Támogatott betegekkel fehéredő magánorvoslás

Hogyan fogadják a magán-egészségügyi szolgáltatók rendszerbe bevonásának tervét az orvosok, betegek?

Az április végéig egészségügyi miniszterként tevékenykedő Horváth Ágnes a minap bejelentette: indirekt eszközzel, lényegében a betegek anyagi ösztönzése révén szeretnék elérni a magán-egészségügyi szolgáltatók adómoráljának javulását, tevékenységük kifehérítését.

Ennek érdekében garantálnák, hogy a magán-egészségügyi szolgáltatást igénybevevő, s az ellátásról számlát kérő betegeknek a tb-kasszából visszatérítik az adott ellátás költségének 70 százalékát.

A kisebb költség reményében – várhatóan – többen vennék igénybe a magánszolgáltatók által nyújtott ellátást, amelynek révén részben csökkenne az állami, önkormányzati szolgáltatók terhe, s rövidülnének a várólisták is. Hogy a növekvő magán-betegforgalom kompenzálná-e a számlaadás, adózás révén kieső szolgáltatói bevételt, arról nincsenek meggyőződve az érintettek. De kétségei vannak az új elképzelés hatékonyságát illetően a rendszerben gondolkodó egészségügyi vezetőnek, és – bár ők elvben csak nyerhetnek ezen - a betegeknek is.

Dr. Varga Ferenc, a siófoki kórház főigazgatója, a Magyar Kórházszövetség elnöke szerint a sokszereplős, többtényezős magyar egészségügyi rendszert elemeiben nem, csak egységesen, egészében lehet hatékonyan megváltoztatni.

- A piaci elv jó, azzal nincs gondom. A szolgáltatók versenyét azonban csak azonos feltételekkel szabadna beindítani. Ez jelenleg nem biztosított. A régóta működő, lerobbant, több szakmát magába foglaló szakrendelések, valamint a magántőke bevonásával létesülő új, korszerű szakrendelők egymás melletti működtetése nem jelent azonos piaci helyzetet. A szolgáltatás színvonalának kiegyenlítődését az azonos feltételek megteremtése, valamint a finanszírozás rendezése garantálná. A tiszta viszonyok megteremtéséhez biztosítani kell a két szféra közötti átjárhatóságot, hiszen egy izolált, még oly korszerűen felszerelt, magánrendelő is nehezen képzelhető el kiegészítő diagnosztika, konzultáció nélkül. Végig kell gondolni, hogy az általuk igénybe vett szolgáltatások költségeit ki fedezné?

Varga Ferenc tart a szolgáltatások kimazsolázásától is, hiszen vélhetően nem a legnagyobb költségigényű, ráfizetést eredményező tevékenységek kerülnének a magánrendelőkbe, hanem a kifizetődőbbek. Az elégtelen finanszírozás és a megcsappant betegforgalom együttesen a többi szakrendelés ellehetetlenülését is eredményezheti.

- Végig kell tehát gondolni, hogy a piaci helyzet megteremtésével nem okozunk-e az államilag fenntartott rendelőkben még a jelenleginél is rosszabb helyzetet – mondta hangsúlyozván: kifehéríteni a magánrendeléseket jó elképzelés, de nem tudni, hogy mindez mennyi hátránnyal jár együtt. Ráadásul az egynapos sebészet, a nappali kórházak működtetése révén a fekvőbeteg-ellátásból is átmehet egy csomó beteg a járóbeteg-szakellátásba, ahol zöldmezős beruházással, vagy uniós forrásból ugyancsak beindulnak a fejlesztések. Az, hogy a jelenlegi finanszírozással, vagy egy esetleges pontérték növeléssel működőképesek maradnak-e, kétséges – állítja Varga Ferenc.

Hátrányban a vidéki magánszolgáltatók

Permanens, az állami és magánszférára egyaránt jellemző alulfinanszírozottságra hivatkoznak azok a magán szakorvosok is, akik vállalják: tisztességes megélhetésüket a paraszolvenciából, valamint a magánszakrendeléseken befolyt, de csak részlegesen leadózott forintjaikból képesek biztosítani.

