Gyógyszer-gazdaságossági törvény: egyelőre nincsenek alkotmányossági aggályok

Az Alkotmánybíróság elutasította a Gyógyszerészi Kamara és a gyógyszerészek indítványait.

Az Alkotmánybíróság 2008. február 19-én meghozott, 1094/B/2006. AB. határozatának kivonatos ismertetése.

Az Alkotmánybíróság 2008. február 19-én meghozott, 1094/B/2006. AB. számú határozatában, a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény egésze, valamint egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasította.

Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett a 2006. évi XCVIII. törvény (a továbbiakban: Gyftv.) egésze, illetve egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése tárgyában. Az Alkotmánybíróság ezeket az indítványokat a szoros tárgyi összefüggésre tekintettel egyesítette és egy eljárásban bírálta el.

Az Alkotmánybíróság határozatában elrendelte, hogy a Gyftv. megalkotásával összefüggésben a Magyar Gyógyszerész Kamarával történt egyeztetetés illetve kamarai vélemény kikérésének elmaradása miatt, a törvény közjogi érvénytelenségére hivatkozó indítványok, valamint a Gyftv. 49. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére alapított indítványrészek elkülönítve kerüljenek elbírálásra. Ennek következtében ezen indítványok által érintett kérdésekben másik alkotmánybírósági határozat fog születni.

Az Alkotmánybíróság az indítványokat az alábbiak miatt nem tartotta megalapozottnak:

1) Az egyik indítványozó az egész Gyftv. alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte tekintettel az Alkotmány 70/D. §-ának megsértésére. Ennek során rámutatott arra, hogy a Gyftv. által bevezetett rendszer együtt járt a közforgalmú gyógyszertárak instabilitásával, a felügyelet lehetőségének csökkenésével és a „szakmai hatalommegosztás" felszámolásával (kötelező kamarai tagság felszámolása), a gyógyszertárak létesítésének fellazításával, a gyógyszerészet és a gyógyszerészek közbizalmi jellegének csorbításával, továbbá a gyógyszerészek személyes jogának korlátozásával. A Gyftv. a Gytv. ( a korábban hatályos 1994. évi LIV.törvény) által kialakított gyógyszertári hálózat stabilitását megszüntette, és számtalan bizonytalansági tényezőt épített be a közforgalmú gyógyszertárak működésébe.

Az indítványra adott válaszában az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által a Gyftv. egésze alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése érdekében felhozott kifogások lényegében nem az egész törvényt, csupán annak egyes rendelkezéseit érintik. Az indítványozó az egész Gyftv. megsemmisítésének alátámasztásaként csupán a gyógyszerek kiskereskedelmi forgalmazásával összefüggő egyes, bár koncepcionális jellegű rendelkezésekre vonatkoztathatóan (alapvetően a szabad patikaalapítással kapcsolatosan) hozott fel alkotmányossági érveket. Emellett a gyógyszerforgalmazásra vonatkozó szabályok között is számos olyan előírás található, mely a lakossági gyógyszerellátás biztonságát garantálja. Tekintettel arra, hogy az indítványban felhozott indokokra figyelemmel a Gyftv. egészének alkotmányossága az Alkotmány 70/D. §-a alapján nem ítélhető meg, az Alkotmánybíróság a Gyftv. egésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította, és az Alkotmány 70/D. §-án alapuló alkotmányossági vizsgálatot csupán az indítványozó által külön is megtámadott konkrét szabályok tekintetében folytatta le.

2) Az egyik indítványozó a Gyftv. 14. § (5) és (10) bekezdésében foglalt szabályok alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, a gyógyszerismertető személyes adatainak korlátozása miatt tartotta alkotmányellenesnek a kifogásolt rendelkezéseket. A támadott szabályozást megvizsgálva az Alkotmánybíróság azt az értelmezést alakította ki, hogy az adatszolgáltatási kötelezettség azt a gyógyszerek forgalmazására jogosult, illetve gyógyászati segédeszközöket gyártó céget (illetve ennek meghatalmazottját) terheli, aki engedélyt kapott ismertető tevékenység folytatására.

Az indítványozó állításával ellentétben tehát a kötelezettség nem az ismertetést végző természetes személyt (gyógyszerismertetőt) terheli, hanem azt a céget, akinek a nevében eljár.

A jogszabály szerint kötelezően szolgáltatandó adatok ezért csak az említett cégekkel, illetve azzal a természetes személlyel, jogi személlyel, jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezettel hozhatók összefüggésbe, aki/amely az ismertető tevékenységet a gyógyszer forgalomba hozatali engedélyének jogosultja, illetve a gyógyászati segédeszköz gyártója, meghatalmazott képviselője által adott megbízás alapján végzi. A kérdéses adatok a cégek, illetve a megbízásuk alapján eljáró személyek vagy egyéb szervezetek üzleti tevékenységére vonatkoznak, s nem minősülnek a gyógyszerismertető személyes adatának. Az indítványozó által felvetett összefüggésben ezért nem valósulhat meg az Alkotmány 59. § (1) bekezdésének a sérelme, erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Gyftv. 14. § (5) és (10) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasította.

3) Az egyik indítványozó szerint a Gyftv. 36. § (3) bekezdése sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében megfogalmazott diszkrimináció-tilalmat. Az indítványban felhozott érvek alapján az egyébként „vállalkozási nyereségadó" fizetésére köteles közforgalmú gyógyszertár működtetésére jogosultakat az intézeti gyógyszertárat működtetőkkel valamint a gyógyszert gyógyszertáron kívül forgalmazókkal szemben a szolidaritási díjjal egyoldalúan hátrányos helyzetbe hozza a jogalkotó, indokolatlan és aránytalan versenyhátrányt okoz az érintetteknél.

Az indítványra adott válaszában az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogalkotó a szolidaritási díj bevezetésével megteremtette a hátrányosabb helyzetben lévő közforgalmú gyógyszertáraknak nyújtandó támogatás forrását, melyet a Gyftv.-ben meghatározott, magasabb árréstömeggel rendelkező (jövedelmező) közforgalmú gyógyszertáraknak, illetve — a módosítás folytán — a közvetlen lakossági gyógyszerellátást végző intézeti gyógyszertárat működtető vállalkozásoknak kell megfizetniük. Ebben a szabályozási konstrukcióban a kizárólag intézeti gyógyszerellátást folytató intézeti gyógyszertárak nem vonhatók homogén csoportba a közforgalmú gyógyszertárakkal és azokkal az intézeti gyógyszertárakkal, melyek közvetlen lakossági gyógyszerellátást is folytatnak. Erre tekintettel nem ütközik az Alkotmány 70/A. §-ába a Gyftv. 36. § (3) bekezdése azon az alapon, hogy az intézeti gyógyszertáraknak nem kell gyógyszertár szolidaritási díjat fizetniük.

