Utcán, betegen

Bőrbetegségek, lábszárfekély, alkoholizmus, élősködők, tbc – ezek a hajléktalanokra leginkább jellemző betegségek.

A hajléktalanokra általában a polimorbiditás, az egyszerre fennálló több betegség a jellemző. Az előtérben álló tünetek, kórformák alapján a beteg hajléktalanok öt, közel egyenlő nagyságú csoportba sorolhatók. Az ápoltak egyötöde traumatológiai eset, egyötöd részének állapotában a súlyos mozgáskorlátozottság a meghatározó bénulás vagy végtaghiány miatt. A következő egyötöd rész a pszichiátriai és ideggyógyászati esetek csoportja, amelyek leginkább a mértéktelen alkoholfogyasztással vannak összefüggésben. A következő egyötöd részbe a daganatos megbetegedések tartoznak, főleg a gége- és a tüdőrák, de ide tartozik a veseelégtelenség, a cukorbetegség és az asztma is. Az utolsó egyötödbe a bőrgyógyászati esetek tartoznak, fagyások, lábszárfekélyek, nyáron a leégések.

A hajléktalanok körében nagyon magas a tbc előfordulása. Noha országosan a tbc-vel fertőzöttek száma kis mértékben, de csökken, a hajléktalanok és a munkanélküliek között erősen emelkedik. A friss és komoly tbc-s esetek 48 százaléka tartozik az említett körbe. Az egyik legszerencsétlenebb csoport a daganatos betegeké. Számuk egyre gyarapodik, ellátásuk különösen nehéz feladat elé állítja a szociális intézményeket, az alacsony felszereltségű hajléktalanápolási részlegeket.

A hajléktalanokkal foglalkozó szociális és egészségügyi ellátók általános véleménye szerint a hajléktalanok egészségi állapota rossz, és érzékelhetően rosszabb, súlyosabb, mint a korábbi években. Ennek pontos mérlegelésére és megfelelő ellátására a jelenlegi hajléktalan egészségügyi ellátó rendszer nem képes, energiáit leköti a „tűzoltás.

A mai hajléktalan-betegellátásnak bizonyára vannak fekete foltjai, de a mindennapos tapasztalat az, hogy az egészségügy alapvetően ellátja a saját dolgát. A súlyosabb hiányosság a szociális rendszer felöl jelentkezik, amely a hajléktalan esetében a családot, segítő közösséget hivatott pótolni. Szükség lenne olyan otthonokra, gyengélkedőkre, betegszobákra, ahol megkapják a megfelelő ápolást a még nem, illetve a már nem kórházi esetek. A hajléktalan betegellátás, illetve a szociális törvény hiányzó láncszeme a folyamatos szabad kapacitással rendelkező betegszoba, gyengélkedő, lábadozó. A hajléktalan otthonok csaknem teljes hiánya, illetve a tartós bentlakásos intézetekbe való bekerülés feltételrendszere, a többhetes ügyintézés teljesen alkalmatlanná teszi ezt az ellátási formát a mindennapos, kórház előtti és kórház utáni beteg hajléktalanok ellátására.

A Fővárosi Önkormányzat rendelete alapján 2000 óta, ha hajléktalant területileg kell elhelyezni, akkor a Központi Ágynyilvántartó (KÁNY) ad egy tételszámot, vagyis a hajléktalant besorolja a soron következő kórházba. Az akut ellátás ezzel megoldottnak tekinthető. A krónikus ellátás esetén már gondok vannak. A krónikus elhelyezés során az ágynyilvántartó a személyes megkeresést, megbeszélést javasolja, nem vállalja tételszám adását, az ápolási osztályokon próbálják meg elhelyezni, ahol nincs meg a rehabilitációs háttér. Máskor a hajléktalan a kórházból menhelyre, utcára kerül, nem tud felgyógyulni, rövid idő alatt, gyakran még rosszabb állapotban újra a kórházban köt ki, vagyis forgóajtóként működik a rendszer.

