A Pfizer megveszi a Wyeth-t – mi jön még? | Weborvos

A Pfizer figyelemreméltó húzással kezdte 2009-et: körülbelül 68 milliárd dollárért megvásárolta riválisát, a Wyeth-t.

A fő témák mostanában a recesszió, a gazdasági lassulás, a hitelszűke és hasonlók – a gyógyszeripar egyik óriása, a Pfizer azonban figyelemreméltó húzással kezdte 2009-et: körülbelül 68 milliárd dollárért (részben értékpapírokért) megvásárolta egy súlycsoportja beli riválisát, a Wyeth-t. A tranzakció a gyógyszeripar történetének egyik legnagyobb ilyen beszerzése. „De vajon nem járt volna-e jobban a Pfizer, ha nem a Wyeth-t, hanem az Amgent veszi meg?" – teszi fel a kérdést Shabeer Hussain, a Frost & Sullivan egészségügyi részlegének gyógyszeripari és biotechnológiai programvezetője a Pharma Marketletterben.

A színfalak mögött
A Pfizernek kemény generikus konkurrenciával kell majd számolnia, ha 2011-ben lejár bestsellerének, a Lipitornak (hatóanyag: atorvastatin) szabadalmi védettsége. A koleszterinszint-csökkentő Lipitor évente mintegy 13 millió dollárt hoz a cégnek, amely azonban kész szembenézni a 2012-es nagy kihívásokkal – melyek amúgy nemcsak a generikumgyártók, hanem a befektetők részéről is érik majd, éspedig kutatási-fejlesztési „termelékenységének" csökkenése miatt. Bár jelenleg 200 termék fejlesztésén dolgozik, ezek közt nincsenek olyan nagy forgalmúnak ígérkező készítmények, amelyek kiegyensúlyoznák a körülbelül harminc milliárd dolláros veszteséget, amelyet tizenhárom gyógyszerszabadalmának lejárta okoz majd 2014-ben.

A Wyeth számára hasonló fenyegetést jelentenek majd – évente 3,92 milliárd dollárt hozó – antidepresszánsának, az Effexornak (venlafaxine) generikus vetélytársai. A cég [vélhetően a Wyethéhoz hasonló céllal] a holland Crucellt akarta megvásárolni, most azonban, hogy vele történt meg ugyanez, a tervet ejtették. Annak hírére, hogy az amerikai nagyvállalat elállt valószínűsíthető vásárlási szándékától, a Crucell részvényeinek darabonként ára 12,6 euróra esett.

A gyógyszeripari kettősfogat – t.i. a Pfizer és a Wyeth – az iparág történetének egyik legnagyobb ilyen jellegű alakulata lesz, és várható, hogy csúcspozícióját a következő öt év során is megtartja. A felvásárlás nyomán olyan terápiás területeken nő majd meg a fejlesztés alatt álló készítmények száma, mint az Alzheimer-kór, az autoimmun-betegségek, a gyulladások, az onkológia, a fájdalom és mások. Várhatóan a Pfizer válik majd a vakcinák, a bio-terapeutikumok, az állategészségügyi készítmények legfontosabb gyártójává, és a fogyasztói piacok fő szereplőjévé. Az egyedüli cég lesz, amelynek tizenöt terméke hoz évi egymilliárd dollárnál többet. A Pfizer e stratégiai lépése új vállalkozási modell létrehozásaként is értékelhető, amelynek egyik gyártmánya sem termel meg többet a teljes bevétel tíz százalékánál. Ennek révén csökken függősége az egyes „bestseller"-molekuláktól, amilyen például a bevétel 25 százalékát megtermelő Lipitor is.

A következő öt évben valamennyi nagy gyógyszergyár kisebb forgalommal, jövedelmekkel számolhat. Elképzelhető, hogy a Pfizer-Wyeth-egyesülés „divatot csinál", és az ágazatban az elkövetkező hetek során mások is követik a példát. A gazdasági ágazatok közül a gyógyszeripar a legtöbb [gyorsan] mozdítható pénzzel rendelkezők közé tartozik, de valószínűleg kivár, mert fel kell mérnie a jelenlegi gazdasági visszaesés pusztításait.