A gyógyszert gyógyszertáron kívül forgalmazók vonatkozásában sem ellentétes a Gyftv. 36. § (3) bekezdése az alkotmányos diszkrimináció-tilalommal. A jogalkotó a szolidaritási díj alapjául ugyanis csak a közfinanszírozott gyógyszerek forgalmazásából származó árréstömeget jelölte meg. A gyógyszert gyógyszertáron kívül forgalmazó üzletek közfinanszírozott gyógyszereket nem árusítanak, ezért ebből bevételük, jövedelmük nincs. Emellett a gyógyszertáron kívüli gyógyszerforgalmazás korlátozott, a gyógyszerek szűkebb körére terjed ki, melynél fogva ezek az üzletek csak kisebb mértékben, kisegítő jelleggel vesznek részt a gyógyszerellátás biztosításában. Erre figyelemmel a gyógyszert gyógyszertáron kívül forgalmazók sem tartoznak homogén csoportba a közforgalmú gyógyszertárat, illetve közvetlen lakossági ellátást biztosító intézeti gyógyszertárat működtetőkkel.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Gyftv. 36. § (3) bekezdése ellen az Alkotmány 70/A. §-a alapján előterjesztett indítványokat elutasította.

4) Az egyik indítványozó a Gyftv. 39. §-át az Alkotmány 70/A. §-a és 70/I. §-a alapján támadta.

Álláspontja szerint a jogalkotó által meghatározott árréstömeg-osztályok az egyes osztályokon belül közvetett módon, önkényes és hátrányos megkülönböztetést eredményeznek. Sérelmezte, hogy a fizetési kötelezettséget megalapozó árréstömeg tekintetében a törvényalkotó nem veszi figyelembe, hogy az árréstömegen belül mennyi a közfinanszírozott és a nem közfinanszírozott gyógyszerek forgalmából adódó árrés bevételi aránya. Ésszerűtlennek és önkényesnek tekintette az árréstömegen alapuló megkülönböztetést, és az ennek alapján fennálló fizetési kötelezettségek nagyságának meghatározását amiatt, hogy a jogalkotó nem vette figyelembe, hogy az árréstömeg nagyságához milyen, hatósági határozatban előírt szolgáltatási és ellátási kötelezettségek tartoznak, s ezek milyen költségeket okoznak a gyógyszertáraknak.

Az Alkotmánybíróság az indítványra adott válaszában megállapította, hogy a kifogásolt rendelkezés az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével nem ellentétes. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a jogalkotó nagyfokú szabadságot élvez abban, hogy mit választ a szolidaritási díj alapjának, s ehhez igazítottan kiket von a díj fizetésére kötelezettek körébe. A szolidaritási díj alapjának meghatározására vonatkozóan a törvényhozó valamennyi kötelezett tekintetében egységes szabályokat állított fel, ezért nem valósul meg a jogalanyok között semmilyen hátrányos megkülönböztetés. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy az egyes gyógyszertáraknak milyen eltérő kiadásaik vannak (lehetnek), az eltérő költségek nem képezhetik alapját a diszkrimináció-tilalom megsértése megállapításának. Azt pedig az Alkotmánybíróság több korábbi határozatában kimondta, önmagában az, hogy a jogalkotó eltérő mértékű fizetési kötelezettséget ír elő különböző gazdasági forrással rendelkező jogalanyok számára, nem sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését. Jelen esetben az volt megállapítható, hogy a fizetési kötelezettség reális gazdasági megítélésen alapul, az egyes kategóriákon belül nem diszkriminál.

A fentiekre tekintettel az Alkotmányíróság a Gyftv. 39. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló, az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésén alapuló indítványt elutasította.

5) Az indítványozó szerint a Gyftv. 39. §-a az Alkotmány 70/I. §-ával is ellentétes.

Az Alkotmánybíróság már több korábbi határozatában értelmezte az Alkotmány 70/I. §-át. Ennek során kiemelte, az Alkotmány maga nem határozza meg a „közteher" fogalmát, ám kétséget kizáróan ide sorolhatók az államháztartásról szóló törvény szerint az állam javára előírható befizetések, amelyek az állam gazdasági tevékenységének, intézményei működtetésének a fedezetét szolgálják, az állam bevételi forrását jelentik. A szolidaritási díj nem vitásan adó jellegű közteher: a nagyobb forgalmat lebonyolító gyógyszertáraknak kell befizetniük abból a célból, hogy a kisebb településeken működő kispatikák működőképességének fenntartásához az állam az Alkotmány 70/D. §-ából fakadó kötelezettségei teljesítése (a gyógyszerellátás garantálása) keretében működési célú támogatást nyújtson.

A szolidarítási díj esetén egy speciális állami újraelosztás történik, mely konkrét célhoz kötődik.

A jogalkotó széles keretek között mérlegelhet akkor, amikor a közteher mértékét megállapítja, és nagy szabadsággal rendelkezik abban a kérdésben is, hogy mit határoz meg a közteher tárgyaként, a közteherviselési kötelezettség kiinduló pontjaként milyen gazdasági forrást választ ki.

Az Alkotmánybíróság szerint az Alkotmány 70/I. §-ából nem következik, hogy a közteherviselési kötelezettség alapja csak valamilyen jövedelem vagy vagyon lehet.

Az Alkotmánybíróság ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a jogalkotás szabadsága nem korlátlan az adófizetés kiindulópontjaként szolgáló gazdasági forrás kiválasztása és az adó tárgyának ez alapján történő meghatározása során; az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt közteherviselési kötelezettséget előíró alkotmányi rendelkezés értelmében annak a jövedelmi és vagyoni viszonyokhoz kötöttség keretei között kell maradnia.
Jelen esetben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogalkotó nem a gyógyszertárak jövedelmét jelölte meg a közteher-viselés alapjaként, de ezt az Alkotmány nem is követeli meg.

A szolidaritási díj alapja a támogatott gyógyszerek forgalmazásából származó árréstömeg, azaz a közfinanszírozott gyógyszerek kiskereskedelmi ára (függetlenül attól, hogy ennek mekkora részét fizeti a beteg és mekkora része a támogatás) és beszerzési (nagykereskedelmi) ára közötti különbözetnek meghatározott időszakban (negyedévben) befolyt összege. Ez pedig — annak ellenére, hogy egyéb kiadásokat, költségeket még nem vontak le belőle — összefüggésben áll a díj fizetésére kötelezett jövedelmi helyzetével.

Az Alkotmánybíróság korábbi határozatában már rögzítette, hogy a bevétel (és nem a jövedelem) adóztatását az Alkotmány 70/I. §-a nem tiltja. A szolidaritási díj alapjaként meghatározott, a közfinanszírozott gyógyszerek értékesítéséből eredő árréstömeg nem azonos ugyan a gyógyszertár működtetőjének teljes bevételével, de a bevételnek egy része, ezért — különös figyelemmel arra is, hogy a közforgalmú és az intézeti gyógyszertárak forgalmának túlnyomó része a közfinanszírozott gyógyszerek értékesítéséből származik — megfelel az Alkotmány 70/I. §-ában lefektetett, a jövedelmeknek megfelelő közteherviselési kötelezettséget előíró követelménynek. A szolidaritási díj nem vagyoni típusú adó, emellett fiktív jövedelem adóztatása sem merül fel, miután az adó jellegű közteher alapja a gyógyszertárak által a közfinanszírozott gyógyszerek forgalmazásából ténylegesen megszerzett árréstömeg.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Gyftv. 39. §-a nem sérti az Alkotmány 70/I. §-át, ezért az indítványt ebben az összefüggésben is elutasította.

