Tüdőtranszplantáció: csak lassan a testtel | Weborvos

A tüdőátültetés itthoni feltételeinek megteremtése évekbe telhet, Béccsel nem tudunk versenyezni.

Idén biztosan nem telepítik haza Bécsből a tüdőtranszplantációt, mint ahogy azt még Szócska Miklós államtitkár tavaly decemberben lehetségesnek tartotta, amikor arról beszélt, hogy az államtitkárság határozott szándéka az itthoni feltételek megteremtése. Azóta az államtitkárságtól kapott legfrissebb információ szerint akár éveket kell várni az itthon végezhető műtétekre, s egyelőre csak az előkészítések indultak el. A tüdőtranszplantáció hazai megszervezése és lebonyolítása ugyanis rendkívül összetett feladat, több intézmény, klinika és az államtitkárság szoros együttműködéseképpen jöhet létre.

A szaktárca szerint ennek ellenére itthon is megvan a beavatkozásokhoz szükséges tudás, ráadásul nagyobb költséghatékonysággal kecsegtetnek a hazai beavatkozások.

A feladat bonyolultságát érzékeltetve dr. Fehérvári Imre, a Magyar Transzplantációs Társaság főtitkára azt mondta egy fórumon, hogy könnyebb az Eurotransplanthoz való csatlakozásunk megszervezése, mint a tüdőátültetés hazai feltételeinek kialakítása.

A szándék már több mint negyed százada megfogalmazódott, derült ki dr. Vadász Pál, az Országos Korányi Intézet mellkas sebészetét vezető egyetemi doncens lapunknak adott tájékoztatásából. Először a nyolcvanas évek végén szorgalmazta Kulka Frigyes professzor, hogy orvosaink menjenek külföldre, és tanulják a tüdőtranszplantációt. Ennek szellemében például Vadász Pál többször is járt Bécsben tanulás céljából.

A tanszplantációhoz az operatív sebészi feltételek megteremtése azonban eddig nem sikerült. Az átültetést ugyanis olyan centrumban, klinikán kellene végezni, ahol szívsebészet is van, hiszen nélkülözhetetlen a gondos mellkassebészi és szívsebészi kooperáció. Mindehhez még profi anesztézia is kell, mert a beavatkozás során szeparált lélegeztetésre (vagyis hol a jobb, hol a bal lebeny lélegeztetése) van szükség. Ezt olyan speciális tudást igényel, aminek kevesen vannak birtokában.

A számvevők is vizsgálták a szervtranszplantációt, s ennek részeként a tüdőátültetést. Az ÁSZ jelentése szerint mindenképpen szükség lesz változtatásra, hiszen a 2005-2009 között érvényes és 2010 májusában módosított megállapodás nem kellően érvényesíti a magyar fél érdekeit. Az átültetéshez szükséges donortüdőket Magyarország adja át az osztrákoknak, évről évre növekvő számban, ugyanakkor a szerződésben már nincs benne a magyar betegek elsőségéről szóló kitétel, így fordulhatott elő, hogy több tüdőt szállított hazánk, mint amennyit a magyar betegekbe beültettek. 2005 és 2009 között az ÁSZ jelentése szerint ötvenöt magyar beteg kapott tüdőt, a szervkoordinációs iroda szerint hazánkban 160 tüdőkivétel történt. (A beültetéseknél hatvanszázalékos a lemaradásunk az európai átlaghoz képest.)

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy megdöbbentő módon alig van magyar befogadó: a tüdő várólista szinte üres Fehérvári Imre tájékoztatása szerint. Hogy tüdő „exportőrré" váltunk, annak számos oka van, kezdve a rendkívül túlterhelt pulmonológusoktól, a kidolgozatlan transzplantációs eljárásig. Nem megfelelő a transzplantáció indikációja sem, ugyanis nem szerepel a COPD betegség, ami a tüdő teljesítményének meredek romlásával jár, s végül sok esetben halállal végződik. Ezek után nem csoda, ha jelenleg csupán egynéhány beteg van a várólistán.

A számvevők által vizsgált időszakban elvégzett műtétekért 2010 májusáig az OEP 711 millió forintot fizetett ki, amelynek közel negyedrésze elszámoláson kívüli költségként van feltüntetve. Egy tüdőátültetés  2005-ben átlagosan 15,5 millió forintba, 2009-ben pedig 21,7 millió forintba került. A hazatelepítés mindenképpen költséghatékonyabb lenne – ebben teljes az egyetértés a szaktárcával.

Vadász Pál – aki 25 éve ismeri a bécsi intézetet és vezetőjét, Walter Klepetkót – lelkes híve volt a hazatelepítésnek, maga is kijárt Bécsbe tanulni. Tény, hogy Európában Bécsben végzik a legtöbb tüdőátültetést, ráadásul a legjobb eredménnyel. A nyolcvanas években indultak, több évtizedes előnyük van.

Véleménye szerint alaposan meg kell fontolni, hogy a kétszázvalahány kilométerre lévő, a tüdőtranszplantációt „világszínvonal felett" végző Bécs mellett – a magyar egészségügy jelenlegi ismert körülményei között – az évi néhány transzplantálandó magyar beteg számára határokon belül is létre kell/szabad/érdemes hozni egy tüdőtranszplantációs centrumot.