Képbe kerül a Sanofi | Weborvos

Az 1969-es Új gazdasági mechanizmus lazított a tervutasításos rendszeren, a vállalatoknak bizonyos mértékű saját mozgásterük lett.

 
A szovjet–magyar agrokémiai egyezmény, a KGST országok egyre több növényvédő szert felhasználó mezőgazdasága, az elképzelhetetlenül nagy felvevőpiac ígérete arra csábította a cégvezetést, hogy a növényvédőszer gyártását részesítse előnyben. Ez idő tájt sikerült a környezetkímélő, specifikus rovarölő szereket, a piretroidokat kifejlesztenie. Ám az olcsó, sok embernek munkát adó, nagy mennyiségű növényvédőszer előállítása olyan környezeti terhelést jelentett a főváros észak-déli „szélcsatornájában", hogy szükségszerűen felmerült a tevékenység kiköltöztetése Nagytéténybe. A tervek szerint Újpesten csak a humán gyógyszergyártás maradt.

 
Azok az izgalmas 70-es, 80-as évek…
A 70-es 80-as évek pozitívuma, hogy 7, az előző évtizedben elindított eredeti molekulát sikeresen gyógyszerré fejlesztettek. Ugyanakkor szembe kellett nézni azzal, hogy újabb eredeti Chinoin-gyógyszer 1970 óta nem született. Az eredménytelenség legfőbb oka a kémia és az első biológiai vizsgálatok (screen) aránytalanságában keresendő.

 
A hatvanas évek elején-közepén mind a kutatóvegyészek-farmakológusok aránya, mind a vizsgálati módszereik a nyugati normáknak többé-kevésbé megfeleltek. A későbbiekben azonban a jelentősen kibővített és színvonalában is megerősített kémiai kutatás mellett a Chinoin biológiai vizsgálati lehetőségei messze lemaradtak. És ennek az áldatlan helyzetnek nemcsak anyagi okai voltak. A vállalat a hetvenes években 4 biológiai-biokémiai laboratóriumot épített, illetve rendezett be ugyan, de a Chinoin telephelyétől ezek mindegyike távol esett. Budán az Onkológiai Intézetben, a Rózsadombon, a Chinoin váci telepén és a Róbert Károly körúti kórház területén működtek. Továbbá az alap-screen feladatok ellátását egyik sem szolgálta. A helyzetet súlyosbította, hogy a korábban lendületes munkát végző, egységes irányítás alatt álló farmakológiai laboratórium a lecsökkent kutatói létszám mellett szervezetileg is három részre szakadt, műszerparkja elavult.

A prosztaglandinok, piretroidok sikere
A prosztaglandinok, mint szintetikus hormonok kutatásának és a piretroidok, környezetkímélő specifikus rovarölő szerek kifejlesztésének eredményessége lényeges alkotóelemei a Chinoin történetének.

A második világháborút követően a Chinoin kémiai-műszaki szintjének egyik legnagyobb sikere a prosztaglandinok ipari totálszintézisének megteremtése volt. A cég kiemelkedő alakjai a szerves kémiai tanszékkel közösen 1970-ben indították meg az igényes kémiai módszereket alkalmazó kutatást. A Chinoin kutatóinak részletesen kidolgozott és a későbbiekben folyamatosan továbbfinomított szintézis szolgált alapul a prosztaglandinok kémiájában nemzetközileg is elismert további eredményeihez. Ezekhez a kitűnő külföldi kapcsolatok is hozzájárultak, jelesül kiemelendő volt a Corey-intézettel (Harvard Egyetem, USA) kialakított kooperáció.