6) Több indítványozó is támadta a Gyftv. 48. § (3) bekezdését, mert a gyógyszertár működtetését engedélyező határozatnak azonnal végrehajthatóvá nyilvánítását a jogalkotó egy olyan feltételtől, az egészségügyi érdektől tette függővé, amelynek tartalma meghatározatlan, bizonytalan. Ez pedig lehetőséget ad önkényes jogalkalmazói döntések meghozatalára. Ezáltal – az indítványozó szerint - sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből fakadó normavilágosság követelménye és az 57. § (5) bekezdésben foglalt jogorvoslathoz való jog.

Az Alkotmánybíróság az indítványokra adott válaszában rámutatott arra, hogy a Gyftv. 48. § (3) bekezdésében szereplő, kifogásolt kifejezés nem tekinthető olyan elvont, általános fogalomnak, mely eleve értelmezhetetlen, minden objektív alapot nélkülöz, s teret enged szubjektív jogalkalmazói döntéseknek. Ugyanakkor lehetőséget teremt a jogalkalmazónak arra, hogy az adott eset egyedi körülményeit mérlegelve eldöntse, a gyógyszertár működtetését engedélyező határozatot azonnal végrehajthatónak nyilvánítja vagy sem.

Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a 48. § (3) bekezdése nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből fakadó jogbiztonság követelményét.

Nem ellentétes a támadott rendelkezés az Alkotmány 57. § (5) bekezdéséből fakadó jogorvoslathoz való joggal sem, a támadott szabály ugyanis nem korlátozza és nem vonja el az egyéb rendelkezések alapján biztosított jogorvoslati lehetőséget, a jogorvoslat alapján eljáró hatóság pedig objektív kritériumok alapján felül tudja vizsgálni a határozat azonnal végrehajthatóvá nyilvánítását. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványokat e tekintetben is elutasította.

7) Több indítványozó tartotta alkotmányellenesnek a Gyftv. 49. § (3) bekezdése. A támadott rendelkezés értelmében a Gyftv. 49. § (2) bekezdésében foglalt feltételektől (azaz a lakosságszámtól és a közforgalmú gyógyszertárak bejáratának egymástól való távolságától) függetlenül létesíthető új közforgalmú gyógyszertár, ha a kérelmező az új közforgalmú gyógyszertár a működésének megkezdésétől számított legalább három évre ún. „többletszolgáltatást" vállal. Ezzel lehetővé vált, hogy akkor is új gyógyszertárak lépjenek a gyógyszer-kiskereskedelem piacára, ha a településen az egy közforgalmú gyógyszertárra eső átlagos lakosságszám nem éri el az ötezer főt.

Az indítványozók azt állították, hogy a Gyftv. 49. § (3) bekezdése sérti az Alkotmány 13. §-ában megfogalmazott tulajdonhoz való jogot. A Gytv. által létrehozott személyes gyógyszertár működtetési jog (személyi jog) — mint az alkotmányos tulajdonvédelem tárgya — a Gyftv. támadott rendelkezése folytán ugyanis jelentős mértékben sérül, kiüresedik.

Az Alkotmánybíróság szerint amíg a Gytv. (1994. évi LIV.törvény) a közforgalmú gyógyszertárak működtetésében, addig a Gyftv. a gyógyszertár vezetésében jelölte meg a személyi jog lényegét. A jogalkotó tehát átalakította a személyi jog tartalmát, melynek oka az volt, hogy a gyógyszerek kiskereskedelmi forgalmazását az Országgyűlés egy új koncepció szerint kívánta kialakítani. A Gyftv. a közforgalmú gyógyszertárakat működtető vállalkozások tulajdonosi struktúrájának átalakulása előtt nyitotta meg az utat, lehetővé téve nagyobb tőkék bevonását az ágazatba. Ebben a konstrukcióban a gyógyszerész tulajdonosi (vállalkozói) minőségének jelentősége kisebb lett. A jogalkotó a személyi jogos gyógyszerésznek elsősorban a gyógyszertár vezetésében szánt szerepet, bár előírta, hogy a közforgalmú gyógyszertárat működtető gazdasági társaságban a gyógyszertár szakmai vezetését ellátó gyógyszerésznek tulajdonosi részesedéssel kell rendelkeznie.

Az indítványozók szerint a Gyftv. 49. § (3) bekezdésének az a rendelkezése, a lakosságszám és a távolság adatok figyelmen kívül hagyásával teszi lehetővé új közforgalmú gyógyszertár alapítását, azért sérti az Alkotmány 13. §-át, mert a gyógyszer-kiskereskedelem liberalizálásával a jelenleg jövedelmező, és értéket képviselő gyógyszertárak egyik napról a másikra a jogszabályváltozás során elértéktelenednek. Mivel a jogalkotó ármeghatározó eszközeivel alapvető módon tudja befolyásolni a közforgalmú gyógyszertárak jövedelmezőségi feltételeit, ezért a piaci versenyt előtérbe helyező ár meghatározási környezetben a gyógyszertári vállalkozások nem fognak tudni ellenállni az országos hálózatok felvásárlási törekvéseinek.

Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a Gytv. által korábban ( 2006–ig ) szabályozott személyes gyógyszertár működtetési jog olyan vagyoni értékkel bíró jogosítvány volt, mely a gyógyszerész számára jövedelmezően hasznosítható tevékenység folytatását tette lehetővé. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a személyes gyógyszertár működtetési jog az Alkotmány 13. §-ából fakadó alkotmányos tulajdonvédelem alatt állt.

Ezek után az Alkotmánybíróságnak azt vizsgálta, hogy a Gyftv. 49. § (3) bekezdése az indítványozók által felhozott indokok alapján sérti-e az Alkotmány 13. §-át, azaz új gyógyszertárak létesítésének a lakosságszámtól és a gyógyszertárak bejáratának távolságától függetlenül történő engedélyezése mennyiben korlátozta a személyi jogos gyógyszerészek tulajdonhoz való jogát.

Az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy a Gytv. (1994. évi LIV.törvény) alapján engedélyezett személyi jogot a Gyftv. 49. § (3) bekezdése nem szüntette meg, tartalmi átalakítását (azaz, hogy a személyi jog nem a közforgalmú gyógyszertár működtetésére, hanem vezetésére vonatkozik) sem ez a szabály végezte el. A gyógyszer-forgalmazás kiskereskedelmi piacán a Gyftv. 49. § (3) bekezdése megteremtette a verseny lehetőségét, ez a verseny azonban a személyi jogos gyógyszertár-működtetők személyi jogát — mint az alkotmányos tulajdonvédelem tárgyát — nem korlátozza. A személyi jognak meghatározott vagyoni értéket garantáló feltétel (lakosságszám) megszüntetése és a piaci viszonyok bizonyos szintű térnyerésének a megengedése nem jelenti ugyanis automatikusan és szükségképpen a személyi jog elértéktelenedését, vagyoni értékének megszűnését. Nemcsak a piacra lépő új gyógyszertár-működtetők tőkeerősségétől, piaci magatartásától függ ugyanis, hogy a személyi jog vagyoni értéke a piacnyitást követően hogyan alakul, hanem magának a személyi jog jogosultjának a piaci magatartásától is.

