Válság, spontán reformokkal

Önkorlátozásra és szorosabb együttműködésre kényszeríti a forint-euró árfolyam-ingadozás a kórházakat.

Szükséges, de korántsem elég csupán az intézeti szolgáltatásokat átgondolni, az alap és járóbeteg szakellátás kompetenciáját is tágítani, illetve racionalizálni kell, hogy jobban igazodjon a fekvőbeteg ellátás lehetőségeihez – véli Dr. Varga Ferenc, a Magyar Kórházszövetség elnöke.

Szerinte: a személyi feltételek hiányát némileg enyhítheti, hogy már Nyugat-Európa államait is sújtja a recesszió. Ennek okán várhatóan nem lesz olyan csábító a kivándorlás, ugyanakkor az eszköz és műszerfelhasználás kényszerű beszűkülése újabb kihívás elé állítja a hazai kórházakat. A forint–euró árfolyamnak a 300 forint körüli hektikus ingadozása megnehezíti a tervezést, és máris mintegy 20 százalékkal megnövelte a beszerzések költségeit.

Már hallani olyan véleményeket is, hogy változatlan anyagi feltételek mellett, a nyár közepére számos kórház gazdálkodása bedőlhet. Varga Ferenc ezt nem valószínűsíti, de, mint mondta: ellátási problémákkal, színvonalcsökkenéssel számolni kell.

Arccal a hazai termékek felé

Leginkább a nagy költségigényű, importból beszerezhető implantátumokat – csípő-és térdprotézisek, stentek – beültetését végző nagyobb intézetekben kell számolni azzal, hogy a gyógyászati célú eszközök drágulása miatt hamarabb elérik a tvk- szerinti plafont, ezért időarányosan kevesebb betegen végezhetik el a beültetést. A sürgősségi, akut ellátást igénylő esetek kivételével – ezeket ugyanis minden körülmények között időben el kell látni – tovább nyúlik majd a halasztható műtétek sora. Ez semmissé teheti azt az igyekezetet, amelyet a várólisták hosszának csökkentése érdekében fejtettek ki a szakemberek.

- Az egyéb eszközök, medicinák gazdaságosabb beszerzése, felhasználása érdekében előtérbe kell helyezni az olcsóbb, hazai gyártmányú termékeket – hangsúlyozta Varga Ferenc. - Ésszerűsíteni kell továbbá az egyes, nagyobb költségigényű vizsgálatok rendelésének, elvégzésének gyakoriságát, s kerülni kell a párhuzamosságokat. Ebben különösen fontos szerepe lesz a szakvizsgálatokat, kontrollt kérő háziorvosoknak, s a pacienst a járóbeteg szakellátásból intézetbe irányító szakorvosoknak. Rajtuk is múlik, hogy valóban csak azok az esetek kerüljenek a legdrágább ellátást nyújtó kórházakba, akiknél ez elkerülhetetlen.

Háziorvosok, kiskórházak új szerepben

Hosszú távon lehetővé kell tenni és anyagilag is ösztönözni szükséges a háziorvosi szakvizsgán kívül egyéb szakvizsgával is rendelkező háziorvosoknak, hogy a megfelelő protokollok és kompetencia birtokában, bizonyos esetekben saját szakterületükön – belgyógyászat, fül-orr-gégészet stb – is befejezett ellátást nyújthassanak. Elvégezhessenek néhány olyan vizsgálatot és beavatkozást, melyeket korábban csak a járóbeteg-szakellátásban, illetve kórházakban láthattak el. Szorgalmazzuk továbbá a kisebb kórházaknak a térség lakossági igényeihez igazított járóbeteg és egynapos sebészeti ellátásra történő átalakítását is. A nagyobb költségigényű, speciális szakmai felkészültséget igénylő beavatkozásokat pedig - akárcsak a sürgősségi ellátást – a nagyobb centrumokba, egyetemi központokba koncentrálnánk. Ezzel a differenciálással – a gazdaságosabb működtetés révén - megmenthetők lennének az egy-egy térség lakossága számára oly fontos kiskórházak is.

Nem lehet elhallgatni ugyanakkor, hogy ma még gyakorta a beteg maga rendeli meg az általa kívánatosnak ítélt szolgáltatást, ezért az egészségkultúrára, a lakosság felvilágosítására is nagyobb hangsúlyt kell fektetni.

A hatékonyabb beszerzés érdekében Varga Ferenc szerint elméletileg megvalósítható a minisztérium és a vezető egészségügyi gazdasági szakemberek által szorgalmazott, intézetek közötti összefogás. Léteznek ugyanakkor olyan, a kórházaktól független központi közbeszerzések, melyeknél a szerződéseket elsősorban az OEP-nek kellene alacsonyabb áron megkötni.

Az árkedvezményért történő összefogás tehát csak az intézetek saját hatáskörben megvalósítható beszerzéseinél képzelhető el.
Ugyancsak kevésbé valószínű az összefogás a kisebb kórházak és a központi feladatot ellátó nagyobb intézetek között.

Somogyban például valamennyi egészségügyi intézménynek megvan a saját beszállítói köre, de még egyikük sem kezdeményezett egyeztetést. Valakinek – talán a legnagyobb intézetnek – regionális szinten kellene koordinálni az elképzeléseket, és szükség esetén kezdeményezni az együttműködést – summázta véleményét Varga Ferenc.