Szócska megmondta, merre tovább egészségügy

Semmelweis terv: ez csak vitairat, várják a hozzászólásokat, javaslatokat.

A jövő évi költségvetési tervezet ismeretében várták ma az érdeklődők a Világgazdaság Merre tovább egészségügy? – című konferenciáján az ágazatvezető minisztert és államtitkárát. A konferencián ismertette Szócska Miklós, a Nefmi egészségügyért felelős államtitkára az „Újraélesztett egészségügy – Gyógyuló Magyarország – Semmelweis Terv az egészségügy megmentésére" címmel elkészült programját, hangsúlyozva, hogy „ez csak egy vitairat, amelyhez várják a hozzászólásokat, javaslatokat". (A vitairatot bárki kérheti az euat@nefmi.gov.hu címen.)

Ami van
A jövő évi költségvetési sarokszámok ismeretében az egészségügyre valamivel több pénz jut, de ez a 770 milliárd forint, a 15 milliárdos tartalékkal együtt is csak a túlélésre, a működőképesség fenntartására lesz elegendő. A gazdaság beindulása elsődleges feladat lenne, hiszen minden csak ennek függvényében lesz megvalósítható. Idén év végéig rendelkezésre áll a már ismert 27,5 milliárdos konszolidációs keret a kórházaknak, de csak azok az intézmények részesülhetnek ebből, amelyek eleget tesznek adatjelentési feladataiknak, és részt vesznek a területi integrációban. A felelőtlenül gazdálkodó intézményeknél az állam a tulajdonosi struktúrába is beavatkozik majd.

A teljesítményvolumen korlát jövő évi enyhítésével, majd fokozatos kivezetésével szintén javulhat az intézmények helyzete, de működési költségek takaríthatók meg a funkcionális szervezeti egységek összevonásával, integrációjával.

Eddigi munkájukat összefoglalva az államtitkár elmondta, a működést gátló intézkedéseket felszámolták, s megteremtették a tisztánlátás alapfeltételeit. Minden változtatásukat hosszas szakmai egyeztetések előzték meg, döntések csak ezek lefolytatása után születtek. 2010 a túlélés féléve volt, 2011 pedig az átrendeződés éve lesz – tette hozzá.

És ami lesz
Szócska leszögezte, továbbra is kitartanak korábban megfogalmazott alaptéziseik mellett: markáns állami felelősségvállalás, egy biztosítóra épülő ellátás, s a bárminemű privatizáció kizárása az egészségügyből.

Az alapellátás első, részletes programját még ebben a hónapban ismerteti majd az államtitkárság, egy alapellátási konzultációt követően. Előzetesen annyit megtudhattunk, hogy ösztönözni fogják a praxisközösségek kialakítását, a definitív ellátást, mégpedig a mai indikátorok átalakításával. A szakellátás térkép alapú tervezés mentén ötszintű lenne, járóbeteg, városi-, megyei-, nagytérségi és országos intézetekben. Megszüntetnék a súlyponti és póluskórház fogalmát, s vannak olyan ellátási területek, amelyeket központosítani kell majd.

A mentés átszervezése során az Országos mentőszolgálatot dinamikus, proaktív szervezetté alakítanák, ezen belül hoznának létre egy úgynevezett Sürgősségi Akadémiát, amely az orvosegyetemmel együttműködve oldaná meg a szakemberképzést, uniós forrásokra támaszkodva. Az emberi erőforrás-krízist forgórendszer bevezetésével orvosolnák. A betegszállítást egységes irányítás és ellenőrzés alá vonnák.

Kidolgozzák az egységes, nemzeti kockázatközösségen alapuló biztosítási rendszert, mert a kasszában már egyenlő arányban szerepelnek a befizetések és a központi költségvetésből erre fordított hozzájárulás.

Hangsúlyosnak tartják az életpályamodell kialakítását az orvosok és szakdolgozók számára, elsődleges céljuk a szakemberek itthon tartása, ezt követi a kiszámítható jövedelemstruktúra megalapozása és a képzés javítása. Utóbbira 7-8 milliárd forint uniós forrás áll rendelkezésre. Az életpályamodell része lenne a rugalmas, részmunkaidős foglalkoztatás bevezetése, a kreatív gondolkodás, szabadabb munkavégzés ösztönzése az egészségügyben.

A gyógyszerellátásban növelnék a generikus program hatékonyságát, helyre kívánják állítani a megbontott az állami jogköröket. Az államtitkár hangsúlyozta: „a gyógyszertár nem trafik, hanem népegészségügyi találkozási pont". Rehabilitálni kívánják az egyházi ellátást első sorban a szektorsemleges finanszírozással, egyenrangú pályázati részvételi lehetőség biztosításával – sorolta az államtitkár a terveket.

Átjárható rendszerek
Réthelyi Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (Nefmi) vezetője előadásában elmondta, az új csúcsminisztériumon belül az eddig egymással versengő ágazatok végre egymás mellett dolgoznak, az egészségügyi, oktatási, kulturális, szociális és sportügyek ezután nem egymás ellen versenyeznek majd, hanem az öt terület segítheti egymást. Így össze lehet végre hangolni az egészségügy feladatait a szociális ellátás, az oktatás és sport határterületeivel, átjárhatóvá teszik a rendszereket a szakembereknek – védőnők, orvosok, egészségügyi szakdolgozók számára az egészségnevelés oktatásától az idősgondozásig. A minisztérium feladata az, hogy az embert a középpontba állítva bátorítja, elősegíti az ágazatok együttműködését, biztosítja a feladatok egyensúlyát.

