Szócska Miklós karácsonyi üzenete | Weborvos

"Semmelweis példájából tanulnunk kell, és képesnek kell lennünk a változtatási üzeneteket a gyakorlatban is felépíteni."

A Nemzeti Erőforrás Minisztérium egészségügyért felelős államtitkára november 26-án, délelőtt szakmai konzultációra hívta a kórházigazgatókat a Semmelweis Tervvel kapcsolatban. A megbeszélésen - amelyen több mint 120 kórházigazgató vett részt - többek között a vitairatról, a 27,5 milliárdos év végi mentőcsomagról, az átrendeződés feltételeit megteremtő törvények módosításáról, az egészségügy humánerőforrás-problémájáról és a betegutak rendbetételéről is szó esett. Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkárral a konzultáció napján beszélgettünk.

- Jól sikerült az államtitkárság által szervezett kórházigazgatói egyeztetés, nyilvánvalóvá vált a szakmai szervezetek együttműködési készsége, s kedvezően fogadták a transzparencia és partnerség jelszavakat.

- Magam is ezeket értékelem a legtöbbre, ezt tartom a legnagyobb sikernek. Azonban ebben a környezetben, egy ilyen egészségügyben, ahol az emberi erőforrások – a szakdolgozók, ápolók, orvosok – ennyire ki vannak „véreztetve", akkor az ember nem lehet elégedett egy percig sem a munkájával. Az már egy első eredmény, hogy legalább a vezető réteg látja, most van értelme annak, hogy munkával rendbe tegyük, újraélesszük az egészségügyet. Voltak ugyan már jobban sikerült egyeztetéseink – itt talán még kerestük a szót, illetve túl sokat beszéltünk –, mégis elmondhatjuk, hogy más fázisba lépett az egyeztetés. A szakmai szervezetek képviselői eddig is aktív részesei voltak az új párbeszéd kialakításának, de most az összes kórházvezető is jelen volt. Bízom benne, hogy kialakul egy munkastílus – a mai délelőttöt az alap megteremtésére szántuk. Idővel az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak is meg kell tennie ezeket az értelmező lépéseket.

- A mai egyeztetés is visszaigazolta erőfeszítéseik egy részét – annak megértését, hogy milyen gondjai vannak a magyar gazdaságnak, társadalomnak. Kétségtelen azonban, hogy az egészségügyben nagy bajok vannak. Lehetne sorolni az adósságproblémákat, a humán erőforrás gondjait stb.

- Örömmel tölt el, hogy azon erőfeszítéseink, amelyeket a partnerség és a transzparencia kialakítása érdekében tettünk, az intézményvezetők szintjére már eljutottak. Ugyanakkor azt is pontosan látom, hogy komoly bajok vannak az egészségügyben dolgozóknál: mély depresszió, kiégettség gyötri őket. Az ágazat jövője azon múlik, hogy ki tudnak-e tartani az egészségügy mellett. Az intézmények vezetőinek felajánlottuk, hogy nem „ütjük-verjük" őket, nem osztogatunk igazságtalanul, és mindent transzparensen teszünk. Válsághelyzetben másképpen nem is szabad cselekedni. Ha tudjuk, hogy egyetlen kenyerünk van, azt egymás szeme láttára szeleteljük fel az asztalon, és annyi jut belőle mindenkinek, ahogy vágtuk – akkor nem fogunk azon vitatkozni, hogy valakinek egy morzsával több jutott. Úgy gondolom, ha tudjuk tartani ezt az irányvonalat, és partner lesz az intézményvezetői kör abban, hogy a nagyobb egységben még mindig meglévő tartalékokat mozgósítsuk, és a rendszerben dolgozók megtapasztalhatják, hogy több jut így nekik – ez persze nem egyik napról a másikra fog előállni –, akkor lehet, hogy kitartanak a magyar egészségügy mellett.
Ha a gazdaság teljesítőképessége fokozódik, akkor az egészségügy is növekedési pályára áll. Ennek az alaphangulatnak nagyon komoly, meghatározó eleme a költségvetési pozícióról zajló vita. Lényeges kérdés, hogy több forrás jut-e az ágazat számára, prioritás-e az egészségügy, vagy nem. Amennyiben az idén rendelkezésre álló pénzt összeadjuk számszakilag – mennyi volt a költségvetési alap, milyen egyéb források érkeztek –, akkor egy kicsit kisebb számot kapunk, mint amennyi jövőre lesz – de ez tizenhárom hónapra oszlott el. A jövő évben ez az összeg tizenkét hónapra fog eloszlani. Úgy érzem, hogy – bár görgetjük még a rendszer nagyon komoly belső adósságait –, a jövő év nem lesz annyira kiélezett, mint a 2010, a „túlélés" éve. Szubjektív lazulást várok a rendszertől, tehát az intézményvezetés nem fogja minden nap azt érezni, „Hogyan élem túl?". Ha a menedzsment megkapja az átrendezés feltételeit, összefog és együttműködik, akkor a helyzete lehet még jobb is.

