Semmelweis Terv: elképzelés kudarcra ítélve

A Semmelweis Program a nincset akarja újra és újra felosztani. A szövetség forrást is talált.

Az utóbbi években a munkanélküliség növekedésével csökkent a járulékfizetők száma és a befizetett járulékok összege. Ezért többek között az egészségügyi ellátás költségei csak úgy voltak biztosíthatók, ha az állami költségvetés – a törvény erejénél fogva – egyre több pénzt csoportosított át erre a területre. Az előző kormányok által történő jelentős forráskivonás, amely - becslések szerint – legalább 300 milliárdra tehető, valójában abban nyilvánult meg, hogy a szükségesnél kevesebb pénzzel egészítette ki a csökkenő járulékbevételek miatt keletkező lyukat az egészségügy költségvetésében.

Ezért jelentősen alulfinanszírozottá vált a rendszer, s így a tulajdonviszonyoktól /állami, önkormányzati, egyházi, magán/, valamint a működés formájától /önálló költségvetésű intézmény, kft, holding/ függetlenül csődbe kerültek az egyes ellátó helyek. Az alacsonyan tartott bérek miatt – a paraszolvencia ellenére – felgyorsult az orvos és szakdolgozó elvándorlás az országból, illetve a pályáról: kialakultak a hiányszakmák.

A kórházak beszállítóik felé fennálló adósságai jelentettek ugyan valamennyi pótlólagos forrást, ennek ellenére - a visszafogott vagy csökkenő kapacitások miatt – megnövekedtek a várólisták. A lecsökkent orvos-létszám miatt túlterhelt alapellátás pedig egyre több beteget irányított – az „elszegényedett," és sokkal magasabb költséggel működő – szakellátó- és kórházi rendszer felé – áll a Dr. Balaton Péter titkár és Dr. Pusztai Dezső elnök jegyezte közleményben.

Mint írják, az eddigi egészségügyi átalakítási kísérletek – így a jelenlegi „Semmelweis Program" is – azért volt és van kudarcra ítélve, mert a „nincset" akarja újra és újra felosztani, illetőleg az amúgy is komoly gondokkal küzdő állami költségvetésből remél újabb és újabb forrásokat.

Valójában mindaddig, ameddig nem nő jelentősen a járulék-bevétel - nem csökken a munkanélküliség -, olyan forrást kell találni, amely nem az állami költségvetést csapolja meg!

És létezhet ilyen költségvetéstől független forrás!
Mint ismeretes az egészségügyi ellátást nemzeti kockázatközösségen alapulóan egy köztulajdonban lévő intézmény, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozza. Ennek költségvetéséből – bár pontosan erre irányuló adatok nincsenek, mégis a nagyságrend megbecsülhető - a különféle balesetek következményeinek elhárítása, gyógyítása, utókezelése, a betegek szállítása a kifizetett táppénzekkel együtt sok tíz-, esetleg közel száz milliárd forintba kerül.

Ugyanakkor a különféle biztosítások /pl.: kötelező felelősségi, munkahelyi, iskolai/ nem vonatkoznak az egészség helyreállításának költségeire, csupán a biztosítottakat ért anyagi károkat térítik valamilyen arányban /mindösszesen 3,8 milliárdot utalnak át a biztosítók gyógykezelés céljából az OEP számlájára/.

A Magyar Kórházak és Rendelőintézetek Szövetségének véleménye szerint a kockázatközösségen alapuló térítésmentes gyógykezelés csak azokra az egészségkárosodásokra vonatkoztatható, ahol a károkozó, a károkozás illetve a biztosítási esemény nem állapítható meg. Ilyenek többek között a szervezet természetes elhasználódásából, genetikai és születési károsodásból, fertőzésből, onkológia elváltozásból keletkező betegségek.

Véleményünk szerint itt az ideje, hogy a biztosítók – a különféle balesetek során bekövetkező egészségkárosodások elhárításának költségeit teljes egészében viseljék és megtérítsék – valódi biztosítókként működjenek! S ne csak árverseny, hanem a szolgáltatásokkal kapcsolatos verseny is kialakuljon közöttük. Az egészségben, testi épségben bekövetkező káresemények elhárítása a továbbiakban ne legyen kockázatközösségen alapuló, össztársadalmi feladat.

Az egészségügyi rendszerbe így bekerülő pénz minden bizonnyal már lehetővé tehet egy ma már égetően szükséges béremelést, valamint a szükséges átalakítások megkezdését - áll a közleményben.