Ma már mást akar a beteg

Segítene, ha másképp beszélnének a pácienssel, aggodalmaikról megnyugtatnák, a gyógyszer valós, racionális és személyes hasznát elmagyaráznák.

Elsősorban az USA-ban a bébi-boom korosztály öregedésével, a fogyasztói társadalom gyermekeinek felnövekedésével, az elképesztő méreteket öltő információ mennyiség áramlásával az emberi jogok, a civil szervezetek, a feminista szervezetek és a betegjogok mozgalmai erősítették az egészségtudatos beteg aktivitását – tudtuk meg dr. Csépe Andreától, a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola docensétől.

A szakember elmondta, hogy hazánkban az 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről a beteg jogokat 9 pontban szentesítette. Ennek egyik pontja a tájékoztatáshoz való jog. A betegjogok intézmény létrehozása legitimmé tette, hogy a beteg nem passzív elfogadó, hanem jogokkal rendelkező aktív fogyasztó. Sajnos azonban gyakorta az élet átírja a jogalkotók szándékát, a forráshiánnyal küzdő betegszervezetek gyakorta képtelenek tagságuk érdekeit a megfelelő szinten érvényesíteni.

Reményteli lehet ugyanakkor, hogy a betegek információs igénye igencsak növekszik. Létrejött az (ön)tudatos, betegségtudatos páciens a világban és hazánkban. „Általánosan elterjedt a nagyobb választási lehetőség, a személyre szabott ellátás és a szélesebb körű orvosi kezelés elérhetősége iránti igény" – fogalmazta meg 2005-ben Gidai Erzsébet szociológus.

Még ugyanabban az esztendőben egy, az amerikai lakosság egészségével és a gyógyszeriparral foglalkozó tanulmány szerint az amerikaiak egészségi állapota 1980 óta mérhetően javult, különösen a szívbetegségek terén, a kormányzat intézkedései, a kutatás-fejlesztés fejlődése, az újabb kezelési módok mellett a lakosság felvilágosításának is köszönhetően az 5 legtöbb halált okozó betegség rátája csökkent. A tájékoztatás a potenciális veszélyekre figyelmeztet, és egészségtudatosabbá tesz – tudtuk meg Csépe doktornőtől. Márpedig az amerikai fiatalok tájékozottabbak és képzettebbek, a biztosítóval szemben és orvos-beteg kapcsolatban egyenrangú partnereknek tekintik magukat, saját egészségükkel kapcsolatos döntéseik aktív részesei lettek.

Bár Európában tilos a vényköteles gyógyszerek reklámozása, egy 2003-as kutatás bizonyította, hogy az öreg kontinens betegei az egészségügyi folyamatban aktív szerepet vállalnak. 2005-ben adott kezeléssel vagy márkával kapcsolatosan a német betegek 47 százaléka, a francia páciensek 37, az angolok 26 százaléka kereste fel orvosát. Hazánkban a Gfk Hungária 2004-es felmérésében az 1000 válaszadó 45 százaléka a rendelkezésre álló terápiákról szeretne tájékoztatást kapni. Tény, hogy a minél magasabb iskolai végzettségűek körében nő az információs igény. Egy 2007-es kutatás szerint az utóbbi években például a pszichiáterek és neurológusok 84 százaléka, a háziorvosok 73 százaléka szerint a depressziós betegek információ iránti igénye javult.

Bizonyított, hogy az elégtelen beteg-együttműködéssel egyenes arányban van a betegek kórképükre vonatkozó ismerethiánya, illetve annak alacsony szintje. Annak ellenére, hogy a korábbi évtizedekhez képest a betegek tájékozottabbak, egészségtudatosabbak, tudásszintjük még az olyan országokban is viszonylag alacsonyabb, ahol pedig a páciens felé történő közvetlen kommunikáció megengedett. Négy esztendeje „a Pfizer Australia" egészségügyi riportjában leközölte, hogy a rendszeres gyógyszerszedő ausztrálok 20 százaléka nem tud semmit, 39 százaléka pedig keveset tud olyan alapvető adatról, hogy a gyógyszer és alkohol együttes szedése nem megengedett.