Növényvédőszer gyártás
Az 1968-ban bevezetett új gazdasági mechanizmus nyomán a gazdaságtalanul működő vállalatok egy részének, többek között a nagytétényi Bányagyutacs gyárnak bizonytalanná vált a helyzete. 1970. január 1-jével a Chinoin átvette az ugyanekkor megszüntetett Bányagyutacs gyárat, ahol megkezdődtek a fejlesztési munkálatok, és beindult a legjelentősebb növényvédőszerek gyártása. A vállalat nagy mennyiségű, a Szovjetunióba irányuló növényvédőszer-exportot folytatott a magyar állam gazdaságpolitikai okokból történő támogatásával. Kétségtelen, hogy a nemzetgazdasági szempontból nem igazán előnyös agrokémiai egyezményből a cégnek ugyan nyeresége származott, de egyúttal kényszerpályára került, hiszen az erőteljes növényvédőszer-gyártó profil az arányok eltolódásához vezetett, jelentős forrásokat szívott el a humán gyógyszergyártás fejlesztésből. Ennek következményeként a vállalat műszaki és technikai fejlettsége már nemcsak a világ nagy gyógyszergyártóinak élvonalától, hanem részben a hazaitól is elmaradt. A termékpaletta kissé elértéktelenedett, az újítói tevékenység stagnált, a hozzáadott érték az 1970-es évek második felétől csökkent, a Chinoin devizamérlege is kedvezőtlenül alakult.

Ekkor a Chinoin a kis mennyiségben is nagy értéket képviselő termékek, a gyógyszerek fejlesztésének előtérbe állítását tekintette fő feladatának. Kimondatott, hogy a K+F rendszerben a fejlesztésé az elsőség, mert az ilyen jellegű magas színvonalú munkával viszonylag alacsony szintű kutatás mellett is biztosítható a versenyképesség. Az új stratégia alapvető eleme lett a gyógyszer specialitások értékesítése a fejlett tőkés piacokon, a rubelalapú helyett a dolláralapú bevételek növelése. A vállalatvezetés olyan szervezet létrehozásába kezdett, amely a folyamatok tényleges irányítására, koordinálására, a gyors reagálásra és a megalapozott tervezésre képes.

Világbanki kölcsön
Az 1970–80-as időszakban a különböző gyógyszerbiztonsági intézkedéseknek köszönhetően hirtelen egy gyógyszer fejlesztésének ideje és költsége is megnőtt. A laboratóriumi munka szabályozása a több országot, több ezer embert érintő hosszú időn át tartó, drága klinikai kísérletek, a termelés sterilitásának megkövetelése óriási pluszkiadással járt. A magyar gyógyszeripar – akár az ország – krónikus tőkehiányban szenvedett, csak nagyon korlátozottan volt képes az erős konkurenciaharcban érvényesülni.

Fordulatra azonban csak 1982-ben került sor, amikor Bihari Istvánt nevezték ki vezérigazgatónak. A szakember tudatosan arra törekedett, hogy az „Új gazdasági mechanizmus" szellemének újbóli feltámadásával a Chinoin gyógyszergyártása a nyugati piacon is eladható termékeket állítson elő. A tőkehiányt próbálta orvosolni, amikor a minisztériumnak azt javasolta, hogy az akkor meglévő 4-5 közepes nagyságú és tőkeszegény magyar gyógyszergyárból egy, de jól finanszírozott magyar gyógyszeripari trösztöt hozzanak létre. A terv azonban a többi gyógyszergyár ellenállásán, valamint a magyar állam gyógyszeriparral kapcsolatos hagyományos érdektelenségén semmibe veszett.

Ekkor Bihari a szocialista táborban bátor megoldáshoz folyamodott, az exportot lehetővé tevő fejlesztésekhez kölcsönért a Világbankhoz fordult. A szocializmus keretei között szokatlan és újszerű lépés volt, a kölcsönt a dollár alapú exportnövekedésből kívánta törleszteni. Ezt a lépést a politika ellenséges lépésként tekintette, mondván, a Világbank a kapitalizmus fő letéteményese. A vezérigazgató nem hagyta magát, az Egyesült Államokban és Japánban további szakmai befektetőket keresett. A világbanki hitelből valósult meg a Chinoinban az Európában is kimagasló szintű Ipriflavon-üzem.

Érdemes megjegyezni, hogy a Sanofi az állami kézben lévő Elf Aquitaine kőolajipari cég leányvállalata volt, és a francia állam, mintegy előrelátó, gondos gazda még akkor is egyengette az útját, amikor privatizálták. Létrejött a Sanofi-Synthélabo, amiből később a sanofi-aventis megszületett, s lett a legnagyobb francia gyógyszeripari vállalattá.

A francia Sanofi vezetését nem utolsósorban az Ipriflavon-üzem győzte meg arról, hogy a Chinoinban van annyi kutatás-fejlesztési lehetőség, ami érdemessé teszi a megvásárlását.

(folyt.köv.)