Antidepresszánsok toplistája a Lancetben

A sorrendet a hatásosság, a betegek viszonyulása és a költséghatékonyság döntötte el.

A Lancet hírlevélben tette közzé azoknak a közleményeinek a listáját, amelyek az utóbbi időkben a legnagyobb letöltést produkálták. A brit lap, amely 1823 október 5-én jelent meg először, a világ egyik legtekintélyesebbje, ehhez képest kell értékelnünk a listát, illetve az antidepresszánsoknak az alább ismertetett cikkben szereplő hatásossági sorrendjét.

A szerkesztő megjegyzi: a depresszió világszerte a csökkent életminőség/munkaképesség jelentősebb okai közé tartozik, ennek megfelelően nagy az igény a terápiás opciókra – legyenek ezek antidepresszánsok vagy a pszichológia intervenciói. A piacon klinikailag bevált antidepresszánsok viszonylag széles választéka szerezhető be; az alábbi értékelés olyan korábbi publikációk, illetve az ezek alapjául szolgáló vizsgálatok elemzése alapján készült, amelyekben a kiválasztott gyógyszereket más, ugyancsak aktív készítményekkel vetették össze. (Korántsem csak elvi kérdés azonban, hogy vajon a placebók nem szignifikánsan hatékonyabbak-e a semminél, hiszen mérhető pszichobiológiai hatásuk van; ezt éppen a „slágerlistán" tizenharmadik helyet szerzett publikáció állapítja meg.)

Az antidepresszánsokat összevető tanulmány szerzői szisztematikusan mérlegelik a különböző vegyületek hatásosságával és tolerálhatóságával kapcsolatos adatokat, és végkövetkeztetésük, hogy a megfelelő első terápiás opció a sertraline és az escitalopram lehet. Nota bene, statisztikáról, tehát sokaságra érvényes adatokról van szó, a felmérés tanulságai nem jelentik, hogy egy konkrét esetben nem az itt sereghajtó anyag a legeredményesebb.

A tizenkét újgenerációs antiepresszáns összevetését metaanalízis formájában elvégző tanulmányt első helyen Dr Andrea Cipriani, a veronai egyetem kutatója jegyzi. A vizsgálatot – fontos információ! – anyagilag egyetlen gyártó vagy kereskedő sem támogatta.
Ciprianiék szerint a metaanalízisek az eddigiekben egymásnak ellentmondó adatokkal szolgáltak a második generációs antidepresszánsok hatékonyságával kapcsolatban, ezért a team olyan kórtörténeteket dolgozott fel, amelyekben egy-egy betegen több antidepresszánst is kipróbáltak, azaz a készítmények közvetlen és közvetett összevetését végezte el.

A csapat 117 randomizált vizsgálat eredményeit használta fel, amelyeket 1991-től 2007 végéig végeztek, s amelyben összesen 25928 beteg adatai szerepeltek. A vizsgálatokban alkalmazott gyógyszereket felnőtteknél, egypólusú, major depresszióban alkalmazták. Az eredeti vizsgálatokban részt vevők önként vállalták a terápiákat.

A négy leghatásosabb vegyületnek a mirtazapine, az escitalopram, a venlaflaxine és a sertraline bizonyult, amelyek négy másik szert (sorrendben) a következő esélyhányadosokkal múltak felül:
– a duloxetine-t: 1,39 – 1,33 – 1,30 – 1,27
– a fluvoxamine-t: 1,41 – 1,35 – 1,30 – 1,27
– a paroxetine-t: 1,35 – 1,30 – 1,27 – 1,22
– a reboxetine-t: 2,03 – 1,95 – 1,89 – 1,85.

A legkedvezőbb elfogadhatósági profilt az escitalopram és a sertraline mutatták, ezek szedésével ugyanis szignifikánsan kevesebben hagytak fel, mint a duloxetine-éval, a fluvoxamine-éval, a paroxetine-éval, a reboxetine-éval vagy a venlaflaxine-éval. (Akceptábilisabbak: elfogadhatóbbak voltak.)

Hatékonyság és elfogadhatóság tekintetében klinikailag jelentős különbségeket állapítottak meg az általánosan rendelt antidepresszánsok körében – az escitalopram és a sertraline javára. Felnőttek súlyos major depressziójában az utóbbi lehet a legtöbb sikerrel kecsegtető első opció, mert esetében a legkedvezőbb a hatásosság-elfogadhatóság-gazdaságosság aránya.