Vizitdíj: rosszul vezették be, rosszul szüntették meg

A háziorvosi praxisok finanszírozásának sürgős rendezését, az elöregedés megakadályozását nem lehet halogatni.

Naponta változó hírzuhataggal kell megbirkóznia hetek óta annak, aki szeretne valamelyest tisztán látni a megszüntetett vizitdíj pótlását követelő háziorvosok álláspontjáról és a kormány válaszlépéseiről. Fejér megyében a helyzetből adódóan leginkább a bizonytalanság és elkeseredettség uralkodik a háziorvosok körében, ám bizonyos elvárásaik rímelnek a formálódó megállapodásra. A szerződésbontástól, a sztrájk felvetésén keresztül lassan talán konszenzusra jutnak a felek.

Fejér megyében kétszázhetvenhét háziorvosi praxis van, nagy többségük ezerötszáz beteg ellátására szerveződött, de bizonyos helyeken nem ritka az ezres létszám, méghozzá vegyes praxisban. A kisebb körzetekben szó szerint nyomorgó kollégáim is vannak, állítja dr. Sirák András, a Fejér megyei háziorvosok szakfelügyelő főorvosa, hozzátéve: számukra meghatározó tétel volt a vizitdíj. A finanszírozást a vizitdíj kompenzációja nélkül mindenképpen elégtelennek tartja részben azért, mert 2006 októberében megvonták a praxisok eszköz- és amortizációs támogatását, részben azért, mert 2002 óta nem emelkedett az OEP-támogatás, miközben a működési kiadásaik az egekbe szöktek.

– Mindenki el van keseredve, a fiatalok menni készülnek – von mérleget tapasztalatai alapján. – Keresettek külföldön, ugyanis a háziorvosok itthon jó képzést kapnak. Van egy rezindensem, aki Írországban dolgozik, és havonta 1,4 millió forintnak megfelelő összeget keres. Ehhez nincs mit hozzátenni, és nehéz alternatívát kínálni...

A kis önkormányzatok, de még a nagyok sem tudják kompenzálni a kiesett pénzt. Velencén az orvosoktól beszedett iparűzési adót (ipa) eddig visszaadták a befizetőknek azzal a céllal, hogy fordítsák fejlesztésre. A dunaújvárosi orvosok esetében az OEP-bevételeket nem számolták bele az ipa alapjába. A szabályok ezt a jövőben nem teszik lehetővé, ezért más lehetőségeket keresnek például ezeken a településeken. Velencén az orvosok átadhatnak egy olyan számlát az önkormányzatnak, amely bizonyítja, hogy a rendelő, az orvosi eszközök fejlesztésére fordították a rajta szereplő összeget, amelyet a település visszafizet a háziorvosoknak. Dunaújvárosban egyelőre csak a kérelemnél tartanak, a közgyűlés nem döntött az orvosok eszközpótlási és rezsi hozzájárulási igényéről.

Jogellenesnek tartja a jelenlegi állapotot dr. Sirák András, hiszen a népszavazás 2009. január elsejétől szüntette volna meg a vizitdíjat, s levonja kritikus következtetését: mind a bevezetést, mind a megszüntetést elkapkodták, utóbb épp a miniszterelnök „erős felindulása" miatt.

A főorvos szerint az OEP-ben meg lehet teremteni a kieső összeg pótlását, úgy véli, mintegy hatmilliárd forint elegendő lenne a felnőtteket ellátó háziorvosok kompenzálására. Hazugságnak tartja azt a többször hangoztatott állítást, miszerint nem tudni, mekkora összeg esett ki. A háziorvosoknak ugyanis taj-számra lebontva kellett jelenteniük a vizitdíj-bevételüket havonta az OEP-nek. Tehát nem kérdés, hogy mennyivel kell kompenzálni: annyival, amennyi kiesett. A legrosszabb, megosztottságot kiváltó megoldás, miszerint a gyermekorvosoktól akarták elvenni a hárommilliárd forintos kompenzációt, szerencsére már feledésbe merült.

A végső eszközként meghirdetett szerződésbontást nem tartja megfelelő eszköznek a főorvos, mondván, annál sokkal elkötelezettebb orvos, hogy bizonytalanságnak tegye ki a betegeit. Szintén elképzelhetetlennek tartja a szerződésbontást dr. Csiák Gyula, Sárkeresztes és Moha vegyes praxisainak háziorvososa, aki szerint három kontraktust kellene felbontani: a betegekkel, az önkormányzatokkal és az OEP-pel. Ezeket nem lehet külön felmondani, így nem érti igazán az elképzelést.

Dunaújvárosban a vállalkozó háziorvosok körében felvetődött, hogy visszaadják a praxist, és közalkalmazotti státuszban folytatják tovább a háziorvosi tevékenységet dr. Janusz Ágota, a Dunaújvárosi Vállalkozó Háziorvosok Egyesületének vezetője szerint, aki kollégáival egyetemben sérelmezi, hogy a több szakvizsgával rendelkező orvosok sem tudják kigazdálkodni még a közalkalmazottaknak járó bért sem.

A pénzre szükségünk van, de nem olyan módon, hogy koldustarisznyát akasztanak a nyakunkba, és háromszáz forintonként szedetik össze velünk a pénzt, fogalmazta meg véleményét dr. Csiák Gyula, aki mindig is ellenezte a vizitdíjat. Az OEP-nek megnyugtató formában kell rendeznie a finanszírozás kérdését: pótolni kell az amortizációs díjat, a kiesett vizitdíj legalább hatvan százalékát be kell építeni a támogatásba, illetve álláspontja szerint vissza kellene térni a differenciált finanszírozáshoz: az idősebb és több szakvizsgával rendelkező orvosnak magasabb támogatást kellene adni a szakmai szorzók révén.

Általános véleményük a Fejér megyei orvosok megszólaltatott képviselőinek, hogy a legalább 950 ezer forintos bevétel kellene a praxisok rentábilis működtetéséhez.

A finanszírozás mellett, azzal persze összefüggésben a legnagyobb gondnak a praxisok rohamos elöregedését tartják. Sirák doktor szerint ő a maga hatvan évével középkorúnak számít, míg a dunaújvárosiaknál ötvenhét év az átlagéletkor, ám van olyan orvos, aki hetvenhét évesen is praktizál. A Fejér megyei praxisok több mint felében, nyugdíjasok, illetve nyugdíj előtt állók dolgoznak, ugyanakkor az idősek alig tudnak „megszabadulni" a praxisuktól. „Sötét dolog a praxis adásvétele, mindig vita származik belőle", fogalmazza meg véleményét Sirák doktor, aki szerint ezt is meg lehetne oldani egy kis odafigyeléssel. Az OEP létrehozna egy praxisalapot, és támogatná a feleket. Az újonnan praxisba lépő szerény összegben, hosszú távon törlesztené a kapott támogatást. Ez a javaslat rímel a most formálódó megegyezésre, ugyanis a generációváltást, a fiatal háziorvosok praxisszerzésének elősegítése is része a csomagnak.

Hogy a pénztelenséget, a megbecsültség hiányát, és az ezek miatt elmaradó utánpótlást képes-e ellensúlyozni a formálódó megállapodás? Nehéz lenne ma erre határozott igennel vagy nemmel válaszolni.