Üzenet Kókának: nincs ultimátum

A biztosítási rendszer jövőjéről türelemmel, szakmai viták során kell dönteni, nem pedig ultimátumszerű bejelentésekkel.

A kongresszus utolsó napján megtartott fórumon Kökény arról is szólt, hogy a gyakorlati tapasztalatok alapján korrekciókat szükséges végrehajtani a vizitdíj, a kórházi napidíj illetve a finanszírozás szabályozásában. Ez utóbbit például hozzá kell igazítani a végrehajtott strukturális, szerkeszti változásokhoz. Újragondolásra szorul – nagyobb hangsúlyt adva a teljesítménynek – a járóbeteg pontrendszer, illetve az alapellátás kártyapénz szerinti finanszírozása.

A Magyar Kórházszövetség 19. kongresszusán – amelyen Varga Ferencet, a siófoki kórház főigazgatóját választották meg a következő három évre a szervezet elnökévé, jövendőbeli elnökévé pedig a volt szakminisztert, Rácz Jenőt jelölték – az egészségügyi miniszter lemondásának váratlan elfogadása után természetesen a találgatásé volt a főszerep: vajon ki lesz a rendszerváltás utáni 11. szakminiszter? Mint minden ilyen esetben sok a jelölt, s főként az önjelölt. A komolyak között elsőként Horváth Ágnes eddigi államtitkárt emlegetik, ám a folyosói vélemények szerint ő is legfeljebb átmeneti – esetleg egy évre szóló – megoldás lehet. A szakma hiteles, pártokhoz nem kötődő, az egészségügyi és az egészségbiztosítási rendszert valóban ismerő embert szeretne végre a miniszteri bársonyszékben látni. Ez az ember szerintük Székely Tamás, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) jelenlegi főigazgató-helyettese lenne.

Horváth Ágnes egyébként igen röviden, s visszafogottan szólt a megjelentekhez, ennek lényege: stabilizáció és progresszió. Magyarán: a reformnak sem az iránya, sem a tempója nem változik.

A kórházszövetség azt akarja, hogy az aktív ágyak megszüntetése révén megtakarított pénzt ne vigyék ki az egészségügyi rendszerből. Ugyanakkor méltánytalannak tartják, hogy a kórházak munkáját nem fizetik ki abban az esetben, ha az adott orvosi beavatkozások száma meghaladja az egészségbiztosító által meghatározott mértéket. Varga Ferenc, s Rácz Jenő egyaránt figyelmeztettek, hogy július elsejétől kötelező lesz végrehajtani az uniós munkaerő direktívát, vagyis az ügyeletben töltött idő is munkaidőnek számít. Ez számos kérdést, s főként problémát vet fel. Valószínűnek látszik, hogy a kisebb egészségügyi intézmények nem vállalják majd az ügyeletet, hiszen nincs annyi orvosuk, hogy műszakot szervezhessenek. A műszak szervezés további munkaerőt és persze pénzt igényel. A szövetség egyébként épp a fentiek miatt elfogadhatatlannak tartja a szakorvos végzettség megszerzésének nehezítését. Annál is inkább, mivel utolsó, 2005-ös felmérésük szerint az orvoskar 8 százaléka 30 év alatti, 13 százaléka viszont 62 év körüli.

A vizit- és a napidíj bevezetésének tapasztalatairól szólva Golub Iván elmondta, hogy a kórházi járóbeteg forgalom az intézmények 60 százalékánál csökkent, 40 százalékánál viszont nőtt a törvény életbelépése óta. Sajátos módon a betegek jobban fogadták az intézkedést, mint az egyes intézmények munkatársai. Ennek vélhetően az az oka, hogy a kórházak 81 százalékában kézzel kitöltött nyugtákat adnak, míg a többi helyen automatát, vagy számítógépet alkalmaznak.

A kórházak 82 százaléka záradék nélkül, a többiek záradékkal írták alá a finanszírozási szerződést. A debreceni Kenézy Gyula Kórház azonban még mindig tárgyal. Itt az a probléma, hogy mivel az egyetemi klinikán nincs traumatológia, ezt a feladatot a súlyponti titulust nélkülöző kórháznak kell ellátnia, ám e munka finanszírozása megoldatlan maradt.