Feji és nyaki rákok: egy ismeretlen betegség

Az államszövetség polgárai úgyszólván nem tudnak sem a betegségről, sem fokozódó fenyegetettségükről.

Egy német össz-uniós kutatás szerint várhatóan nőni fog a feji és nyaki rákos megbetegedések (FRM) gyakorisága – miközben az államszövetség polgárai úgyszólván nem tudnak sem a betegségről, sem fokozódó fenyegetettségükről. (A vizsgálatot a Merck Serono finanszírozta.)

A felmérésben oroszlánrészt vállalt az Európai Fej- és Nyak Orvosszövetség, amely szerint négy emberből háromnak a fogalma sincsen a pusztító szindróma létezéséről, amelyet évente és világszerte félmillió embernél diagnosztizálnak, [tájékozottabb] egynegyedük pedig arról nem értesült, hogy az összes megbetegedés egyötöde (100 000) Európában fordul elő. Ugyanez a huszonöt százalék az FRM említésekor – helytelenül – az agydaganatokra gondol.

Jean-Louis Lefébre professzor, az Oscar Lambret Rákközpont (Észak-franciaországi Rákközpont, Lille), a hét nyugat-európai országban 7520 páciens bevonásával végzett „About-Face" [’hátra arc, pálfordulás’] elnevezésű kutatás vezetője közölte: az utóbbi évtizedekben megfigyelésük szerint növekedett a feji-nyaki laphámrákok előfordulása gyakorisága, és várható hogy a tendencia a jövőben is érvényesül majd – különösen a nők közt.

Az FRM általában negyvenedik évüket betöltött embereket támad meg; határozott összefüggés mutatható ki megjelenése és az érintettek dohányzási illetve alkoholfogyasztási szokásai közt. Kétharmaduk férfi, egyharmaduk nő, mondotta Lefébre.  Többségüket helyileg-előrehaladott státusban kezelik, és 40 százalékuknak már áttétjeik vannak, amikor jelentkeznek. Az első vizitet (illetve a diagnózist) átlagosan hat-kilenc hónappal élik túl.

Erősbödő kockázati tényezőnek tekintendő azonban a professzor szerint a szexuális úton terjedő humán papillómavírus is, amelynek – a dohány és alkoholfogyasztást nem tekintve – az FNR-ek 25 százalékának kialakulásában tulajdonítanak szerepet. Erről az összefüggésről a megkérdezetteknek mindössze öt százaléka hallott.

[A Johns Hopkins Egyetem kutatói nemrégiben megállapították, hogy a szájüregi rákok valószínűségét harminckétszeresére növeli az orális szexuális érintkezés, amelynek terjedése a nyugati higiénés viszonyok fejlődésével függ össze. Ötven-hatvan évvel ezelőtt az intim testtájak e tekintetben Magyarországon is úgyszólván tökéletes tabunak számítottak – a derékon aluli tisztálkodás pedig általában még a „keresztény középosztályban" is heti egy-két alkalomra korlátozódott. A változások szélesre tárták a kaput a rákkeltő HPV terjedése előtt – a ford.]

A laphám-FNR-ek gyakoribbá válása megfigyelhető a negyven év alatti populáció körében is. Jellemzően dohányzással és alkoholfogyasztással kapcsolatba hozható agresszív tumorokról van szó, amelyeknek azonban ebben a korcsoportban kedvezőbb a kórjóslatuk.

Az About-Face célja mellesleg az FNR-ekkel kapcsolatos tévhitek eloszlatása, és a közfigyelemnek a tünetekre való felhívása is volt. Lefébre-ék tudatosítani óhajtották, melyek a fő rizikófaktorok és a korai tünetek; tették ezt abban a reményben hogy ismeretükben az érintettek előbb fordulnak orvoshoz, betegségüket korábban diagnosztizálják, a multimodális kezelés pedig javíthatja túlélési esélyeiket.

Az előzetes eredmények bejelentését a Merck Serono monoklonális antitest-terápiájának premierjére időzítették – közelebbről: az Erbitux (hatóanyag: cetuximab) új indikációban való forgalmazhatóságának közzétételéhez kapcsolták. A cetuximab eszerint a kiújuló és áttétes FNR-ek fő terápiája lehet. A hatóanyagot 2006-ban Európában már engedélyezték szilárd tumorok epidermális növekedésifaktor-receptorain ható anyagként, helyi-előrehaladott NFR-ek ellen. Ebben az indikációban 20 hónappal növelte a betegek túlélési esélyeit a sugár-monoterápiával szemben.

Az új indikációban való forgalmazást az EXTREME vizsgálat tavaly szeptemberi publikációja készítette elő: a kísérletsorozat eredményei arra mutattak, hogy a cetuximab hatásos lehet kezeletlen rekurrens vagy áttétes laphám-FNR-ek fő terápiájaként. Az EXTREME fő-vizsgálója, Jan Vermorken professzor a tesztet, amelynek elsődleges célja a túlélési mutatók megállapítása volt, „merésznek" nevezte. Harminc év óta ez volt az első vizsgálat – írja a Pharma Marketletter –, amely bizonyítani látszott, hogy áttétes laphám-FNR-ek célzott kezelése jobb általános túlélést eredményez, mint a platina-alapú kemoterápia. Utóbbihoz képest a halálozás általános kockázatát 20 százalékkal, a betegség progressziójának kockázatát (jelentősen,) 46 százalékkal csökkentette.

Az átlagos túlélési idő három hónappal nőtt, a betegség „féken tartásának" valószínűsége csaknem megduplázódott – miközben nem jelentkeztek a platina-kemoterápia toxikus mellékhatásai és nem romlott a kezeltek életminősége. Vermorken közlése szerint új kutatások már meglévő gyógyszerek [azaz például a cetuximab] és más célzott terápiák együttes alkalmazásának kombinációit, ezek lehetséges előnyeit vizsgálják.

A tudós a lap szerint valószínűnek tartja, hogy érfejlődés-inhibitorok, a cilenglitide, a tyrosine kinease- illetve az integrin-inhibitorok szinergikus hatást fejtenek ki a kemoterápiával és a cetuximabbal, ezáltal pedig lehetővé válhat az adagok csökkentése. Következésképpen, úgymond, mérséklődhetnek a mellékhatások és a kései szövődmények, azaz a jövőben kedvezőbben alakulhatnak a túlélési mutatók. „A mellékhatásokkal és a kései szövődményekkel kapcsolatban nem rendelkezünk megfelelő mennyiségű információval, de lehetséges, hogy a betegek halálát nem maga a rák, hanem ezek okozzák" – indokolta előző, derűlátó feltételezését Vermorken.