Többet kell beszélni a pénzről, mint a szakmáról

A kardiovaszkuláris akut esetek mellett képesek lennének a stroke ellátására is a Semmelweis Egyetem Kardiológiai Központjában.

Európai mércével a high volume centrumok közé tartozik a Semmelweis Egyetem Kardiológiai Központja, amely az Év Kórháza versengésben csupa ötössel első helyen végzett. Az intervenciós kardiológiai központ szeretné a stroke-os betegeket is ellátni, ám egyelőre nincs hozzá kellő pénzügyi fedezet, derült ki a dr. Merkely Bélával folytatott beszélgetésből. A Kardiológiai Központ igazgatójával először a betegektől, civil szférától kapott elismerésről, majd a klinika napi és tudományos munkájáról váltottunk szót.

– Ez egy kicsit más, szigorúbb volt ez a szavazás, mint korábban. Természetesen nagyon örülünk az eredménynek, volt egy kis házi ünneplés is a munkatársakkal a reggeli megbeszélésen. A kollégáim nemcsak munkahelynek tekintik a kardiológiai klinikát, hanem a lelküket kiteszik a betegekért, együtt élnek a klinikával, így ez az eredmény az ő sikerük is. Az egészségügy az elmúlt néhány évben komoly megszorításokkal nézett szembe, sokszor negatív médiakampány közepette, így a dolgozók erkölcsi elismerése egyfajta fájdalomdíj. A többi intézmény eredményének is örültem, hiszen tudom, hogy rajtunk kívül sokan erejükön felül teljesítenek, és nem baj, ha ezt nyíltan vállaljuk, kimondjuk. Mindamellett úgy vélem, hogy ez a díj szólt a Semmelweis Egyetemnek, mint csúcsintézménynek, illetve a kardiológiának, amely rendkívül gyorsan fejlődik: 2003-tól fokozatosan az egész országban biztosítani tudják a katéteres szívinfarktus ügyeletet. Ennek köszönhetően jelentősen csökkent a heveny szívizominfarktus okozta halálozás, javult a várható élettartam. Több adat szól amellett, hogy a négyéves, várható élettartam növekedésnek közel a felét a kardiológia hozza. Ily módon bennünk egyesült az egyetemnek és a szakmának járó elismerés.

– Mint egyetemi klinika, klasszikusan hármas feladatot lát el. Először is nézzük a gyógyítást!

– A klinikai számok európai mércével is magasak, a high volume centrumok közé tartozunk. Éves szinten tízezer fekvő beteget látunk el, közülük kétezer szívinfarktussal kerül a klinikára. A másik nagy profilja a klinikának a szívritmuszavarok kezelése beültetett eszközökkel: pacemakerekkel, defibrillátorokkal, illetve a katéteres ablációs módszerekkel a ritmuszavarokért felelős területeket felkutatjuk és megsemmisítjük, így definitíven, végérvényesen tudjuk gyógyítani ezeket a betegségeket. Hihetetlen fejlődés mutatkozik mind a terápiában, mind a diagnosztikában. Nagyon modern MR készülékünk van, amely koszorúér megfestésétől kedve a szívizom funkcióját, életképességét bármilyen strukturális átalakulását ki tudja mutatni a mozgó szíven. Harmadik szintén nagy profilunk a szívelégtelenség ellátása. Gyakori, nagy költségvonzattal járó betegség, sokan szenved benne. Ennek speciális kezelése lehet gyógyszeres alapú, de van eszközös: a három elektródás speciális pacemakerek, amelyek reszinkronizálják a szívfunkciókat. Ide tartozik többek között a műszívbeültetés és a szívtranszplantáció is, ami a velünk egy épületben lévő Szívsebészeti Klinikán történik, s a beavatkozások során a kardiológiai hátteret mi biztosítjuk.

– Az oktatás mellett folyik a Semmelweis Híd projekt is az ön irányításával. Miről szól a projekt?

