Szolgáltatásvásárló lesz az OEP

A minőség mérésének, értékelésének és elismerésének lehetőségeiről tanácskoztak.

A finanszírozás képes leginkább kikényszeríteni a minőséget, ezért erősödnie kell az OEP szerepének, hogy a jó minőséget elismerje, a nem megfelelőt pedig szankcionálja – fogalmazott dr. Pöőr Lenke, az OEP osztályvezetője a Minőségfejlesztés az egészségügyben címmel rendezett konferencián, amelyet a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központja szervezett. A szakmai fórumon a biztosítási szerződésekben hamarosan megjelenő minőségi kritériumokról, a betegbiztonság javítását célzó intézkedésekről, valamint az egészségügyi szolgáltatások minőségmérésének lehetőségeiről esett szó. A szervezők a párbeszéd lehetőségét kívánták megteremteni a döntéshozók és a különböző módszertani testületek szakértői és a szolgáltatók között – derült ki dr. Belicza Éva, a menedzserképző központ szakmai vezetőjének köszöntőjéből. A konferencia lényegében az első igazán nyilvános átbeszélése volt a minőséggel kapcsolatos kérdéseknek, eddig ugyanis inkább háttérben, szakértői szinten folytak a tárgyalások.

Az OEP szolgáltatásvásárlási szerepét kívánja erősíteni az éppen ma parlamenti vitára bocsátott úgynevezett salátatörvény, amely az eddigi jogszabályi lehetőségeken túl – ezek a minimumfeltételeket tartalmazó előírások – a szerződéskötésekben érvényesíti a minőségi elvárásokat és az ezzel kapcsolatos díjeltérítést, tájékoztatta a hallgatóságot dr. Marschalkó Izabella, az Egészségügyi Minisztérium munkatársa.

Hogy ez miként zajlana majd, Pöőr Lenke vázolta: a nem megfelelő szolgáltatás nyújtása esetén először felszólítják a szolgáltatót, majd ha ez nem jár sikerrel, a kapacitást megpróbálják áthelyezni a területileg legközelebb eső súlyponti kórházba. Ha ez sem vezet megoldáshoz, akkor az OEP pályázatot ír ki a kapacitásra, amelyre a szektorsemlegesség elve alapján akár magánszolgáltatók is jelentkezhetnek (és nyerhetnek), ha megfelelnek a kritériumoknak. De vajon melyek azok a minőségi kritériumok, amelyek a döntést segítik, fogalmazódott meg a szakemberekben, hiszen ezeket előbb meg kell határozni a szakmai és finanszírozási protokollok alapján.

Jelenleg több szervezet foglalkozik a minőségmérést szolgáló indikátorok, protokollok meghatározásával, ám hogy ezekből mikor áll össze olyan rendszer, amely alkalmas besorolásokra, minősítésre, még a szakemberek sem tudják pontosan.

Például a szakmai protokollok revíziója kapcsán az Egészségügyi Minőségfejlesztési és Kórháztechnikai Intézet (EMKI) főigazgatója, dr. Margitai Barnabás elmondta, hogy külön megbízással végzik a feladatot, és jelenleg húsz új protokoll kidolgozását és harminc megújítását végzik. A meddőség orvoslására használt in vitro fertilizációs technikák alkalmazásában kötelező adatszolgáltatás van, ám legfeljebb 2010-ben jelenhet meg az első, közzétehető szakmai anyag.

Szintén a munka időigényességre hívta fel a figyelmet dr. Rapi Katalin, az OEP főigazgató-helyettese, aki összevetette a mostani és a törvényi változás után várható gyakorlatot. A biztosítónak jelenleg jogszabályba épített lehetősége van a minimumfeltétek alkalmazásával, az esetszámok meghatározásával. A minőségi paramétereket azonban nem jogszabályba foglalják majd, hanem a szolgáltatókkal kötött szerződésekbe építik be, amelyek egyedibb megállapodást tesznek lehetővé. Távlati cél, hogy a finanszírozási szerződésben a plusz, illetve mínusz tízszázalékos finanszírozást alkalmazzák a minőség elismerésére, illetve nem megfelelőség esetén szankcionálására, de az előkészületek ez irányba megkezdődtek. Megnézték, hogy a társintézmények (például EMKI, OMSZK, EBF) milyen adatokat képesek nyújtani az OEP számára, amely alapján az indikátorokat a szerződésben megjeleníthetik. Az Egészségbiztosítási Felügyelettől (EBF) több olyan információjuk van a várólistától kezdve a különböző indikátorokon át (ezt a szolgáltatók által küldött adatokból képezik), amelyek merítési bázisként szolgálhatnak konkrét paraméterek képezésére szakmánként, ellátási típusonként, míg az alapellátásban alkalmazzák (benchmarking) a nagyon jó nemzetközi mintát. Első lépésben megpróbálja az OEP minősíteni a szolgáltatókat, amely alapja lehet a díjeltérítésnek, de ez nagyon hosszú munka lesz, tette hozzá.