A Gyftv. 49. § (3) bekezdése által teremtett új helyzet tehát alapvetően a gyógyszertár-működtetők piaci pozícióira van kihatással. Ebben az új piaci helyzetben egyes, már piacon lévő gyógyszertárak a korábbihoz képest kedvezőbb helyzetbe kerülhetnek, az 5000 fős lakosságszámhoz igazított forgalomhoz képest nagyobb piaci részesedést szerezhetnek, míg másoknál ez a részesedés csökkenhet, esetleg megőrizhetik korábbi pozíciójukat. A támadott rendelkezésnek egyes egyedi esetekben — a különféle tényezők együtthatásaként — különböző következményei lehetnek, így a Gyftv. 49. § (3) bekezdése nem egymaga és szükségképpen vezet minden esetben a személyi jog vagyoni értékének esetleges csökkenéséhez. Emiatt a kifogásolt szabály sem a tulajdon elvonását, sem a korlátozását nem valósítja meg. Az Alkotmány 13. §-a a tulajdon elvonása, illetve korlátozása ellen biztosít védelmet, nem jelenti azonban azt, hogy a jogalkotónak a vagyoni értékű jog piaci értékállóságát garantálnia kellene.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Gyftv. 49. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat az Alkotmány 13. §-a tekintetében elutasította.

Az indítványozók a Gyftv. 49. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása végett az Alkotmány 13. §-ával összefüggően felhozott indokokkal, egész pontosan az értékgarancia követelményével kapcsolatosan hivatkoztak arra is, hogy a Gytv. még lehetővé tette, hogy a személyi jog jogosultja a közforgalmú gyógyszertár vezetésére a törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő gyógyszerésszel megállapodást (haszonbérleti szerződést) kössön, ezt azonban az új jogszabály megszüntette. Az Alkotmánybíróság szerint önmagában abból, hogy a Gyftv. nem szabályozza ezt az intézményt, nem jelenti azt, hogy a törvény a korábban kötött szerződéseket megszüntette volna. A Gyftv. éppen a személyi jog tartalmának átalakítása miatt nem szabályozza a korábbi jogszabály által még ismert haszonbérleti szerződést.

8) Az egyik indítványozó azon az alapon is támadta a Gyftv. 49. § (3) bekezdését, hogy az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésébe ütközik. Meglátása szerint azáltal, hogy a Gyftv. 49. § (2) bekezdés a)-c) pontjaitól függetlenül is lehet közforgalmú gyógyszertárat létesíteni, és csupán három évig kell a Gyftv. 49. § (3) bekezdésében foglalt külön kötelezettségeket teljesíteni, lehetővé válik, hogy ezen idő alatt a „régi" gyógyszertárat tönkretegye egy tőkeerős cég.

Az Alkotmánybíróság véleménye szerint a támadott rendelkezés lehetőséget teremt arra, hogy a lakosságszámhoz kötött feltétel révén kialakított piacra lépési akadálytól függetlenül mások is létesíthessenek közforgalmú gyógyszertárat. A többletkötelezettségek vállalása révén — legalább átmenetileg — az újonnan piacra lépő közforgalmú gyógyszertárak olyan szolgáltatásokat biztosítanak a fogyasztóknak, melyek meghalad(hat)ják az egyébként már működő gyógyszertárak által nyújtott szolgáltatásokat. Ezeket a többletkötelezettségeket a törvény alapján azoknak a gyógyszertáraknak nem kell teljesíteniük, amelyek a lakosságszámhoz kötött feltétellel létesültek vagy létesülnek. Az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése azonban nem követeli meg a jogalkotótól, hogy más, különösen a gazdaságilag erősebb vállalkozások piacra lépését a gyengébb gyógyszertárak védelme érdekében ne engedje meg, vagy hogy a korábbi szabályozás alapján közforgalmú gyógyszertárat működtetőket azonos gazdasági (jövedelmezőségi) helyzetbe hozza az újonnan piacra lépőkkel. Az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése szerinti esélyegyenlőség nem azonos a gazdasági (esély)egyenlőséggel. A Gyftv. 49. § (3) bekezdése által lehetővé tett piaci verseny esetleges hátrányos következményeit versenyjogi eszközökkel, illetve egyéb intézkedésekkel és támogatásokkal lehet kiküszöbölni.

Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Gyftv. támadott rendelkezése és az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nincs, ezért az indítványt elutasította.

9) Több indítványozó támadta a Gyftv. 49. § (3) bekezdését az Alkotmány 70/D. §-a alapján. Ennek alátámasztásaként hivatkoztak az Alkotmánybíróság korábbi, gyógyszertárakkal kapcsolatos határozatára. Ebben a határozatban az Alkotmánybíróság a Gytv. rendelkezéseinek nagy részét az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében foglalt vállalkozás joga és a versenyszabadság szempontjából vizsgálta meg, és megállapította, hogy — figyelemmel a törvény preambulumára is — a Gytv. ( 1994. évi LIV.törvény) rendelkezései alapján a gyógyszertárak létesítése és működése tekintetében a vállalkozáshoz való jog és a versenyszabadság korlátozás alá esik. Ilyen korlátnak tekintette a személyi jog intézményét, illetve a közforgalmú gyógyszertár létesítéséhez előírt feltételeket, továbbá azt, hogy a Gytv. — a betéti társaságokon kívül — a gazdasági társaságokat a közforgalmú gyógyszertárak működtetéséből kizárta. Az Alkotmánybíróság akkor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a gyógyszerészeti tevékenység területén a vállalkozáshoz való jog és a versenyszabadság korlátozásának megvan a megfelelő súlyú alkotmányos indoka.

A Gyftv. preambuluma — lényegében a Gytv. premabulumával összhangban — deklarálja: a jogalkotó elismeri, hogy a gyógyszereket a betegség miatt kiszolgáltatott, megfelelő szakismerettel nem rendelkező személyek vásárolják, és a gyógyszert fogyasztók védelme érdekében elengedhetetlen követelmény, hogy a gyógyszerek forgalmazásában az általános kereskedelmi szabályoktól eltérő szigorúbb szabályok érvényesüljenek. Rögzíti továbbá: „az államnak garanciális szabályokkal is biztosítania kell, hogy a gyógyszerek biztonságosan, megfelelő helyen, időben és választékkal álljanak a betegek rendelkezésére". Ezek a megállapítások és célkitűzések megfelelnek a korábbi alkotmánybírósági határozatban megfogalmazott, és az Alkotmány 70/D. §-ából fakadó elveknek. Az Alkotmánybíróság szerint nem lehet azonban eltekinteni attól, hogy a gyógyszerek kiskereskedelmi forgalmazása egyúttal vállalkozási tevékenységnek is minősül. A jogalkotó 2006-ban a Gytv. által kialakított rendszerhez képest olyan új koncepcióban kívánta megvalósítani a gyógyszerek kiskereskedelmi forgalmazásának szabályozását, ahol a verseny a korábbiakhoz képest nagyobb szerephez jut.

A jogalkotó célkitűzéseiben nem adta fel a gyógyszer-kiskereskedelemre vonatkozó, az Alkotmány 70/D. §-ából fakadó szabályozási kötelezettségét, de más célok, nevezetesen a verseny fokozottabb érvényesülése, s ennek révén a fogyasztók ellátása minőségének javítása érdekében átalakította a gyógyszerek kiskereskedelmi forgalmazásának korábbi rendszerét.