A KÁNY évente több mint kétezer tételszámot adott ki, az ápolási ágyak száma pedig a fővárosban összesen száz. A tételszám nélküli beutalásokról (sebészeti, detoxikáló, kardiológiai, traumatológiai stb.) nem készül nyilvántartás. A hajléktalan pszichiátriai betegek elhelyezése, a hajléktalanokat ellátó intézetekbe bekerült, pszichiátriai betegségben szenvedők megfelelő ellátása súlyos, mindennapos probléma, szinte teljesen megoldatlannak tűnik. Gondnokság alá helyezett emberek tucatjai élnek az utcán, éjjeli menhelyeken. Elsősorban az alkoholizmus pusztít a hajléktalanok között, de a szipu, a drog is jelen van. A „polgári" addiktológiai ellátás sokszor olyan feltételekkel (motiváltság, rendszeres megjelenés, utazás) vállal együttműködést, segítséget, ami szakmailag érthető, de a hajléktalan betegek legnagyobb részét kizárja a kezelésből.

Az Oltalom Karitatív Egyesület 1989-ben jött létre, célja akkor a hátrányos helyzetűek segítése volt. A hajléktalanok ellátásába a kilencvenes évek közepén kapcsolódtak be. Mint dr. Iványi Tibor, a civil szervezet főorvosa elmondta, egy hajléktalan általában több betegségben is szenved. A leggyakoribbak a hiányos, illetve egyoldalú táplálkozásból eredő betegségek, és elrettentő a számuk azoknak is, akik a kukákból étkeznek, mert önérzetük ellentmond az ételért való sorban állásnak. A személyi higiéné hiányára vezethetők vissza a különböző bőrbetegségek, amelyek minden hajléktalannál megtalálhatók. Nem ritkák az élősködők sem. Gyakoriak a mentális problémák, hiszen annak a rétegnek, amely megjelenik a hajléktalanok körében, valószínűleg egyébként is van valamilyen mentális problémája vagy pszichiátriai betegsége. Sokan közülük az elmeosztályok ágyszámának csökkentése miatt csapódtak a hajléktalanok rétegéhez. A hajléktalanok több mint fele alkoholbetegnek tekinthető.

A civil szervezet 51 ágyas fekvőbeteg részlegén (amelyből 40 ágyat finanszíroz az OEP) évente körülbelül 400 beteget kezelnek, a háziorvosi jellegű ellátások száma a 4000-t minden évben meghaladja, a bőrgyógyászati szakellátáson átlagosan évi 1700 esetet látnak el, a fogorvosi ellátás pedig megközelíti az ötszázat. Sebészeti beavatkozást nem tudnak végezni, ezért ezeket az eseteket továbbküldik más intézményekbe. Az egyesület hajléktalanellátó egészségügyi centrumként plusz 20 ágyat biztosít krízishelyzetben lévő hajléktalanoknak (kiéhezett, kissé leromlott, átfázott személyeknek, valamint hőemelkedés-láz esetén. Ez a szolgáltatásuk 48 óráig vehető igénybe, de szükség esetén hosszabbítani lehet.

A hajléktalanok egészségügyi ellátását és a hajléktalanokat ellátó orvosi rendelőket is az OEP finanszírozza, de nem normatíva, hanem egyedi megállapodások alapján. Az OEP még akkor is téríti a költségeket, ha a beteg valamilyen oknál fogja még a saját nevét sem tudja megmondani. TAJ-szám nélkül azonban csak kórházba utalni, vizsgálatra küldeni lehet a beteget, de nem lehet gyógyszert írni neki. A pótlás napokig elhúzódhat, és kérdés, hogyan hidalható át legálisan ez az időszak, ha a betegnek sürgősen szüksége van gyógyszerre?

A szociális munkásoknak az a tapasztalatuk, hogy sok az előítéletes orvos és a mentősök sem szeretik a hajléktalanokat, hiszen utánuk fertőtleníteni kell a kocsit. De biztosan van ellenpélda is, körzeti orvosok, ambulanciák hajléktalanok százait látják el ellenszolgáltatás nélkül.