– Több klinikával együtt az egyetem a Semmelweis Híd projekttel TÁMOP pályázatot nyert tavaly: a kiírás szerint az innovatív kutatói teamek alapkutatástól az alkalmazott kutatásig terjedő projektjeinek támogatásra lehetett forrást nyerni. A mi esetünkben az elnyert támogatás 610 millió forint a 120 millió önrész mellett, amit a szívelégtelenséggel kapcsolatos kutatásainkra fordítunk. Feladatunk, hogy humánerőforrást képezzünk, biztosítsuk a szakemberek hazatérését, illetve komoly nemzetközi eredményeket mutassunk fel a szívelégtelenség kezelésében, diagnosztikájában. Ennek egy különleges része a sportolók hirtelen szívhalálával foglalkozik, hiszen a szívelégtelenség mögött szívizom-átépülés áll. A sportolók esetében is van egy jellegzetes átépülés, egy úgynevezett remodelláció, ennek vizsgálatát végezzük a genetikától kezdve az őssejteken át a terápiában használatos non-invazív diagnosztikai módszereken keresztül az invazív terápiás lehetőségekig, a transzplantációig. A kétévés projekt 2010 novemberében fog befejeződni.

Az oktatás területén évente hétszáz diákot képezünk, két idegen nyelven oktatunk. A kardiológia féléves tantárgy. Nálunk koncentrálódik a szakorvosképzés, felelősek vagyunk a kardiológiai rezidens, valamint a kardiológiai szakorvos-jelöltek képzéséért, illetve a kötelező, szinten tartó képzéseket is még tartjuk.

– A stroke ellátást is meg akarják szervezni amerikai mintára? Hogy haladnak a tervek valóra váltásával?

– Az ötlet felvetésekor hatalmas volt a lelkesedés, különösen azért, mert Nagy Zoltán professzor úr, az OPNI korábbi főigazgatója az intézet bezárása után klinikánkra került, és javasolta az amerikai minta átvételét. Ennek értelmében az invazív kardiológiai mellé rendeljük a stroke ellátást azért, mert nincs annyi speciálisan kezelhető, szisztémás vagy helyi lízissel, vagy adott esetben intervenciós módszerrel kezelendő stroke, mint amennyi infarktus. Szakmailag képesek lennénk egy adott terület stroke ellátására, ám ez komoly költséggel jár, s az elmúlt két évben az ágyszámleépítés mellett jelentős megszorítások voltak az egészségügyben, így az ellátás költségeit nem tudjuk kigazdálkodni. Annyit tudunk tenni, hogy a hozzánk érkező infarktusos beteget, akinek szövődményként stroke-ja is van, vagy éppen fordítva, azt ellátjuk, de rendszerszerűen ez nem megy a forráshiány miatt.

– Milyen szakmai alapja van a kétféle betegség „közös" ellátásának?

– Hasonló eszközrendszerrel, diagnosztikával működik: a lízis gyakori módszer volt korábban a kardiológiában, a katéteres módszerrel történő trombuseltávolítás a szívben pedig folyamatosan létezik. Az akut ellátás mindkét betegség esetében eszközrendszerében és szakember igényében nagyon hasonló, és a cerebrovaszkuláris és kardiovaszkuláris akut esemény gyakran együtt jelentkezik, például idős korban.

– Mekkora az esély arra, hogy valóság legyen a felvetésből?

– Csak a pénz hiányzik, de egyelőre nem látszik, honnan jut rá forrás. Nyilvánvaló, hogy az egészségügyben nem tartható a folyamatos elvonás, mert már súlyosan veszélyezteti a működőképességet, és veszélyezteti a jövőnket is. Azok a kollégák, akiket nem tudunk megtartani, elmennek Magyarországról, mert Angliában, Ausztriában, Németországban, Norvégiában sokszorosát kapják fele ennyi munkáért. Veszítettem el én is nagyon értékes kollégát, aki ma már az Egyesült Államokban dolgozik. Jó lenne, ha a reggeli megbeszélés nem azzal kezdődne, hogyan tudunk további pénzeszközöket spórolni. Ahogy haladt előre a reform, egyre kevesebbet beszéltünk a szakmáról. Nagy a döntéshozók felelőssége mindamellett, hogy az egészségügyben valamilyen reformot, újítást, szerkezeti változást kell megvalósítani, de a szerkezetváltás nem lehet egyenlő a források elvonásával, mert ez oda vezet, ahol jelenleg vagyunk: alig látunk el tervezetten betegeket. Várom, hogy ennek a felismerése mielőbb bekövetkezzen a döntéshozóknál.