Az egészségügyi intézményhálózat sokféleképpen szervezhető meg. Az állam az egészségügy szervezeti és intézményi rendszereinek kialakítása, és azok finanszírozási elveinek megalkotása során nagyfokú szabadságot élvez. Az Alkotmányból eredően senkinek sincs alanyi joga egy meghatározott szervezési módra. Az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának kérdéseivel összefüggésben az Alkotmánybíróság korábban már kifejtette: annak megítélése, hogy az állam az Alkotmány 70/D. §-án alapuló kötelezettségének milyen rendszerű és milyen finanszírozású egészségügyi intézményhálózat és orvosi ellátás megszervezésével tesz eleget, a jogalkotó szabadságába és felelősségébe tartozik, a rendszer alkotmányos megítélésének — szélső esetektől eltekintve — alkotmányos mércéje nincs.

Ennek megfelelően a jogalkotó szabadságába és felelősségébe tartozik az is, hogy a gyógyszerellátásnak, a gyógyszerek kiskereskedelmi forgalmazásának rendszerét miként építi ki és szabályozza. Az 1994-ben kialakított, és 2006-ig fennálló rendszer nem az egyetlen, az Alkotmány követelményeinek kizárólagosan megfelelő koncepció. A jogalkotó a megváltozott körülményekre tekintettel vagy bizonyos új célok megvalósítása érdekében eltérhet a korábbi rendszertől. Az új megoldások hatékonysága, célszerűsége nem alkotmányossági kérdés.

Az Alkotmánybíróságnak csupán azt lehet és kell vizsgálnia, hogy az új szabályok is megfelelnek-e az Alkotmány rendelkezéseinek, azaz az állam eleget tesz-e intézményvédelmi kötelezettségének, és az új rendszerre történő áttérés során nem sértettek-e meg valamilyen alkotmányos jogot vagy elvet.

Önmagában az, hogy az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/D. §-ára tekintettel indokoltnak találta a gyógyszer-kiskereskedelem területén a szabad verseny és a vállalkozáshoz való jog korlátozását, nem jelenti azt, hogy az Alkotmány 70/D. §-ából fakadó követelménynek eleget téve a jogalkotó ne alakíthatná ki a kiskereskedelmi gyógyszer-forgalmazás olyan rendszerét, ahol a verseny nagyobb szerephez jut, és a vállalkozáshoz való jog kisebb korlátozást szenved.

A lakosság gyógyszerellátásának biztosítása nem kizárólag adminisztratív eszközökkel érhető el. A gyógyszereknek a betegekhez, fogyasztókhoz való eljuttatására alkalmas lehet a szabályozott verseny is, mint ahogy más termékeknek a fogyasztókhoz való eljuttatására is hatékony eszköz. A lakosság gyógyszerellátásának biztosítása érdekében a Gytv. sem írta elő a teljes lefedettséget, azaz azt, hogy kötelező gyógyszertárat működtetni meghatározott lakosságszámú településeken. Új közforgalmú gyógyszertárak létesítését — az előírt kereteken belül — alapvetően azok jövedelmező működtetésének lehetősége ösztönözte. A jövedelmezőség körülményeit változtatta meg a Gyftv. 49. § (3) bekezdése azzal, hogy — többletkötelezettségek vállalásának előírásával — ezen keretekre tekintet nélkül újabb közforgalmú gyógyszertárak létesítését lehetővé tette. Ez a már piacon lévő közforgalmú gyógyszertárakat is arra készteti, hogy a szolgáltatások minőségének javításával, új szolgáltatások bevezetésével, hosszabb nyitvatartási, ügyeleti idővel, stb. fokozottabb figyelemmel legyenek a fogyasztók (a betegek) igényeire. A meglévő gyógyszertárak jövedelmezőségének alakulása így nagyban függ a gyógyszertár-működtető piaci magatartásától is. A „régi" közforgalmú gyógyszertárat működtetőknek is megnyílt ugyanakkor a lehetőségük arra, hogy a betéti társaságon kívüli gazdasági társaság keretében működtessék a gyógyszertárat, s tőkebevonással javítsák piaci esélyeiket.

Ott, ahol a verseny hatékonyan nem képes biztosítani a gyógyszerellátást, mert a gyógyszertár-működtetés nem kellőképpen jövedelmező, a jogalkotó a szolidaritási díj címén befolyt állami bevételből nyújtandó támogatással, azaz a gyógyszertárak működésének segítése révén kívánja az ellátást garantálni. A piaci torzulások, monopóliumok létrejöttének elkerülése végett pedig versenyjogi eszközök (összefonódások ellenőrzése, engedélyeztetése) vehetők igénybe, melynek a jogalkotó a gyógyszerek kiskereskedelmi piacának sajátosságaira figyelemmel megalkotta a speciális szabályait. (Gyftv. 75. §)
Kétségtelen azonban, hogy a gyógyszer egy különleges termék, s a gyógyszerészek által nyújtott szolgáltatások, a gyógyszerészek szakismerete nélkülözhetetlenek a társadalom számára.
A szabad verseny érvényesülése mellett ezért szükség van olyan szabályokra, melyek e sajátosságokra tekintettel garantálják a lakossági gyógyszerellátást.

Kielégíti ugyanakkor az Alkotmány 70/D. §-át az, ha a jogalkotó ezt a garanciát alapvetően és elsődlegesen szakmai előírások, követelmények támasztása, és azok betartásának állami ellenőrzése, felügyelete révén nyújtja. Az Alkotmány 70/D. §-ából nem következik, hogy a gyógyszerforgalom biztonsága kizárólag úgy garantálható, ha a személyi jogos gyógyszerész (többségi vagy teljes) tulajdonában álló vállalkozás a gyógyszerész korlátlan felelőssége mellett, fix körzetben működteti a közforgalmú gyógyszertárat.

A Gyftv. számos olyan előírást fogalmaz meg, melyek biztosítják, hogy a gyógyszerek kiskereskedelmi forgalmazása során a szakmai szempontok érvényesüljenek.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Gyftv. 49. § (3) bekezdése, illetve annak azon fordulata, mely szerint a (2) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott feltételek fennállásától függetlenül engedélyezhető új gyógyszertár létesítése, nem sérti az Alkotmány 70/D. §-át. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat ebben a tekintetben is elutasította.

10) Az indítványozók — a Gyftv. 49. § (3) bekezdésével kapcsolatosan felhozott érvekkel megegyező indokokat előadva — az Alkotmány 13. §-a, valamint 70/D. §-a alapján támadták a Gyftv. 83. § (7) bekezdését is. A kifogásolt szabály szerint 2010-től minden, lakosságszámhoz és a bejáratok távolságához kötött létesítési feltételt eltöröl, egyúttal megszünteti a Gyftv. 49. § (3) bekezdésében foglalt többletkötelezettségek vállalására vonatkozó előírást is. Ezzel a törvény még tágabb teret ad a verseny érvényesülésének.

Az Alkotmánybíróság szerint nem jelenti a személyi jog — mint az alkotmányos tulajdonvédelem oltalma alatt álló vagyoni értékű jog — korlátozását az, ha a jogalkotó a gyógyszer-kiskereskedelem területén a vállalkozáshoz való jognak és a versenynek fokozottabban teret enged. A Gyftv. 83. § (7) bekezdése nem sérti az Alkotmány 70/D. §-át sem, hisz a fent említett szakmai garanciák révén továbbra is biztosítható lesz a lakosságnak a gyógyszerekkel való biztonságos ellátása. Ezért az Alkotmánybíróság a Gyftv. 83. § (7) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló, az Alkotmány 13. §-án és 70/D. §-án alapuló indítványokat elutasította.

