hangsúlyt kapott.

– Úgy látom, hogy a társadalombiztosítási rendszer ilyen módon való fenntartása mindenképpen célszerű. Ez egy biztosítási jogviszonyhoz kapcsolt ellátás, aminek nagyon jelentős része, 80%-a természetbeni ellátás – amely az egészségügyi ellátást fedi le –, és csak egy kisebb része, 20%-a a pénzbeni ellátás, természetesen azok is nagyon jelentősek, pl. : GYES, GYED, táppénz. Tehát célszerű fenntartani magát a biztosítási jogviszonyt és a biztosítási alapon szervezett juttatási rendszert. Az állami rendszer nem mond ellent ennek. Az állami alapon szervezett ellátórendszerhez is jól tudna kapcsolódni a biztosítási alapú rendszer. A rendszer tulajdonképpen ma is így működik, mert ugyanúgy ellátjuk azokat, akik nem biztosítottak. A társadalombiztosítás szolidaritáselvű, egységes a tb-finanszírozás a kockázatkezelés szempontjából. Ma már tudjuk, hogy az állami költségvetés biztosítja az E-alap költségvetésének 48%-át. Úgy gondolom, hogy ezt a biztosítási rendszert célszerű megőrizni, és az állami szervezés nemhogy ellentétes lenne vele, hanem inkább erősítheti. Az „államosítás" kifejezés nem jó, mert itt nem államosításról van szó, hanem arról, hogy állami szervezéssel is létre lehet hozni egy új struktúrát.

– Az OEP központi léte és a periféria közigazgatási hivatalba való „áttolása", megváltoztatja-e a rendszer egyensúlyát?

– Január elsején működni fognak a kormányhivatalok. A regionális OEP-ek megszűnnek. A regionális egészségbiztosítási pénztárak önálló jogi személyek voltak, és részben önállóan gazdálkodó szervek is. Ez a működési rend december 31-ével megszűnik. Létrejönnek a megyei kormányhivatalok, amelyeknek része lesz a pénzellátási szakigazgatósági szerv, a pénzellátási ügyfélszolgálattal és azok kezelik a helyi ügyeket. Azonban az ottani teljes szakmai felügyelet az OEP-é marad. Az E-alap működésének, zártságának, kezelhetőségének felelőssége – a természetbeni ellátás, az országos szakmai ellenőrzés – változatlanul, teljes egészében az OEP-ben marad, tehát bizonyos értelemben erősödni fog a központi szerepe, és minden megyében lesz egy területi része az egészségbiztosítónak.

– Mi lesz ezután a kisebb egységek neve?

– Éppen azon gondolkozunk, hogy ennek a területi szervnek mi legyen az elnevezése. Az elmúlt héten határoztuk el, hogy a területi elvet olyan értelemben megtartanánk, hogy területenként lenne egy területi igazgató, és minden megyében lenne egy vezető. Hét ember koordinálása – a szervezetépítés és az irányítástechnika szempontjából is – jóval egyszerűbb, mint tizenkilencé. Úgy döntöttünk tehát, hogy ennél a már kialakult modellnél maradunk. Ilyen módon tehát egyetlen OEP lesz, melynek nem lesz központja meg regionális szerve, hanem minden fiókja és kirendeltsége az OEP-hez tartozik majd. A területi szerveknek megyei kirendeltségei lesznek, akik egyfajta hierarchiában egyértelműen a központhoz tartoznak.

– Számos bírálat és élcelődés célpontja volt a múltban az OEP informatikai rendszere, ahol a jelentéseket floppy lemezen várják, miközben évek óta ígérték a korszerű elektronikus egészségkártya országos bevezetését.

– Nagy energiával dolgozunk ezen, mert szeretnénk, ha minél előbb változna.

– Beszélgetésünk a KÓRHÁZ szaklap karácsonykor megjelenő számában lesz olvasható. Mit üzen a lap olvasóközönségének?

– Reményteljes a jövő – vannak céljaink, programjaink és megfelelő szakembereink, akik ezt végre fogják hajtani.

– Nagyon sok erőt kívánunk a következő évekhez!

(A beszélgetés teljes terjedelmében a KÓRHÁZ szaklap 2010/12. számában olvasható.)