Az alacsony informáltság szintjéről tanúskodik az a tény is, hogy általánosságban nagyon rossz a beteg-együttműködés. A WHO Report 2003 szerint átlagosan csaknem 50 százalékra tehető a nem megfelelő beteg-együttműködés (compliance) vagy gyógyszerbeszedés (adherence), ez utóbbi egyik meghatározása szerint azt jelenti, hogy a beteg terápiás magatartása (gyógyszerbevétel, diéta betartása, vagy életmódbeli változások) milyen mértékben követi az orvosi vagy egészségügyi tanácsokat (Bogner 2003). A terápia haszna tehát nem realizálódik, a terápia nem vezet betegelégedettséghez, gyógyuláshoz, jobb életminőséghez, további életévekhez, egészségnyereséghez.

A Harris Interactive 2005-ben végzett online felmérésben 2507 fős mintán elemezte a nem megfelelő gyógyszerbevétel okait, és meglepő eredményre jutott. Első helyen a készítmények bevételének elfelejtését (65 százalék), majd a gyógyszerrel kapcsolatos aggódást (45 százalék) és a szer szükségtelenségét (43 százalék) találta (Roner 2005)" – tudtuk meg a szakembertől.

A probléma a hatékony gyógyszergyár-orvos-patikus-beteg kommunikációval javítható lenne, mely a beteg insight-ból, annak attitűdjéből, érzéseiből, motivációjából stb. indulna ki. Megoldást jelenthetne, ha a kommunikáció szereplői saját nyelvükön beszélnének a pácienssel, aggodalmaikról megnyugtatnák, a gyógyszer valós, racionális és személyes hasznát elmagyaráznák.

Miként Csépe doktornő fogalmazott, a probléma még az iméntieknél is sokkal árnyaltabb, hiszen számtalan tényező függvénye, hogy a beteg-együttműködés milyen lesz. Például, hogy az orvos és a beteg egy nyelvet beszél-e, a beszélgetés hány százalékát érti meg a páciens, amit megértett vajon nem értette-e félre? De a felvetéshez tartozik az a kérdés is, az orvos kommunikációja elég meggyőző-e ahhoz, hogy a páciens egyáltalán elkezdje a terápiát? Vagy: az orvos a betegnek legfontosabb előnyöket megtalálja-e azokat, amik a gyógyszerterápia elkezdéséhez és fenntartásához meggyőzik?

Továbbá: az orvos reális képet ad-e a gyógyszer mellékhatásairól, egyáltalán megemlíti-e azokat, felkészíti-e a kezelés várható kimenetelére, hasznára, avagy a beteg magányában a betegtájékoztatót olvasva elretten és ki sem váltja a gyógyulására rendelt szert? Az orvos érezteti-e a beteggel, vagy kifejezi-e, hogy ha a terápia során az elakad személyesen, illetve virtuálisan mellette áll? Elmagyarázza-e az orvos, hogy miért fontos a javaslat alapján végigvinni a gyógyszerterápiát?

A betegek tájékozottságának megismerése, a betegek fogyasztóvá emelése és az orvos-beteg kommunikáció javítása mellett integrált beteg edukációra, hatékony betegút menedzsment kidolgozására lenne szükség a beteg egészségnyereségének eléréséhez.

Dr. Csépe Andrea mondandóját ekként foglalta össze. „Megfigyelhető a fejlett országokban az a trend, hogy a betegek fogyasztói jellemzői és attitűdje jelentős átalakuláson megy végbe. Az információalapú társadalomban az egészségmegőrzés előtérbe került, fejlődött az egészségtudatosság, betegjogi szervezetek alakultak. A bébi-boom korosztály öregedésével és a fogyasztói társadalom gyermekeinek felnövekedésével egészségtudatos, bizalmatlan, információéhes, új fogyasztói kör született, akik aktív részesei az ellátásukkal kapcsolatos döntéseknek. Kimondhatjuk, hogy az eddig betegnek kezelt beteg immár aktív fogyasztóvá nőtt fel. E trendek új multidiszciplináris üzleti és kommunikációs modellek megalkotására kell, hogy inspirálják a gyógyszeripari szereplőket és az egészségügyi ellátás szolgáltatóit."