11) Az indítványozók arra is hivatkoztak, hogy a Gyftv. 83. § (7) bekezdése azért sérti az Alkotmány 2.§ (1) bekezdését, mert nem áll rendelkezésre a jogalanyoknak megfelelő felkészülési idő arra, hogy a megváltozott szabályok ismeretében magatartásukat az új körülményekhez igazítsák.

A Gyftv. 2006. november 29-én került kihirdetésre, a támadott, minden korlátozás nélküli gyógyszertár létesítést lehetővé tevő új szabály 2010-ben lép hatályba. A valamivel több mint három éves felkészülési idő semmiképpen nem tekinthető olyannak, mely sértené a jogbiztonság követelményét. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben is elutasította.

12) Az egyik indítványozó szerint a Gyftv. 55. § (7) bekezdésének második mondata sérti az Alkotmány 70/D. §-át. A támadott rendelkezés szerint közforgalmú gyógyszertár egyes magisztrális gyógyszerkészítési feladatainak ellátására másik közforgalmú gyógyszertárral megállapodást köthet. Az indítványozó előadása szerint a magisztrális gyógyszerkészítés és forgalmazás köztudomásúlag nem tartozik a jövedelmező tevékenységek közé. Emiatt a Törvény 75. §-a rendelkezésével adott lehetőségeket kihasználva létrejövő patikaláncok azonnal szabadulnak e számukra haszontalan kötelezettség teljesítésétől, és megállapodásuk alapján valahol majd hozzájut a beteg az adott esetben számára fontos magisztrális gyógyszerkészítményekhez is.

Az Alkotmánybíróság határozatában korábban már hivatkozott arra a gyakorlatára, hogy a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogosultságként meghatározott alkotmányi követelmény az államnak azt az alkotmányos kötelezettségét jelenti, hogy a nemzetgazdaság teherbíró képességéhez, az állam és a társadalom lehetőségeihez igazodva olyan gazdasági és jogi környezetet teremtsen, amely a legkedvezőbb feltételeket biztosítja a polgárok egészséges életmódjához és életviteléhez. Az Alkotmánybíróság elvontan, általános ismérvekkel csak egészen szélső esetekre korlátozottan határozhatja meg a kritikus nagyságát, vagyis azt a szükséges minimumot, amelynek hiánya már alkotmányellenességhez vezet.

Jelen esetben nem volt megállapítható, hogy a kifogásolt rendelkezés következtében a gyógyszerellátás alatta maradna az Alkotmány 70/D. §-ából következő minimumnak.

A beteg továbbra is hozzá tud jutni a hozzá legközelebb eső gyógyszertárban a magisztrális gyógyszerhez, a megállapodás következtében azonban azt nem ez a gyógyszertár, hanem a megállapodás szerinti másik gyógyszertár készíti el. Ez adott esetben több időt vehet igénybe, mintha az érintett gyógyszertár maga készítené el a magisztrális gyógyszert, de nem jelenti azt, hogy a betegek ellátatlanok maradnának.

Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Gyftv. 55. § (7) bekezdése második mondata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

13) Több indítványozó támadta a gyógyszertáron kívüli gyógyszerforgalmazásra vonatkozó rendelkezéseket.

-Két indítványozó szerint a Gyftv. 67. § (2) bekezdésének b) és c) pontjai sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből fakadó normavilágosság követelményét, mert az „öndiagnózis", a „tévedés valószínűtlen", „maga a tévedés nem jár súlyos egészségügyi következményekkel", „veszélyessége még jelentősebb mértékű túladagolás esetén sem nagy" meghatározatlan fogalmak, tárgyi hatályuk egyértelműen nem definiálható. A határozatlan fogalmak pedig lehetőséget adnak a gyógyszertáron kívül forgalmazható gyógyszerek meghatározása során a szubjektív egyéni vagy hatósági mérlegelésre.
Az Alkotmánybíróság szerint az esetlegesen pontatlan megfogalmazása ellenére a Gyftv. 67. § (2) bekezdés b)-c) pontjai által használt kifejezések nem tekinthetők eleve értelmezhetetlennek, olyannyira meghatározatlannak, hogy az sértené a normavilágosság követelményét. A támadott rendelkezés elvi szinten rögzíti, mely gyógyszerek forgalmazhatók gyógyszertáron kívül. Emellett a Gyftv. 70. § (2) bekezdése előírja: a gyógyszertáron kívül is forgalmazható gyógyszerek körét és kiválasztásuk további szakmai szabályait, valamint a forgalmazás részletes feltételeit külön jogszabály állapítja meg, erre tekintettel kifejezett felhatalmazást ad a miniszternek arra, hogy meghatározza a gyógyszertáron kívül forgalmazható gyógyszerek és gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények kiválasztásának szakmai szabályait.

A miniszter az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerek forgalomba hozataláról szóló 52/2005. (XI. 18.) EüM rendelet 4. számú mellékletében határozta meg azokat a szakmai terápiás feltételeket, amelyek alapján a gyógyszerek besorolását az Országos Gyógyszerészeti Intézet végzi. Mindez nem ad lehetőséget szubjektív jogalkalmazói döntésekre.

Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Gyftv. 67. § (2) bekezdés b) és c) pontjai alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján előterjesztett indítványt elutasította.

-Az egyik indítványozó szerint a Gyftv. 67. §-a sérti az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt diszkrimináció-tilalmat, mert gyógyszertárnak nem minősülő üzletekben nem kell szakismerettel rendelkező személyeket alkalmazni a gyógyszerek kiadásához, míg a gyógyszertárakban a gyógyszertáron kívül is forgalmazható gyógyszerek kiadását is csak szakképzett gyógyszerészek vagy gyógyszertári szakasszisztensek végezhetik. Ezáltal az előbbi üzletek versenyelőnybe kerülnek a gyógyszertárakkal szemben.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Gyftv. 67. §-a nem sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését. Alkotmányellenes megkülönböztetésről ugyanis csak akkor lehet szó, ha a jogszabály egymással összehasonlítható, a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó jogalanyok között anélkül tesz különbséget, hogy annak alkotmányos indoka lenne. A Gyftv. vonatkozó rendelkezései alapján megállapítható, hogy a gyógyszertárak és az egyéb, a Gyftv. 67. §-a szerinti gyógyszereket forgalmazó üzletek nem vonhatók homogén csoportba.

A gyógyszertár egészségügyi szolgáltató és kiskereskedelmi tevékenységet végző egészségügyi intézmény. A gyógyszert forgalmazó egyéb kiskereskedelmi üzletek nem tartoznak ebbe a körbe: nem minősülnek egészségügyi intézménynek, és nem nyújtanak egészségügyi szolgáltatást, kizárólag a gyógyszerek egy szűk csoportjának a lakossághoz való eljuttatásában vesznek részt. Nemcsak feladataikat illetően térnek el a gyógyszertárak az egyéb üzletektől, de a létesítésükre, működésük engedélyezésére, vezetésükre is más szabályok irányadók. Ebből következően nem alkotmányellenes, ha a gyógyszertárakra a jogalkotó más képesítési követelményt ír elő, mint az egyéb üzletek vonatkozásában, attól függetlenül, hogy az eltérő követelmények ugyanazon gyógyszer-kör expediálására vonatkoznak. Egy ilyen előírás egyúttal teljesebb körben biztosítja a gyógyszerekkel kapcsolatos tájékoztatásnak a gyógyszerésszel folytatandó személyes konzultáció révén való megszerzését, ha erre a beteg (fogyasztó) igényt tart.

Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Gyftv. 67. §-a alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt, az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésén alapuló indítványt elutasította.

-Az indítványozók szerint a Gyftv. 67. § (2) bekezdésének b) és c) pontjai, illetve az egész 67. §, egy indítványozó szerint pedig a Gyftv. 67-72. §-ai sértik az Alkotmány 70/D. §-át.
Az indítványozók lényegében a gyógyszerek gyógyszertáron kívüli forgalmazásának a Gyftv. által kialakított szabályok szerinti lehetőségét kifogásolták a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog alapján, mivel a gyógyszertárakon kívüli üzletekben a gyógyszerárusítás alacsonyabb szintű szakmai garanciák mellett történhet, mint a patikákban. Kockázathelyzetek alakulhatnak ki a gyógyszerek minőségével, a hiányos vagy szakmailag megalapozatlan tájékoztatással összefüggően. Az indítványozók álláspontja szerint „az egyén öngyógyítási szabadságával" szemben nem, de az „egyén öngyógyszerezési szabadságával" szemben elsőbbséget élvez az állam egészségvédelmi kötelezettsége. A gyógyszeres kezelést olyan veszélyes üzemnek tekintik, mely fokozott felelősséget kíván a betegektől (fogyasztóktól), a gyógyszerészektől, az államtól.

Utaltak arra, hogy a gyógyszerek biztonságos használatához nélkülözhetetlen, hogy annak használati rendjéről, adagolásáról a fogyasztó közvetlenül, személyes tájékoztatás alapján kapjon információt. Ehhez nem elegendő, ha a gyógyszertáron kívüli forgalmazás esetére ki kell jelölni egy felelőst. Képzettségi követelmények állítása nélkül ez ugyanis nem teremt megfelelő garanciát. Meglátásuk szerint az elérni kívánt cél (a gyógyszerekhez való hozzáférés szélesítése) más eszközökkel is megvalósítható lett volna, az állami felelősség ilyen szintű csökkentésére kizárólag másik alkotmányos jog érvényesülése szolgáltathatott volna megfelelő indokot.

Az Alkotmánybíróság érvelése szerint az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében foglalt legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog a 70/D. § (2) bekezdésével együtt értelmezhető, mely állami kötelezettséget jelent.

A gyógyszerellátás tekintetében ez azt jelenti, hogy az állam köteles kialakítani a biztonságos gyógyszerforgalmazás rendszerét, jogszabályi előírások révén meg kell teremtenie annak garanciális elemeit. Az Alkotmánybíróság azonban általános ismérvekkel csak egészen szélső esetekre korlátozottan határozhatja meg az állami kötelezettség kritikus nagyságát, vagyis azt a szükséges minimumot, amelynek hiánya már alkotmányellenességhez vezet.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a gyógyszertáron kívüli gyógyszerforgalmazásra vonatkozó szabályok nem sértik az Alkotmány 70/D. §-át. Megállapítható, hogy gyógyszertáron kívül a gyógyszereknek csak egy igen szűk köre árusítható, s ennyiben ezek az üzletek nem veszik át a gyógyszertárak szerepét és feladatát, csupán kiegészítik azt: csak a bizonyos kisebb veszéllyel járó gyógyszerekhez való szélesebb körű hozzáférést biztosítják. Ezek a gyógyszerek azonban nem kizárólag a gyógyszertáron kívüli üzletekben szerezhetők be, hanem a gyógyszertárakban is.

Annak a betegnek (fogyasztónak), aki gyógyszerésztől — az azzal való személyes kontaktus, személyes tájékoztatás-nyújtás alapján — kívánja a gyógyszert megvásárolni, ez a lehetőség továbbra is nyitva áll: a támadott rendelkezések ezt semmiben nem korlátozzák.

Az egyének, „öngyógyszerezése", azaz a gyógyszerfogyasztás tekintetében fennálló döntési jog kétség kívül része az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében megfogalmazott emberi méltósághoz való jognak, azon belül is az önrendelkezési jognak. A gyógyszerezéssel kapcsolatosan felelősség terheli az államot, az orvosokat, a gyógyszerészeket és a betegeket. A felelősség azonban másként oszlik meg a gyógyszer jellegétől, veszélyességétől is függően. Indokolatlan és ésszerűtlen minden gyógyszer esetében fokozott állami, orvosi és gyógyszerészi felelősséget érvényesíteni a beteg (fogyasztó) döntési jogával és felelősségével szemben. A gyógyszertáron kívül forgalmazható gyógyszerek orvosi rendelvény nélkül is hozzáférhetők, azok gyógyszertárban is korlátozás nélkül beszerezhetők. Ezen gyógyszerek tekintetében tehát elsődlegesen a betegek felelőssége és döntési szabadsága érvényesül és érvényesült korábban is. A megfelelő döntés meghozatalához azonban elengedhetetlenül szükséges, hogy a fogyasztónak a rendelkezésére álljanak a gyógyszerrel kapcsolatos információk.

A beteg ezt a tájékoztatást — választásától függően — megszerezheti szakképzett gyógyszerésztől személyesen vagy a gyógyszerekhez mellékelt írásos tájékoztató révén. Ez utóbbi érvényesülése céljából rögzíti a Gyftv. 70. § (1)-(2) bekezdése, hogy a gyógyszer-kiskereskedelmi tevékenységet folytató üzlet a Gyftv. 68. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltakon túl köteles a fogyasztók számára nyitva álló helyiségében az általa forgalmazott valamennyi gyógyszer — forgalomba hozatali engedélyében meghatározott — betegeknek szóló tájékoztatóját nyomtatott formában is közvetlenül hozzáférhetővé tenni oly módon, hogy a vásárló, fogyasztó a gyógyszer alkalmazásával kapcsolatos információkhoz a vásárlásról szóló döntését megelőzően is hozzájuthasson. Az üzlet — a működését meghatározó üzletszabályzatban — köteles kijelölni azt a feladatkörében eljáró személyt, aki a tájékoztatásnak a fogyatékos személyek, illetve segítségre szorulók számára is hozzáférhető és értelmezhető megszerzéséhez megfelelő segítséget nyújt.

Az indítványozók által is említett felelős feladata a gyógyszerekkel kapcsolatos jogszabályi előírások érvényesítése. Ezek — a Gyftv.-ben és az annak végrehajtására kiadott rendeletekben foglalt — szakmai követelmények alapvetően a gyógyszerek tárolására, kezelésére, ellenőrzésére vonatkoznak. A kijelölt személynek nem feladata, hogy gyógyszerészi szakmai ismeretek birtokában tájékoztatást nyújtson, hisz a gyógyszertáron kívüli, gyógyszerforgalmazással foglalkozó üzletekben a gyógyszerekkel összefüggő információk kizárólag írásban állnak rendelkezésre. A 70. § (2) bekezdésében említett személy feladata is csupán annyi, hogy segítséget nyújtson a tájékoztatásnak a fogyatékos személyek, illetve segítségre szorulók számára is hozzáférhető és értelmezhető megszerzéséhez.

