Ami rossz a gyógyszeriparnak, az rossz az innovációnak

Magyarországon az, hogy a kormány egyik tagja mit mond hétfőn, nem garancia arra, hogy egy másik tagja nem mondja az ellenkezőjét kedden.

Frédéric Ollier, a Sanofi-Aventis/Chinoin Zrt. vezérigazgatója volt az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) Budapestre telepítéséért beadott pályázat egyik arca. Joggal örül tehát a sikernek, ám figyelmeztet: a győzelem önmagában nemcsak a magyarországi kutatás-fejlesztés fellendítéséhez, de szinten tartásához is kevés.
- Miért tartotta fontosnak, hogy Magyarországra kerüljön az EIT?
- Egyrészt mert Magyarországon az innovációnak megvannak a hagyományai, vagyis egy hiteles és vállalható cél a kutatás-fejlesztés, másrészt így sokkal erősebb, dominánsabb szerephez juthat az ország az unión belül. Ehhez persze az is kell, hogy nemzeti prioritássá váljon a téma. Ma Magyarországon a GDP körülbelül egy százalékát teszi ki az innováció. Ez az egy százalék elmarad az unió átlagától, bár az is igaz, hogy nem a legrosszabb eredmény. Ezen belül a vállalati k+f felét a gyógyszeripar adja, vagyis ágazatunk megkerülhetetlen tényező, ha innovációról beszélünk.

- Mit lehetne tenni, hogy javuljon az arány?
- Javuljon? Egyelőre az a kérdés, mit kellene tenni, hogy ne romoljon! A k+f beruházás nem egy gyár építését jelenti, hanem embereket, szürkeállományt és berendezéseket. A magyar szellemi tőke kitűnő, de nem szabad elfelejteni, hogy ezzel nem vagyunk egyedülállóak! Nem kell még Kínáig sem mennünk, hogy találjunk hasonló munkaerőt. Amikor a sanofi-aventis azon gondolkodik, hol legyen a következő fejlesztése, beruházása, akkor Nagy-Britannia, Spanyolország vagy Németország éppúgy szóba jön, mint Magyarország. Nekem személy szerint jelenleg az is rengeteg munkámba kerül, hogy meggyőzzem a felső vezetést, a vállalatcsoportnak érdemes megtartania magyarországi k+f, gyártási tevékenységét. Sajnálatos tény, innovációs nagyberuházás már két éve nem történt nálunk. Az utolsó a Földi Zoltánról elnevezett k+f laboratórium volt, amelyet még Kóka János adott át; ma szinte üresen áll. És ez persze nem amiatt van, mert a Sanofi-Aventisnek nincsenek k+f beruházásai. Csak épp máshol. Tavaly például Milánóban épült egy új kutató központunk.

- Miért vonzóbb hely Olaszország egy innovációs fejlesztéshez, mint Magyarország?
- A kisebbik gond Magyarországon a képzés és ezzel együtt a szakemberek hiánya. Legutóbb Bostonból hoztunk egy - egyébként magyar - molekuláris biológust Újpestre, mert itt nem találtunk. A nagyobb problémát azonban a költségek jelentik. A gyógyszergyártásnak az alfája és ómegája az innováció, azt is mondhatnám, hogy a gyógyszeripar egyenlő a kutatás-fejlesztéssel. A Sanofi-Aventis/Chinoin például hazai árbevételének 28 százalékát fordítja erre, miközben a k+f egyre költségesebb és egyre kockázatosabb lesz. Ha szektorspecifikus adókkal sújtják a gyógyszeripart, akkor azzal az innováció ellen lépnek fel. Olaszországban 1,5 százalék a gyógyszeripart sújtó extra adók mértéke, Magyarországon 12 százalék. Ráadásul ez az ágazatspecifikus többletteher Európa egyik legmagasabb adójára jön rá. A gyógyszeripart akkor is szeretik elővenni, amikor bevételre van szükség és annyi adót vethetnek ki rá, amennyit csak lehet, meg akkor is, amikor az innováció fellendítéséről kell példákat említeni. Pedig a kettő együtt nem megy.

- Lát reményt a változásra?
- Mondhatnám azt is, hogy nem, és azt is, hogy igen - de inkább az utóbbit mondom. Bajnai Gordon fejlesztési miniszter nyilatkozataival az innovációról egyetértek. Ezért is vállaltam el, hogy szerepelek az EIT pályázatában. Csak sajnos Magyarországon az, hogy a kormány egyik tagja mit mond hétfőn, nem garancia arra, hogy egy másik tagja nem mondja az ellenkezőjét kedden. Székely Tamás egészségügyi miniszter személyében is látom a változást az elmúlt két évhez képest, és szeretnénk vele is folyamatos párbeszédet folytatni a jövőben. Persze ez nehezen megy, ha az Egészségügyi Minisztérium - alighogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta - azt tervezi, hogyan vezethetné be ismét az orvoslátogatók regisztrációs díját. Minden olyan intézkedés, amely aránytalanul megnehezíti a gyógyszergyárak munkáját, csak jegeli az innováció előretörését.

- Milyen szerepet vállal a változásban a gyógyszeripar?
- Természetesen a változásban nemcsak a kormánynak, hanem valamennyi szereplőnek részt kell vennie. Ráadásul a magyar gyógyszeripari innovációban nemcsak a nagyvállalatoknak, hanem a kis cégeknek és az egyetemi, akadémiai intézményeknek is részt kell venniük. A sanofi-aventis mindkettőben partner. Májusban a Debreceni Egyetem kötött megállapodást Franciaország vezető élettudományi pólusával, a Medicennel, melynek elnöke egyúttal a sanofi-aventis kutatásokért felelős alelnöke is és amely együttműködés létrehozásában aktív szerepet vállalt a sanofi-aventis/Chinoin. Június elején pedig egy magyar kkv-val, a ThalesNano Zrt.-vel írtunk alá együttműködési megállapodást, amely nemcsak Magyarországra, hanem az egész anyavállalatra vonatkozik. A gyógyszergyáraknak is fontos az etikus magatartás, az átláthatóság, sőt a kontroll is: benne vagyunk a mennyiség és az ár korlátozásában is. Az ország több pontján segítettük a kardiometabolikus központok kialakítását, útjára indítottuk az EgészségVonatot és sorolhatnám a példákat. Nem arról van tehát szó, hogy a gyógyszergyárak nem akarnak adót fizetni. Partnerei kívánunk lenni az államnak, de természetesen azt szeretnénk, ha nem csak az egyik oldal viselné a terheket és a kockázatokat.