Székely: jogos igények és gerjesztett történetek | Weborvos

Ha hirtelen kétszer annyi fizetése lehetne a doktorainknak, akkor is lenne, aki távozik.

Székely Tamás volt a Pallas Páholy egészségügyi klubjának vendége január 21-én. A szaktárca eredményeiről és az ágazat problémáiról tartott előadását kötetlen beszélgetés követte. Az ott elhangzottakból szemezgettünk.

 
Finanszírozási problémák
A szaktárca vezetője már mindkét oldaláról megtapasztalta az intézményi finanszírozást, bár – ahogy fogalmazott – kétségkívül régen igazgatott kórházat. A hozzá érkező megkeresésekben a szolgáltatók szinte kizárólag csak a bevételi oldal hiányát emlegetik. Sőt, egyes intézmények havi több százezer forint veszteséggel tervezik a költségvetést. A miniszter szerint ez nemcsak helytelen, hanem a hatályos jogszabályokkal ellentétes: a fedezetlen kötelezettségvállalás tipikus esete.

A miniszter ugyanakkor elismeri, hogy a kiadások visszafogása rendkívül nehéz feladat, hiszen minden osztály minél több forrást szeretne – a menedzsmentnek azonban meg kell vívnia ezeket a csatákat. Meg kell küzdeni az elődök akkor jónak tűnő, de a megváltozott körülmények között rossznak bizonyult döntéseivel is. Annak a szolgáltatónak, amelynek öt-hat telephelye van, biztosan drágább a működtetése, mint egy tömbkórháznak.

Számos panasz merül fel az egészségügyi intézményekben, ennek egy részét a miniszter is jogosnak ismeri el, ugyanakkor rengeteg gerjesztett történetet is hall. Megérti, hogy a kórházak keveslik a forrást, ám van, amit nem tud elfogadni. A betegeket el kell látni, panaszkodni és háborogni viszont csak ezt követően szabad. A miniszternek az a feladata, hogy forrást biztosítson, a kórházigazgató menedzselje az intézményt, az orvosok gyógyítsanak, a betegek pedig gyógyuljanak.

Minimumfeltételek
A minimumfeltétel-rendszer tárgyi feltételein dolgozó számos szakember alapos munkát végzett, és az elkészült feltételrendszert a szakmai kollégiumok is jóvá hagyták – ezen nem lehet változtatni. Az orvoslétszámot úgy határozták meg, hogy a doktorok eleget tudjanak tenni az ügyeleti rendszernek, és nem ragaszkodtak ahhoz, hogy az orvosok főállásúak legyenek. A szakdolgozók esetében négy kategóriát alakítottak ki (manuális, nem manuális, intenzív, gyermek).

A Szakdolgozói Kamara és az Ápolási Szakmai Kollégium felmérte, hogy az egyes osztályokon milyen munkafolyamatok fordulnak elő, és azok elvégzéséhez hány percre van szükség. Ennek segítségével meg lehetett határozni a szükséges munkaidőalapot, amely által már ki lehetett alakítani a létszámot. Ezt még húsz százalékkal megnövelték, hiszen az ápolónők egy része gyermeket vállal, illetve továbbképzésben vesz részt.

A minimumfeltétel-rendszer készítői a kórházak jelentései alapján készült humánpolitikai adatokból, továbbá az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal (EEKH) nyilvántartásából megnézték, hogy az előírásokhoz létezik-e egyáltalán elegendő szakorvos és nővér. A miniszter szerint az intézményeknek – néhány osztály kivételével – nem lehet gondjuk a személyi feltételekkel. Problémát jelenthet viszont, ha időközben a diagnosztikai berendezések (CT, röntgen stb.) elérik a meghatározott amortizációs időt.

Humánpolitika
Számos oka van, hogy az orvosok elvándorolnak tőlünk. Székely Tamás szerint ezek közül a rezidens rendelet nem a legjelentősebb ok, viszont kétségkívül ilyen az alacsony bérezés. Ugyanakkor a szaktárca vezetője úgy gondolja, ha hirtelen kétszer annyi fizetése lehetne a doktorainknak, akkor is lenne, aki távozik. A fejlett nyugati államok bérezésével nem tudunk versenyezni, természetesen kívánatos lenne a felzárkózás.

Mivel a statisztikák szerint a távozó doktorok száma egy bizonyos mennyiségnél egyelőre nem emelkedik magasabbra, ezért ha több orvostanhallgatót oktatnánk, akkor van esély arra, hogy növekedjen az itt maradó orvoslétszám – jegyezte meg a miniszter.

A rezidensképzés átalakítása sokaknak nem tetszik, leginkább a rezidenseknek. Pedig a szaktárca nem támasztott nagy igényeket: azoknak, akik hiányszakma miatt többletdíjazást kaptak, annyi időt kell Magyarországon dolgozniuk, amennyi idő a szakképzésükhöz kellett, vagy fizessék vissza a többletdíjazásuk felét. Egyes országok hatalmas összegeket költ orvosképzésre – mi például évente mintegy 80 milliárd forintot –, míg a nálunk gazdagabb országok nem képeznek elég doktort, mert úgy gondolják, hogy majd készen megkapják. Újabban már az Európai Unióban is felmerült az a vélekedés, hogy ezt valamilyen módon kompenzálni kellene.

Fejlesztések
A 2007-ben indult fejlesztési projekthez 2008-ban csatlakozott Székely Tamás. Május elején lett miniszter, a Pólus Program pályázatait pedig július 1-jén kellett beadni – ezért a szűk időkeret miatt már elég behatárolt volt a mozgástere. Amennyiben már a kezdeteknél bekapcsolódik, másképp cselekszik: szerinte a 450 milliárd forint egészségügyi fejlesztési forrásból rendbe lehetett volna hozni a tizenkilenc megyei kórházat, és a pénzből még másra is jutott is volna. Minden pályázatban szerepel telephely megszüntetés, ezért az új épületek üzemeltetése nagy valószínűséggel olcsóbbak lesznek.

 Ennek ellentmondani látszik, hogy teljes körűen klimatizáltak lesznek, amely ugyan nagy energiafogyasztással jár, ám előnybe részesítették a környezetbarát technológiákat, a megújuló energiaforrásokat. Lehet, hogy ez által az épület többe kerül, üzemeltetése azonban hosszú távon kedvezőbb lesz – mondta el a miniszter.