Valódi párbeszédet sürget a gyógyszeripar | Weborvos

„Hiába csábítják kedvezményekkel a befektetőt, ha ütik-vágják a már itt lévő üzletét".

A szabályok között vannak jók, vannak eredetileg jók, ám rossz végrehajtásúak, és természetesen megtalálhatók a sokat kifogásolt, eleve rossz elképzelések - mondta el  Leitner György, a GlaxoSmithKline (GSK) ügyvezető igazgatója a cég évet értékelő tájékoztatóján, melyen a gyógyszer-gazdaságossági törvény hatásait elemezte. A jók közül a cégvezető kiemelte a generikus program bevezetését, mely kedvez az innovatív szerek forgalmának is, mivel a biztosító – a gyakorlat szerint – a megtakarításokat az originális, új és semmivel nem helyettesíthető készítmények támogatására fordíthatja. Az innovatív szerek ilyen forgalomnövekedése az ágazatot érintő restrikció ellenére is kimutatható.

Ugyanakkor a rendszer működésének hibája, hogy rövid távon jelentős zavart okoz a betegellátásban, hosszú távon pedig fontos hatóanyagok tűnhetnek el a kínálatból, miközben az elavult készítmények maradnak. A GSK vezetője szerint szükségtelen szankciórendeletekkel terhelni az amúgy is túlterhelt gyógyítókat: az ár alapú gyógyszerrendelés, (azaz a legolcsóbb készítmény felírási kényszere) helyett a patikusra kellene bízni, hogy megfizethető készítményt ajánljon s egyúttal különböző technikákkal kompenzálhatná a beteget.

A gyógyszertámogatás most élő technikái is az innováció ellen hatnak, tért át az eredetileg jó, de rosszul végrehajtott szabályokra a cégvezető. Az ún. fixesítéssel egyetértenek, ám nem szabadna egy kalap alá venni az innovatív és a generikus készítményeket, hiszen, ha az eleve legolcsóbb „utángyártott" szer támogatását kapják az originális készítmények is, a beteg a magas ár miatt- egyszerűen nem jut azokhoz. Szerencsére ez az a szabály, melyet –bár a lehetősége adott – nem alkalmaz az OEP. A negyedéves fixesítés olyan felesleges zavarokat okozó újítás, melynek hátrányairól már parlamenti módosító indítvány is született, ám sajnos elbukott, remélhetően nem örökre.

Az iparági befizetések természetesen a harmadik csoportba tartozónak ítéltetnek: a hibás döntések közé. Bár a gyártók értik a minél nagyobb bevétel kormányzati kényszerét, azért gondot okoz, hogy üzleti cégekkel kötött szerződéses jogviszony helyett adó típusú kötelezettséget róttak a gyártókra, ráadásul úgy időzítve, hogy ezzel a plusz teherrel tervezni sem tudtak. Az orvoslátogatók után fizetendő regisztrációs díj kivetése olyan diszkriminatív intézkedés, melyre már az unió is felfigyelt, több ízben kérdést intézve az egészségügyi vezetéshez. Mivel ez a szabály nem EU-konform, a jövőben megváltoztatható.

A befizetések kényszerének egyenes következménye a beruházások elmaradása, hiszen hiába kecsegtetik a befektetőt kedvezményekkel, ha a már működő cégét ütik-vágják – mondta Leitner György. A GSK a gödöllői vakcinaüzemének 40 millió eurós értékű bővítését lebegteti, „a munka megkezdésének csökken a valószínűsége". A gyógyszeripari beruházások alakulásáról szólva Leitner György számításokat idézett, 2003-ban a beruházások értéke a négyszerese volt a befizetéseknek, az arány ugyan maradt, ám megfordult: most csaknem négyszer annyit fizet be ilyen-olyan elvonás nyomán az ágazat, mint amennyi fejlesztése megvalósul.

Összefoglalóan: kellenek a reformok, de nem így, mert a győzelmi jelentések mögött súlyos, sokkal drágábban orvosolható gondok feszülnek, mint amennyi a megtakarítás. Az orvos-beteg találkozók 20 százalékos csökkenése ugyanis nem jelenti azt, hogy ennyivel kevesebb a beteg, hanem azt, hogy a vizitdíjtól, a növekvő gyógyszerköltségtől a kezelését feladó beteget később súlyosabb állapotban, talán kórházban látja viszont a szakorvos.

Leginkább az ágazat és az egészségügyi vezetés közötti párbeszédet hiányolják a gyártók, mondván: ha már milliárdokat költenek-fejlesztenek ebben az országban, akkor néhány percre leülhetne velük a kormányzat képviselője, hogy legalább meghallgassa az érveiket. Az Egyesült Királyságban negyedévente tart egyeztetést a gyógyszergyártók képviselőivel az egészségügyi vezetés és ennek nyomán folyamatosan születnek elfogadható kompromisszumok, Franciaországban évente egyszer van nagy tárgyalás, Belgiumban háromszor ül össze a legnagyobb, ott befektető gyógyszercégek vezetőségével a miniszter. A bevételre minden országnak szüksége van, mégis, például Portugáliában, Spanyolországban, illetve az Egyesült Királyságban a kutatás-fejlesztési beruházások arányában, (vagy csupán cserébe) kedvezmények illetik meg azokat, akik az adott országban értéket termelnek.

A külföldi cégek magyarországi befektetéseinek csak piciny hányada a gyógyszeripari beruházás, de növekvő tendenciát mutatott: 1998-ban még az összes beruházás 2,3 százalékát jelentette, 2005-ben már csaknem 5 százalékát, ami 500 milliárd forintot jelentett. Ez a tendencia most megtorpanni látszik – idézte az adatokat az ügyvezető igazgató.