- A jövőképet már megfogalmazták, amely Semmelweis Terv néven mindenki számára hozzáférhető.

- A Semmelweis Terv születését megelőző műhelymunka egyben próba is volt, hogy miként lehet módszertanilag együtt dolgozni. Először értelemszerűen háttérmunka folyt, ami a módszertani alapokat megvetette. Ezt az előkészítést azután „ráengedtünk" az élő rendszerre, hogy megnézzük, miként tud együttműködni az intézményvezető egy szakmapolitikai gondolatkörrel. Ez volt az első tesztje annak, hogy működik-e a gyakorlatban. Innentől kezdve magunk is felbátorodunk, és kivisszük a probléma megoldási javaslatát a külvilágba. A Semmelweis Terv a mentőösszeg elosztási módszertanának a tapasztalataira épült, felhasználta a visszajelzéseket, és időben érkezett.

- Elmúltak a választások, várhatóan négy évig nem is lesznek. Meg kellene próbálni a politikát kijjebb tessékelni az ajtó mögé.

- Feleségem háziorvos, este felolvasást tart az internetes fórumokról – egyelőre még jól alszom ettől. Azért a FAKOSZ-ra neheztelek. Köröznek egy levelet, hogy nem szereztünk autót a devecseri háziorvosnak. Csak jelzem, néhány napon belül hármat is felajánlottunk. A sok morgás mögött azért ott van a háborgó lélek. Érzem, hogy a kegyelmi időnek vége, de ne felejtsük el, hogy közben túl vagyunk az első kórházi tájékoztatón, két hét múlva pedig a háziorvosi konzultáció követi ezt. Igyekszünk a különböző részcsoportokkal megkülönböztetetten foglalkozni, és a teljes rendbetétel érdekében az alapoktól indulunk. A jövő évben forrásbővülés mutatkozik sürgősségi ellátásban és a mentőszolgálatnál. De nemcsak több pénz áll majd e területek rendelkezésre, hanem mindezt egy szervezési korrekció is kíséri, mint például az egységes mentés- és szállításirányítás felépítésénél. Mindezek alapján talán már nyilvánvaló, hogy a logikai sor szerint az alapellátás lesz a következő fókuszterület – ott is a rendszer alapvető problémáira koncentrálunk.

- Folytatják-e tovább az intézményi adósságfelmérést?

- Mindenképpen, hiszen folyamatos, negyedévenkénti felmérésben állapodtunk meg a szakmai szervezetekkel. Jelenleg a harmadik negyedévi felmérés zajlik. Ennek eredményeként mintegy 43 milliárd forintos lejárt határidejű szállítói adósság valószínűsíthető, tehát – a korábbi várakozásokkal ellentétben – nem szabadult el az adósságállomány. A monitorozás nagyon komoly kontrolling-rendszer. Az ebből nyert adatokat arra használtuk fel, hogy megbecsültük, milyen mentőcsomagra van szükség, továbbá arra, hogy visszajelzést adjunk a rendszernek. Lényegi összefüggés van az igazságosság, az elosztási elvek, az adósság, a teljesítmény és a várólista ledolgozás között. Ha ezek az adatok hosszú távon korrelálnak, akkor látjuk a beavatkozás irányát, és ez visszajelzést ad az intézményeknek. Mint egy rutinosan bevezetett kontrolling-rendszer, amely szembesíti a rendszer szereplőit azzal, hogy mi is történik benne. Az adósságfelmérés mögött nincs semmilyen fenyegetés, mindössze eszközként használjuk arra, hogyan lépjünk tovább.

