Szócska Miklós tisztában van az időfaktorral | Weborvos

A szakmát megszólítva, partnerségre törekedve igyekeznek nekivágni a feladatoknak.

Dr. Szócska Miklósnak ezúttal a hazai egészségügy rendbetételére nyílik lehetősége, miután – pályájának kezdetén – külföldön mélyítette egészségügyi menedzsment tudását, és tanulmányozta, majd itthon oktatta az egyes országok egészségügyi rendszerét. Az államtitkárral készített interjúból kiderül, hogy alapvetően más filozófiát követ, mint az ágazat korábbi vezetői.

– Az egészségügy általában kívülről várja a segítséget, Ön azonban belülről próbálja orvosolni a bajokat.

– Belülről megoldani a legitimációt, vagy kívülről várni a megváltót? Nehéz kérdés! Mivel az egészségügyiek az élettel foglalkoznak, kiemelten fontos számukra, hogy az egészség mennyire fontos társadalmi szerepet tölt be. Amikor elvállaltuk a megmérettetést, ezzel azt is vállaltuk, hogy a gazdasági döntéselőkészítőket is meggyőzzük arról, hogy miért kell magasabb prioritás helyzetbe hozni az egészségügyet.

– Egyelőre pozitív várakozás és bizalom veszi körül a kormányváltást.

– Egy fiatal csapattal vágtunk bele a munkába, és úgy gondoljuk, muszáj stílust váltani. A szakmát megszólítva, partnerségre törekedve igyekszünk nekivágni a feladatoknak. Az elmúlt időszakban ugyanis hiányzott a párbeszéd, így aztán elődeim annak lehetőségét sem teremtették meg, hogy a szereplők együtt találják ki az innovációt eredményező, közös gazdasági modelleket. Pedig a fenntartható feltételrendszernek a szakmával való egyeztetés mentén kell kialakulnia. A szakmai programok esetében ez úgy fog zajlani, hogy amint egy konzisztens gondolatig, a megvalósítás feltételeit tartalmazó javaslatig eljutunk, abban a pillanatban leülünk egyeztetésre a szakmák vezetőivel.

– Milyen koncepció mentén kezdődik az egészségügy átalakítása?

– Az azonnali intézkedéseket követően rendszerkorrekciók következnek, azaz a működőképességet veszélyeztető jogszabályok – a minimumfeltétel-rendelet, a közreműködői szerződések, a BNO online ellenőrzés – felfüggesztése. Ugyanilyen súlyú lépés lesz a rezidensek röghöz kötésének kiiktatása. Megkezdődik a tárgyalás a gazdasági döntés-előkészítőkkel is. Állami felelősségvállalás mellett folyik majd a betegutak és a kapacitáskoordináció rendbetétele, rendszerbe vitele. A mentésirányítás, a betegszállítás kérdése szintén napirenden van, és dolgozunk azon is, hogy a mentőgépjárművek beszerzése minél előbb elkezdődhessen.

– A kórházak már nagyon várják az őket sújtó megszorítások megoldását.

– Az a szándékunk, hogy megváltoztatjuk a teljesítményfinanszírozást: az alap, a teljesítményelv megmarad, kiegészítéseként hatékonysági ösztönzőrendszert kívánunk bevezetni. A gazdasági cselekvési térről jelenleg tájékozódunk, ezt követően derül ki, hogy intézményfejlesztésre mekkora összegek állnak rendelkezésre. Az ellátórendszer helyzete az egyik első számú prioritás a tervezett cselekvési listánkon, és tudjuk, hogy ennek időfaktora van. Azzal is tisztában vagyunk, hogy véges a szakma türelme irányunkban.

– Az utóbbi években jelentős forráskivonásai – egyre növekvő – kórházi adósságállományt okoztak.

– Tisztában vagyunk azzal, milyen nehéz helyzetben vettük át az ágazatot, és tudjuk, hogy erre megoldást kell találni. A Magyar Kórházszövetséggel közösen meg kell állapodnunk egy transzparens, ám egyszerű adósságjelentő rendszerben. Ha minden intézmény, a maga területén áttekinti a lehetőségeit, és megteszi a tőle elvárható intézkedéseket, akkor az méretgazdaságossági, beszerzési árelőnyt fog jelenteni. Amennyiben a gazdasági cselekvési tér lehetővé teszi a konszolidációt, akkor a feltételekben is meg kell állapodnunk. Ne azok kerüljenek hátrányba, akik jól gazdálkodtak. Feltételül fogjuk szabni a hatékonysági lépéseket, de ez nem diktátumszerű lesz – úgy szeretnénk alakítani, hogy ösztönözze a struktúraváltást.