Biotech-együttműködés kicsik és nagyok közt

A kormányoknak, az iparnak és a nonprofit szférának független ágazatközi diplomatákat kellene alkalmazniuk.

Nemrég megjelent tanulmányában egy, a biotechnológia, az innováció és a szellemi tulajdon kérdéseivel foglalkozó kanadai székhelyű nemzetközi szakértőcsoport (az International Expert Group on Biotechnology, Innovation and Intellectual Property) a szabadalmi hivatalok ügykezelésének „generáljavítását" és a magán- illetve állami szektor közti együttműködés bővítését szorgalmazza. A stúdiumot a Scrip ismerteti: a szerzők szerint a kedvező változás átalakítaná az intellektuális tulajdon (intellectual property, IP) kezelésének jelenleg gyengélkedő rendszerét.

A csoport tizenhét ajánlást fogalmaz meg az IP-rendszer megújításához, melyek megvalósítása, úgymond, nagyobb arányú innovációt és bizonyos szektorok számára jelentős előnyöket produkálna. Ilyen szektor volna például a biotechnológiai ipar is.
Még a márkásgyógyszer-gyártók is elismerik, hogy az IP jogok önmagukban nem elégségesek ahhoz, hogy az ipar új termékeket állíthasson elő – állítják a kutatók.

E cél megvalósításához, vélekednek, az új információkkal kapcsolatos monopóliumokat kell megtörni – megfelelő intézkedésekkel, például az adatkezelés tökéletesítésével. „Az innovációra mások által birtokolt adatok ismeretében kerül sor, ezért megköveteli az ismeretek megosztását és a kooperációt" – áll a jelentésben.

A magán- és közszféra együttműködésének egyik kívánatos formája volna, ha a partnerek [kölcsönösen] segítenének egymásnak menedzselni meglévő egészségügyi adatok elemzését és újak generálását. Ezeket azután rendelkezésére bocsáthatnák a szektor azon szereplőinek, akik hajlandók vállalni a közszférával való együttműködést, és maguk is új adatokkal járulnának hozzá a kooperáció további működéséhez.

A kormányoknak, az iparnak és a nonprofit szférának független „bizalom-építőket" [’ágazatközi diplomatákat’] kellene alkalmazniuk, akik közvetítenének a vitákban, bátorítanák az IP-szféra szereplőinek párbeszédét, és közös kezdeményezéseket hoznának létre.

Az ajánlások egyike szerint célszerű volna, ha a magánszektor intézményei nonprofit technológia-minősítő szervezeteket alapítanának, melyek kiértékelnék az új, [de még] „helyi szükségletekhez és feltételekhez hangolt" biotech-szolgáltatásokat és termékeket.

A szerzők az ipart és a szabadalmi hivatalokat egyaránt a szabadalmakkal kapcsolatos információk szabványosítására, illetve ezek nyilvános, ingyenes hozzáférhetőségének megteremtésére bíztatják. Ez, állítják, bizonyos területeken segítené a felhasználókat a „szabadalmi környezet/terep felmérésében", a legfontosabb gyógyszerek efféle „környezetét" is ideértve.
[…]
„A régi IP korszak vége nem jelenti majd az IP fontosságának megszűntét a biotechnológiai innovációban, mindössze azt jelzi majd, hogy egy fejlettebb korszak kezdődik, amelyben a szellemi tulajdont úgy menedzselik majd, hogy ezzel bátorítsák az együttműködés és a kapcsolatok különböző típusait, amelyek mindig is az innováció központi elemét jelentették".

A tanulmány az Ernst & Young-ot idézve leszögezi: „a biotechnológiai cégek számára az igazi lehetőséget az jelenti, ha kreatív üzleti modellek keretei közt a nemzetközi gyógyszer-nagyiparral működnek együtt".