Tervgazdasági módszer az ágyleépítés?

Tipikus tervgazdasági csomag, ami ma kórházi kapacitás-csökkentés címén történik – állítja a közgazdász.

A vitaestet Szilvási István, a Magyar Orvosi Kamara alelnöke vezette, és ő is fejtette ki nézeteit elsőként. Szerinte a közfinanszírozott egészségügyben nem tőke-, hanem forrásbevonásra van szükség. A tőkebefektető ugyanis értelemszerűen profitot akar, amit az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) kasszájából érhet el. Ráadásul tőkebevonással egyszerűen elsorvadhatnak a ráfizetéses vizsgálati módszerek, ami a betegellátás minőségének romlásához vezet. Nem így a forrásbevonás, ami adóból, járulékból, egyéni hozzájárulásokból eredhet.

Szilvási István hangsúlyozta: az orvosok a non-profit és az önfoglalkoztató privatizációval nem ellenségesek. A szakember az orvos-szakmában a szellemi szabadfoglalkozást pártfogolja, a gyógyításban a betéti társaságokon és korlátozott felelősségű társaságokon keresztüli részvételt már nem tartja tisztán orvosi tevékenységnek.

Németh György az egészségügyi ellátásokhoz való egyenlő hozzáférés elvének fontosságát emelte ki, bármi is történjék az egészségügyben. Hogy milyen ellátáshoz jut, azt ne a beteg jövedelmi viszonyai határozzák meg - hangoztatta. Úgy vélte, hogy különösen nehezíti a hozzáférést, ha már az egészségügyi rendszerbe belépésnél, tehát az alapellátásban vizitdíjat kell fizetnie a betegnek. A közgazdász-szociológus számára elképzelhetetlen, hogy az egészségügy profit-érdekeltséggel működjön.

Előadásában Sinkó Eszter rossz kérdésföltevésnek mondta, hogy egy vagy több biztosító működjön-e az egészségügyben. Szerinte az igazi kérdés, hogy mit várunk el az egészségügyi rendszertől, kik szervezik az ellátást és miként működik szolgáltatás-vásárlói szerepében a biztosító. Megítélése szerint nem működnek megfelelően ellátásszervezői mivoltukban az önkormányzatok, szolgáltatás-vásárlóként pedig az OEP, ebből is következően a magyar egészségügy gyógyítási hatékonysága alacsony. Sinkó Esztert külföldi tapasztalatokra hivatkozva azt mondta, hogy az egybiztosítóshoz képest a több-biztosítós rendszerek sem nyújtanak jobbat, ugyanakkor finom szelekciós technikákkal igyekeznek kiszorítani az ellátásból a drágábban gyógyítható betegeket.

Az egészségügyi ellátó-intézmények változáspártiak, de csak olyan reformot tudnak elfogadni, amely a finanszírozásra is kiterjed – jelentette ki Golub Iván, a Magyar Kórházszövetség elnöke. Szerinte az ágyszám-csökkentésektől önmagában nem keletkezik megtakarítás, mert a kórházak biztosítói finanszírozása hbcs-rendszerű (homogén betegség-csoportok szerinti), emellett teljesítmény-korlátozások is működnek. A kórházszövetség elnöke egyetért az ellátási szerkezet átalakításával. De nem azzal a módszerrel, hogy finanszírozás-csökkentéssel „lefejezzék" a krónikus és a járó betegek ellátását – pont azokat a területeket, amelyeket az egészségpolitika fejleszteni kívánna. Golub Iván felhívta a figyelmet arra is, hogy a fejlesztésre „megcélzott" területeken súlyos a szakemberhiány.

Ezt erősítette meg Szollár Lajos egyetemi tanár (Semmelweis Egyetem) is, aki szerint sürgős szükség van az orvosi karok fejlesztésére. Solymosi Tamás - szintén a Semmelweis Egyetem tanára – azt kifogásolta, hogy az egészségügyi ellátásban dolgozó vezetőket nem a gyógyítás eredményétől függően, hanem akkor bocsátják el, ha intézményük gazdasági helyzete romlik. Vagyis a gyógyítás szakmai követelménye alárendelt a gazdaságinak.

Az Országos Civil Fórumon elhangzottak alapján ajánlás készül, amit eljuttatnak az illetékes politikusoknak.