Dr. Jaklovics Ferenc, a nagyatádi kórház főigazgató-helyettese, aki szülész-nőgyógyászként magán szakrendelőt is működtet, állítja: ha nem így tennének, már nem is akadna hazánkban praktizáló orvos.

Bár egyelőre nem ismeri a kiadás-bevétel alapján készült egyenleget, szerinte, az adómorál javítására irányuló elképzelés inkább negatívan érintené a magánszakrendelések orvosait, de azt sem tudni, hogy mindez megéri-e az államnak. Bizonyos ugyanakkor, hogy a vidéken praktizáló magánorvosok nyeresége a budapestiekénél jóval alacsonyabb tarifák miatt, kétséges. Míg vidéken a kiegészítő diagnosztikai ellátással együtt nyújtott, azonos szolgáltatásokért mintegy 4 ezer forintot kér a magánorvos, addig Budapesten ugyanezért akár 13-15 ezret is elkérhet. Az esetleges forgalomnövekedésből adódó többletbevétellel pedig nemigen számolhatnak a vidéki magánorvosok.

Egységes protokollok és egységesített tarifarendszer kialakítása nélkül tehát sérül az esélyegyenlőség – állítja és felteszi a kérdést: kit érhet nagyobb kár a rendszerben, a vidéki magánorvost, az államot, vagy az OEP-kasszát ? Jaklovics Ferenc példaként említi a vizitdíj korábban vitatott hatását. Az utóbbi héten ugrásszerűen megnövekedett betegforgalom nyomán már közvetlenül is érzékeli a fegyelmező erejét, hiszen ismét több a notórius, csip-csup panaszokkal orvoshoz forduló paciens.

Potenciális betegként Mészáros Rita, középkorú köztisztviselő nem gondolja, hogy a kedvezmény nyomán gyakrabban fordul majd magán szakorvoshoz. Választásában ezután is a korábbi szempontok – a kényelmesebb, gyorsabb, korszerűbb, egyénre szabottabb ellátás reménye – játszik döntő szerepet. A szakterületek kiválasztásában is ezen elvek vezérlik, de nem választana magán szakorvost idegrendszeri, onkológiai, sebészeti, tüdőgyógyászati vagy belgyógyászati panaszok esetén. Úgy véli, ezeknél a betegségcsoportoknál felkészültebb, komplexebb ellátást nyújthatnak a jól felszerelt intézetek. Mindez összecseng a Kórházszövetség elnökének félelmével, miszerint a nagy költségigényű szakterületek működtetése, csökkenő versenyképesség mellett, továbbra is az állami szféra kiadásait növelné.

- A költségvetés és a biztosítottak szempontjából is korrektnek tartom, hogy a magán-egészségügyi szolgáltatótól igénybe vett ellátás esetén a biztosítási járulék meghatározott részét a tb visszatérítse. Elfogadható ugyanakkor, hogy a szolgáltatást igénybe vevő az ellátásról és annak költségéről is számlát vegyen át a szolgáltatótól - mondta. Elismerte ugyanakkor, hogy korábban, kérés nélkül, csak egyszer kapott magánszakrendelésen számlát.

A tervezett rendszerben azonban kérni fogja, s amennyiben a szolgáltatók vonakodnának ezt megtenni, a későbbiekben más ellátóhoz fordulna. Kivéve, ha egyedi szolgáltatásról van szó, mert ez esetben az orvos vissza is élhet a helyzettel - hangsúlyozta.

A tervezet eredményességét firtatva Mészáros Rita azt mondta: nem gondolja, hogy a változtatás más viselkedésmódra késztetné az orvosokat. Szerinte továbbra is a betegeken múlik, hogy működőképes lesz-e a rendszer.

- A vízvezeték-szerelő, vagy a festő esetében is magunk döntünk: kérünk-e számlát, vagy sem. Más kérdés, hogy az egészségügyben egy ilyen döntésnek sokkal nagyobb a súlya és a tétje.