- A betegek számára irritálóak a nagyon hosszú várólisták. Terveznek-e ezen a területen valamit tenni?

- A mentő összeg tíz százaléka kifejezetten ezeket a területeket veszi célba. Az erre előirányzott források felhasználása értelemszerűen áthúzódik a jövő évre. A várólistának egy nagyon fontos, szubjektív eleme van. Az ellátórendszerben bizalmatlanul és irányítatlanul kallódó beteg nem tudja, hogy hol juthat hozzá az ellátáshoz, és ezért minden várólistára feliratkozik. Tehát ezek a beavatkozások együtt kell, hogy járjanak a várólisták transzparenciájának biztosításával. Hozzáteszem, a költségvetésnél makrofolyamatokról beszéltünk. Fontos a prioritások átrendezése és a hatékonyság érdekében történő intézkedések eredményeinek a visszaforgatása a rendszerbe. Hadd említsek erre egy példát: ha valamire még a kasszán belül találnunk kell pénzt, az a transzplantáció és a transzplantációs várólisták rendezése. Ott is a szakmával egyeztetve állítjuk össze a cselekvési tervet. A transzplantációs várólisták viszont rövidek, tehát furcsa módon a rendszerben az is okozhat problémát, hogy rövid a várólista – ennek következtében értékes szervek vesznek kárba. Borzasztó érdekes, hogy ez a beteg rendszer milyen paradox problémákat generál.

- A rendszerproblémákkal az a baj, hogy ezekben összemosódnak azok a gondok, amelyek részben az orvosokra, részben az intézményekre nehezednek. Néhány helyen finanszírozási okokból abbahagyták például a rutin gerincműtéteket, és a betegeket továbbküldték a magasabb progresszivitási szintű intézménybe. A fájdalomszindrómák, a kardiovaszkuláris problémák „bedőlnek" a sürgősségbe, így torzító elemek jelennek meg a sürgősségi ellátásban. Ezeket a helyzeteket valamiképpen kezelni kellene.

- Megkérdeztünk az egyes szakmai csoportokat, hogy az ő területükön mekkora forrást igényelne a várólista ledolgozása? Erre azt felelték, hogy egy- és hárommilliárd forint között. Úgy tartom, hogy aki az átrendezés feltétele mellett körülbelül ugyanannyiból nem tud többet kihozni, az nem a szakmája mestere. Az egészségpolitikai szakmai mesterség is megmutatkozik abban, hogy tudunk-e úgy átrendezni, hogy menet közben néhány nagyobb problémát megoldjunk.

- Milyen üzenetet fogalmaz meg az ünnepi alkalomból lapunk olvasói, a kórházügy szereplői felé?

- Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy jövőre Semmelweis esztendeje következik. Az uniós elnökség évében az államtitkárság kiadványán a magyar egészségügy nagy történelmi arcképcsarnoka lesz látható. Úgy fogalmazzuk meg az üzeneteiket, hogy ez rímeljen az EU-elnökségi témákra is. Tehát ha valakinek el kellett mennie az országból, mert ott találta meg az innovációjának a terepét, akkor ehhez a migráció témakörét kapcsoljuk. Semmelweis tanulmánya jövőre lesz százötven éves, ezért neveztük el róla a tervet. Ha már az ünnepkörnél vagyunk, akkor talán lehetünk nosztalgikusak – mondhatjuk, hogy Semmelweis kiváló innovátor volt, de kudarcos változtatás-bevezető. Mindez akkor is igaz, ha feltételezhető, hogy titkosszolgálati eszközökkel is elszigetelték. A mai fejünkkel tudjuk, ez hogyan működik, hogy az ellenérdekeltség feldolgozásában frusztrálttá válunk-e, és a düh, a meg nem értés vezérli a változtatási elképzeléseinket. Semmelweis példájából tanulnunk kell, és képesnek kell lennünk a változtatási üzeneteket a gyakorlatban is felépíteni. Mi erre készülünk a jövő évben. Az összes egészségügyben dolgozónak megköszönve az erőfeszítését, boldog ünnepeket kívánok!

(A beszélgetés teljes terjedelmében a KÓRHÁZ szaklap 2010/12. számában olvasható.)