A cégeket próbára teszi a helyzet, kutatási-fejlesztési kihívásokkal küszködnek, gyártmányaik szabadalmai lejáróban vannak, helyt kell állniuk a generikus konkurrenciával szemben, és különböző válságkezelő stratégiákkal igyekeznek a felszínen maradni – ezek egyike a felvásárlási/fúziós tevékenység. Miután a Pfizer megtett egy határozott és merész lépést ebbe az irányba, lehetséges, hogy más cégek is követik majd.
• Eképzelhető hogy a (holland) Crucellt francia Sanofi Aventis veszi majd meg, hiszen mindkét cég vakcinagyártó, azaz a franciák erősíthetnék pozíciójukat az oltóanyagok piacán.
• A Sanofi jó ideje igyekszik megszerezni az első helyet a gyógyszergyártók közt. A Pfizer-Wyeth üzlet ugyan e törekvését a merész álmok birodalmába utalta, elképzelhető viszont, hogy a Bristol-Myers Squibbal fúzionálva halad tovább a megvalósítás felé. (A Sanofi ezzel a második helyezést szerezné meg a Pfizer mögött.)
• Az Ely Lilly és a Takeda egyébként az elmúlt néhány évben diabétesz-gyógyszerekkel kapcsolatban működött együtt, elképzelhető tehát, hogy előbbi hasznosnak ítélné a Takeda megszerzését vagy a vele való egyesülést.
• A Johnson & Johnsonnak is jó oka volna megvenni a Vertex Pharmaceuticalst, mert az eddigiekben figyelemreméltó üzleteket kötött vele, és mert a Vertex többek közt ígéretesnek tűnő cisztásfibrózis- és reumagyógyszer-jelölteket fejleszt.
• A Bristol-Mers Squibbet és az Amgent idővel egymás karjaiba hajthatja, hogy előbbi mindig is aktív felvásárlási-egyesülési stratégiát követett, az Amgen biotech-előkészületei pedig jelentősen hozzájárulhatnának pozíciói javításához.

Mennyire egészséges a gyógyszeripar?
A nagyszabású cégegyesülések a gyógyszeriparban nem számítanak újdonságnak, a Pfizer pedig a múltban is játszott szerepet efféle nagyobb szabású műveletekben; ilyen volt például a Pharmacia (tavaly májusi felvásárlása). [A vevő hatvan milliárd dollárt fizetett részvényekben, amire alighanem az is indította, hogy egyszersmind megszerezte a kisebb cég nagy forgalmú reumagyógyszerét, a Celebrexet – a ford.] A vételnek a befektetők valószínűleg örültek, ám az egészség- és gyógyszerpiac jellegéből következik egy valamelyest elkedvetlenítő jelenség is.

Valahányszor egy-egy nagy jövedelmet hozó originális gyógyszer szabadalma lejárt, lassult a cégek szerves fejlődése (növekedése), a gyártók pedig a nem-szerves növekedés eszközeihez, például a felvásárlásokhoz-egyesülésekhez folyamodtak. Csakhogy ez nem alkalmazható hosszú távú üzleti modellként, mindig felveti ugyanis a legfontosabb kérdést: vajon mennyiben szolgálja a kutatás és fejlesztés ügyét?

Az [idevágó] elemzések azt mutatják, hogy az innováció az így terjeszkedő cégeknek nem elsődleges céljuk, és amit tesznek, azt válságkezelő tevékenységként teszik. Az ilyen, rövid távra szóló tranzakciók felhajtják részvényeik árait, de nem az előrelépést, hanem a „színtiszta bizniszt" szolgálják. Lehetséges, hogy mindez nem jó jel – azaz nem az ágazat egészségéről árulkodik, hanem egyenesen kórtünet.