Minőségi mérés alapjául szolgáló mutatók nem születnek egyik pillanatról a másikra, erősítette meg dr. Margiati Barnabás, az Egészségügyi Minőségfejlesztési és Kórháztechnikai Intézet (EMKI) főigazgatója, akit a szakmai protokollok revíziója kapcsán faggattak a résztvevők. Mint szavaiból kiderült, külön megbízással látják a feladatot, és jelenleg húsz új protokollt és harminc megújítását végzik. Például a meddőségi problémák orvoslására használt in vitro fertilizációs technikákkal kapcsolatos kötelező adatszolgáltatás van, ám így is legkorábban 2010-ben jelenhet meg az első olyan komplett anyag, ami a szakember szerint közzétehető.

Pozitívumként értékelte dr. Brunner Péter, az Országos Módszertani és Szakfelügyeleti Központ főigazgatója, hogy lehetőség lesz a magánszolgáltatók minőségi felügyeletére, és a szektorsemleges rendszerben a kapacitásokra minden szolgáltató jelentkezhet. Előadásában érintőlegesen kitért saját vizsgálataik eredményére. Ezek szerint súlyos hiányosságokat találtak az égéssebészeti ellátásban, és lényegében egy perinatális centrum felel meg a magyarországi követelményeknek a működők közül. Az egynapos sebészeti ellátást végző intézményeknél is sok hiányosságot találtak, de azokat jórészt pótolták a szolgáltatók. Találkozott olyan betegpanasszal, amely szakmai irányelvek megváltoztatását indította el. A későbbi kerekasztal-vitában egyetértett a kaposvári kórház higiénikus főorvosának kritikájával, aki szerint gyenge lábakon áll a hazai intézményekben (alig ötven százalékuk végzi) az infekciókontroll és az aktív survellaince (a kórházi fertőzések adatainak összegyűjtése), pedig ezek nélkül ma nincs betegbiztonság. Válaszában dr. Brunner Péter annyit jegyzett meg: „az orvoskollégák nyugodt álma érdekében" egyelőre inkább egy adatot sem mond az ezzel kapcsolatos felmérésükből, mert ezek egyébként is nyers adatok, de idővel közkinccsé fognak válni, és véleménye szerint majdan a legmarkánsabb indikátornak kell majd lennie a kórházhigiéniának és az infekciókontrollnak.

A szolgáltatók általános gondját vetette fel dr. Nagy Sándor, a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház osztályvezető főorvosa, aki a tvk (telejsítményvolumen-korlát) revíziójáról érdeklődött, hiszen a korlátozás miatt jelentős alulfinanszírozottsággal küszködnek az intézmények, amelyektől minőségfejlesztés így nehezen várható el. A kérdést napirendre tűzte a minisztérium, vizsgálják, milyen módon lehetne elmozdulni a jelenlegi rendszerből, de kész eredmények nincsenek, adott választ dr. Marschalkó Izabella.

A konferencia zárásaként esettanulmányokat ismertettek a feladatra vállalkozó intézmények munkatársai, hogy bemutassák, a napi rutin szintjén, hogyan történik a minőségmérés, hogyan lehet abból következtetéseket, a minőség javulását szolgáló intézkedéseket megfogalmazni például a kórházhigiénia, a belső betegszállítás, az egységes betegellátás kapcsán. A konferencia bíráló bizottsága szerint a legjobb előadást dr. Orosz Márta, a Jósa András Kórház főorvosa tartotta.