Szócska Miklós: egészségpolitikai vezetésváltás kell

A teljesítményelv fenntartásával, de hatékonyságot ösztönző elemek beépítésével tervezik az intézményi finanszírozás átalakítását.

Személyes célként jelölte meg az államtitkár az egészségügyi összkiadások GDP-hez viszonyított 4,3 százalékos arányának emelését a visegrádi négyek 6 százalékos szintjére. Leszögezte, hogy a betegek érdeke, az egészség megőrzése, az ágazatban dolgozók munkakörülményei és megélhetése, valamint a rendszer fenntarthatósága a legfontosabb kérdések számára. Óriási problémahalmazzal áll szemben az új irányítás, tette hozzá azzal, hogy a feladatok ellátásához fel kell épülnie a megfelelő adiminisztrációs kapacitásnak is a minisztériumban.

Szándékai szerint nem programot hirdetett, hanem szakmai gondolkodásukat, szakmai irányelveiket próbálta megismertetni a bizottsággal, hangsúlyozva, hogy döntéssé csak a szakmákkal való egyeztetés után válhatnak a felvetések.

Krízis minden szinten
Az ellátórendszer a fenntarthatóság peremére sodródott, ezért a struktúra újragondolásra szorul. Ebben mindenképpen meghatározó elem a progresszió elvének érvényesülése, az erőforrás koncentrációja, a humánerőforrás-krízis megoldása, a területi funkcionális integráció, valamint a tartalékok mozgósítása.

Markáns szabályozásra van szükség az ellátás szervezésében, ugyanis az egészségügy állapota a szervezetlenségre , a vezetés hibájára/hiányára vezethető vissza - álláspontja szerint. Intelligens digitális térképet hoznak létre minél előbb, és a meglévő adatbázisokat „ráhelyezik" a térképre, hogy képet kapjanak a betegutakról, és reális rendszert tudjanak kialakítani.

Teljes zűrzavar mutatkozik a nyilvántartások területén, nem lehet tudni, hogy az egyes szakmákban hány aktív szakember dolgozik. Annyit azért tudnak, hogy tízszázalékosra tehető a veszteség az aktív orvosok körében (szerinte akár azt is mondhatjuk, hogy „mi szponzoráljuk a brit egészségügyet".)

Az emberi erőforrás krízis egyik megoldása lehet a gyógyturizmus, amelyet prioritkásként kezelnek, és amelytől azt várják, hogy a közszolgáltatás fenntartásához, fejlesztéséhez hozzájáruljon. De segítséget adhatnak a fogyatékossággal élők (például vakok és gyengénlátók) a lelki vezetésben, a hospice szolgálatokban.

 
A népegészségügy területén radikális intézkedésre van szükség, fogalmazott. Mivel a jelenlegi népegészségügyi intézményrendszernek felelőssége van a mai helyzet kialakulásában, éppen ezért véleménye szerint bizonyos területek „földig bontása és az alapoktól történő újjáépítése több lehetőséggel kecsegtet, mint a folyamatosság vagy annak látszatának fenntartása".

Nem akarnak tisztogatni
Egészségpolitikai vezetésváltásra van szükség, a tisztogatás nem fér bele a nézőpontukba, válaszolt egy felelősségre vonást firtató kérdésre. Vannak kiemelt ügyek, mint például a pszichiátriai ellátás, a H1N1, amelyekben vizsgálóbizottságot hoznak létre, de akár listát is várnak az egészségügyi bizottságtól: melyek a közvélemény számára fontos ügyek, amelyben tisztánlátást várnak.

Póker-blöffök az adósságról
Tarthatatlannak minősítette, hogy „pókerparti szerű blöfföket" hallanak a kórházi adósságállományról, ráadásul kérés ellenére sem szolgáltat minden ellátó adatot. Ennek véget vetnek, ugyanis egy transzparens jelentési rendszert dolgoznak ki. Amennyiben valamely ellátó nem tesz eleget adatszolgáltatási kötelezettségének, annak jogi következménye lesz.

A finanszírozást továbbra is a teljesítményelv fenntartásával képzelik el, de hatékonyságot ösztönző elemeket is beépítenek a rendszerbe.
Magánforrások bevonását csakis „rendezett keretek között" tartják elfogadhatónak, deklarálva azt, hogy közellátásért nem lehet magánpénzt igényelni, ez ellenkezik a véleményükkel, tehát vizitdíj nem lesz.

A rendszerben lévő tartalékok mozgósításával is forrásokra lehet szert tenni. Ilyen lehetőség például a betegutak racionalizálása, vagy a bonyolult beszállítói hálózat helyett a közbeszerzési társulásokkal történő beszerzések gyakorlata.

A betegutak racionalizálása kapcsán később Cserháti Péter elmondta, hogy sokkal átláthatóbbá teszik a betegutakat, valamint a területi ellátási kötelezettségeket. Jelenleg kaotikus a helyzet, s legrosszabb Budapesten, ahol például a mentőknek egy könyvből kell kitalálniuk, hova is vigyék a beteget, hol van megfelelő szakorvos.

A kórházi konszolidációról szólva egyetlen fillért sem ígért, mert az „egyértelműen a gazdasági cselekvési tér függvénye" – szögezte le Szócska Miklós. Ami biztos: csak feltételekkel (a struktúrára ki kell hatnia az ösztönzőknek), nem a szakellátások terhére, és nem aránytalanul lehet konszolidációt végrehajtani az ellátásban.

A tvk-anomáliák rendezésével kapcsolatban is csak általános jellegű válasz érkezett az államtitkártól: tervezik a jogi környezet alakítását, a strukturális beavatkozást, de mindez függ a gazdasági helyzettől.
A súlypontiság kérdésében a progresszív betegellátás elveinek visszahozatalát emelte ki. Mint később Cserháti Péter szavaiból kiderült, a jelenlegi struktúrával elégedetlenek, és a jövőben meghatározó szerepet szánnak a megyei kórházaknak.

Uniós projektek – siker, csakazértis
Uniós projektekben a rögzített szerződések sikeres végrehajtása mindenki érdeke, hiszen a további lehívható jelentős források biztosítása ettől függ, figyelmeztetett Szócska Miklós. „Mi fogjuk átvágni az avatószalagot a kistérségi járóbeteg-központok átadásán, amelyek ma fenntarthatatlannak tűnnek. Ezért a funkció megújításán gondolkodnak, de a siker mindenképpen kell.

Elképzelhető, hogy a meglévő uniós források egy részét felhasználják az új egészségügyi prioritások céljainak megvalósítására – ezekben a kérdésekben folyamatos egyeztetések folynak, s mintegy 15-20 milliárd forintról lehet szó.