Se pénz, se türelem
Jövőre sem lesz több pénz, ám közben elfogyott az egészségügyi szereplők türelme, állapította meg „történelmi" áttekintés után Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség elnöke, aki Quo vadis? címmel tartott előadást. Továbbra is 230-250 milliárd forint hiányzik a rendszerből véleménye szerint. A most szétosztandó közel 30 milliárd forint csak a túlélésre lesz elegendő, ám már a jövő évet 60 milliárdos mínusszal kezdik a kórházak. Leszögezte, ma nincs olyan finanszírozási technika, amely képes volna jól elosztani a rendelkezésre álló pénzeket. Megoldásul a három csapás elnevezésű  javaslatát ismertette.

Ki kell mondani, ami tény: a gazdagabb uniós országok lerabolják az utóbb csatlakozott államok orvosait, szakdolgozóit – a magyarok ráadásul jól képzettnek számítanak, fogalmazott Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke. Úgy vélte, a kötelező kamarai tagság fogyasztóvédelmi, minőségbiztosítási jellegű feladataival a közérdeket szolgálja. Nem érdemes arról vitatkozni, milyen jogosítványokat adjon a politika a kamaráknak, tette hozzá. Milyen megfellebbezhetetlen, kényszerítő eszköz van a kezünkben? – tett fel a kérdést ennek kapcsán, majd meg is válaszolta: semmilyen. Csak javaslatokat tudnak megfogalmazni arra vonatkozóan, mit látnak helyesnek. Felolvasta az Orvosok nélkül nem megy című  kamarai közleményt. Mint mondta: a jelen helyzetet összefoglaló dokumentumnak nehéz lesz érvényt szerezni.

Első helyen a szakmai fejlődés
Elégedetlenek a rezidensek, ugyanis most sem látják jelenüket, nemhogy a jövőjüket, s lassan egy teljes generáció áll a küszöbön – derült ki Papp Magor, a Magyar Rezidens Szövetség elnökének előadásából. Igaz, hogy a röghöz kötés veszélye elmúlt, ám a migrációs hajlandóság alig mérséklődött: a legutóbbi adataik szerint 73,9 százalékos. Szintén friss, november 2-i adatokat sorolt fel, miszerint a végzős orvosok 57 százaléka lépett be a szakképzésbe, ugyanakkor 30 százalékuk „eltűnt".

Életpálya-modell alkotására tettek javaslatot, amiben a fő helyen a szakmai fejlődés lehetőségének biztosítása áll. Ezt olyannyira fontosnak tartják, hogy többletjogosítványt szeretnének kapni a szakképzés minőségbiztosítását szolgáló akkreditációban. Fontos a kompetenciák tisztázása, amit az orvosi diplomához kötve határoznának meg, valamint a hálapénz megszüntetése. Javaslataikat a tárca kedvezően fogadta, aminek természetesen örültek, ám a szövetség szerint kormányzati prioritássá kell válnia az orvos-utánpótlásnak.

Visszasírták a tvk-t
A kórházi gazdálkodás fiskális környezetéről beszélt Boncz Imre, a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság elnöke, felidézve, hogyan rakódott rá felső plafonként a HBCS alapú finanszírozásra a teljesítményvolumen-korlát (tvk). A teljesítménylimit legnagyobb vesztesei a gyermekkórházak és a klinikák voltak, majd fokozatosan a többi ellátó is egyre nehezebb helyzetbe került. A tvk-t olyan „utálat" övezte, hogy 2009 áprilisában bevezették az EMAFT-ot. A jobb finanszírozásba vetett remények azonban hamar szertefoszlottak a lebegő pontértékkel is operáló finanszírozási rendszer miatt, s a szakma „visszasírta" a tvk-t, amit aztán 2009 őszén vissza is állítottak.

Boncz Imre szerint jelentős változások következtek be az elmúlt évek alatt a fiskális környezetben, hiszen a rendszer eljutott a teljesítményfinanszírozástól a tvk-ig, amely a némi mozgásteret még engedő degressziótól is „megfosztva" teljesen a kórházak/ellátók nyakába varrta a felelősséget: ha az intézmények túllépték a keretüket, az OEP széttárta a karját, mondván, nem tud pénzt adni. Az ágazati konfliktusok ily módon bekerültek a kórházak falai közé, a menedzsmentnek kell megvívnia a harcot az orvosokkal: mennyi műtét lehet például egy osztályon, hány protézist lehet beültetni és így tovább.

A szorító helyzetből különböző praktikákkal igyekeznek menekülni az ellátók, amelyek bevezették a keretgazdálkodást, a központosított beszerzést, a változásmenedzsmentet, gazdasági társaságokká alakultak, befektetőt kerestek, az integráció jegyében holdingokat hoznak létre és mindannyian szigorú munkaerő-gazdálkodást folytatnak.

A bajok forrása Boncz Imre szerint az alacsony járulékbevétel: az elmúlt húsz év alatt 24 százalékról 8-9 százalékra csökkent. Az E. Alap hiánya jövőre elérheti a százmilliárd forintot, amit költségvetési forrásból kell pótolni, tette hozzá, nem szerencsének minősítve a helyzetet.