Az érintett gyógyszerek tekintetében a beteg felelősségébe tartozik annak eldöntése, hogy —figyelemmel az esetleges mellék- és kölcsönhatásokra — igénybe kívánja-e venni a személyes gyógyszerészi tájékoztatást, esetleg az orvosi felvilágosítást, vagy csupán az írásbeli tájékoztató alapján dönt a gyógyszer megvásárlásáról. A betegek felelősségének és döntési szabadságának ilyen jellegű erősítése nem ellentétes az Alkotmány 70/D. §-ával. Az állam a 70/D. § (2) bekezdéséből fakadó kötelezettségének eleget tett azáltal, hogy a Gyftv. 68-72. §-aiban, illetve a végrehajtási rendeletekben meghatározta a gyógyszertáron kívüli gyógyszerforgalmazás szigorú feltételeit. Ezért a Gyftv.-nek a gyógyszertáron kívüli gyógyszerforgalmazásra vonatkozó szabályai nem sértik a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság e tekintetben az indítványokat elutasította.

14) Az egyik indítványozó a Gyftv. 74. § (1) bekezdését az Alkotmány 70/D. §-a alapján támadta. A kifogásolt szabály szerint közforgalmú gyógyszertárat gazdasági társaság akkor működtethet, ha a működtetett gyógyszertár szakmai vezetését ellátó személyi jogos gyógyszerész a gyógyszertárat működtető vállalkozásban tulajdonosi részesedéssel rendelkezik. Az indítványozó szerint a törvényalkotó anélkül üresítette ki az egyik legfontosabb garanciális intézmény tartalmát — azaz a gyógyszerész közvetlen személyes felelősségét a gyógyszerellátás biztonságáért —, hogy helyette nem építette ki az Alkotmány 70/D. §-ában megfogalmazott alapvető jog megvalósulásának azonos súlyú biztosítékát.

Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy az Alkotmány 70/D. §-ából fakadó állami kötelezettség nem csupán egyetlen szabályozási koncepció révén valósítható meg. A jogalkotó a Gytv.-ben kialakított rendszertől eltérhet, a gyógyszerek kiskereskedelmi forgalmazását új elvek mentén újraszabályozhatja. Ennek során azonban eleget kell tennie a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogból fakadó feladatának.

A Gyftv. a további tőkebevonás érdekében lehetővé tette, hogy bármilyen gazdasági társasági formában működtethessen gyógyszertárat. Feltételként csak azt szabta, hogy a gyógyszertár szakmai vezetését ellátó személyi jogos gyógyszerésznek tulajdoni részesedéssel kell rendelkeznie a vállalkozásban.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Gyftv. 74. § (1) bekezdése nem ellentétes az Alkotmány 70/D. §-ával. A gyógyszertárak biztonságos működése, a gyógyszerellátás garantálása nem kizárólag azáltal valósítható meg, hogy a személyi joggal rendelkező gyógyszerész felelőssége a gyógyszerforgalmazás körében korlátlan. Az Alkotmány nem követeli meg a jogalkotótól, hogy végérvényesen fenntartsa a Gytv. által korábban kialakított tulajdonosi rendszert, és az abban szabályozott felelősségi alakzatokat. Mint ahogy azt már az Alkotmánybíróság a jelen határozatában kifejtette, a gyógyszerek speciális áru jellegéből és a gyógyszerészek által nyújtott szolgáltatások sajátosságaiból eredő, a gyógyszerforgalmazás biztonságát garantáló követelmények, szakmai előírások és azok betartásának állami felügyelete révén is biztosíthatók. Ezeket a garanciákat a Gyftv. alapvetően a közforgalmú gyógyszertárat vezető személyi jogos gyógyszerész szakmai vezetése, utasítási joga és felelőssége révén nyújtja. A gyógyszertárat működtető társaság szakmai kérdésekben való utasítás-adási jogát pedig a Gyftv. kifejezetten kizárja.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Gyftv. 74. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

15) Egy indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, illetve 57. § (5) bekezdésébe ütközőnek találta a Gyftv. 74. § (4) bekezdését. E rendelkezés szerint az egészségbiztosítási felügyeleti hatóság ellenőrzi, hogy a közfinanszírozásban részesülő gyógyszer támogatással történő forgalmazására szerződött gyógyszertár, valamint a gyógyszergyártó, -forgalmazó, illetve a támogatással történő gyógyszerrendelésre jogosult orvos között létezik-e olyan nem kívánatos magatartás-összehangolás, amely a betegek, fogyasztók hatékony és biztonságos gyógyszerellátását sérti vagy veszélyezteti. Amennyiben a nem kívánatos magatartás-összehangolás megvalósul, az egészségbiztosítási felügyeleti hatóság kezdeményezi az egészségbiztosítási szervnél a támogatással történő forgalmazási jogot biztosító szerződés felmondását. Az indítványozó szerint az említett alkotmányi §-ok azért sérülnek, mert a jogalkotó nem definiálta a betegek, fogyasztók hatékony és biztonságos gyógyszerellátását sértő vagy veszélyeztető nem kívánatos magatartás-összehangolás fogalmát.

Az Alkotmánybíróság a határozatban már ismertetett gyakorlatára figyelemmel megállapította, hogy Gyftv. 74. § (4) bekezdése nem sérti a normavilágosság követelményét, az ott használt fogalmat tartalma más jogszabályokból megállapíthatóak.

Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy a jogbiztonságból nem következik a jogalkotónak olyan kötelezettsége, hogy minden fogalmat minden jogszabályban külön meghatározzon.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Gyftv. 74. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt az Alkotmány 2. § (1) bekezdése tekintetében elutasította.

16) Az egyik indítvány a Gyftv. 75. § (4) bekezdését az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése alapján támadta. A kifogásolt rendelkezés szerint a Gyftv. 75. § (1)-(3) bekezdéseiben foglalt, a gyógyszertárakat működtető vállalkozások összefonódására vonatkozó különleges rendelkezések nem érintik a Gyftv. hatályba lépése előtt irányítási joggal rendelkezőnek a korábban szerzett irányítási jogai gyakorlását. Az indítványozó előadása szerint indokolatlan pozitív előnyt élveznek azok a vállalkozások, ahol az összefonódás már a Gyftv. hatályba lépését megelőzően jött létre.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szempontjából a Gyftv. hatályba lépését megelőzően irányítási jogot szerzett vállalkozások önálló csoportot képeznek, a szabályozás szempontjából nem tartoznak homogén csoportba azokkal, akik a Gyftv. szabályai szerint szereznek vagy kívánnak irányítási jogot szerezni. A Gytv. (1994. évi LIV törvény) az eltérő szabályozási koncepcióból kifolyólag nem tartalmazott rendelkezéseket a vállalkozások összefonódására. Azok, akik a Gyftv. hatályba lépését megelőzően már irányítási jogot szereztek — e korábban megszerzett irányítási jog tekintetében — egységesen a kifogásolt rendelkezés alá esnek. Azokra a vállalkozásokra pedig, amelyek a Gyftv. hatályba lépése után kívánnak új összefonódást megvalósítani a Gyftv. korlátozó rendelkezéseit figyelembe véve — beleértve azon vállalkozásokat is, melyek korábban szerzett irányítási joggal rendelkeznek, de újabb összefonódást kívánnak megvalósítani — az új szabályozás egységesen vonatkozik.

Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Gyftv. 75. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.