Meghamisított gyógyszerkutatások | Weborvos

A kísérleti állatok civilizációs betegségei a gyógyszerteszteket is meghamisítják - figyelmeztetnek a kutatók.

Ha egy emlős nem mozog (mert például nem mozoghat) eleget, ugyanakkor annyit ehet, amennyi beléfér, okvetlenül túltáplált lesz, általános értelemben vett fizikuma romlik, elhízik. Az ilyen „tévé előtti életmódot" folytató lények egy idő múlva nagy valószínűséggel különböző panaszokat és kórállapotokat produkálnak: inzulin-rezisztenciát, diabéteszt, magas vérnyomást, elégtelen agyfunkciót, fokozott oxidatív stresszt és gyulladásokat. Magasabb lesz vérük glükózszintje, fogékonyabbá válnak a rákra, a neurodegeneratív- és vesebetegségekre. És korántsem meglepő módon: korán halnak.

A NewScientist.com cikkének e passzusa azonban nem ülő munkát folytató Homo sapiens sapiensekre, hanem kísérleti egerekre és patkányokra vonatkozik. Ugyanolyan kellemetlen helyzetben vannak, mint akármely műfordító vagy jegypénztáros, és ennek hátrányait nemcsak ők maguk szenvedik el, hanem a kutatók is, akik velük/rajtuk kísérleteznek. Egy középkorú laboratóriumi patkány testtömegének felét általában zsír alkotja, egyes törzseiknél az egy kilogrammot meghaladó súly sem ritkaság (az egészséges patkány feleennyit nyom).

Meglepően kevés kutató van tudatában annak, hogy egerei és patkányai ily kevéssé egészségesek, holott ez nagyon is helyénvaló volna. A nem mozgó, elhízott állatok széles körű használata hamis kutatási eredményekben csapódik le. Például: megeshetik, hogy az a kísérleti gyógyszer, amely a betegre-civilizált állatoknál hatásosnak mutatkozik, egészségeseknél hatástalannak bizonyul, mellékhatásai pedig előtérbe nyomulnak.

A bot másik vége: előfordulhat, hogy félrevetnek olyan szereket, amelyek egészséges állatban hatásosak volnának, az ember-módra leromlottaknál azonban nem működnek.

A lap, a sorrendet nagyon is szem előtt tartva a rákkal kezdi. Tudjuk, úgymond, hogy egyes karcinogén anyagok jóval inkább veszélyeztetik a túlsúlyos rágcsálókat, és hogy a mozgásszegény életet élő jószágok nagyobb mértékben vannak kitéve annak, hogy rosszindulatú szövetburjánzás indul meg szervezetükben. Megfigyelték, hogy számos tumortípus gyorsabban növekszik azoknál az egereknél-patkányoknál, amelyek korlátlan mennyiségben vehetnek magukhoz takarmányt, és egy kövér egérben az áttétek is gyakoribbak, mint egy soványban.

A NewScientist.com (és forrása, a Journal of Clinical Oncology, 23. köt. 4450. old.) szerint eddig 500 II. fázisú klinikai vizsgálatot (gyógyszertesztet) végeztek embereken, ám ezek nagy többsége annak ellenére kudarcot vallott, hogy a kísérleti anyagok állatkísérletekben hatásosnak bizonyultak. Okkal feltételezhető, hogy akadtak vegyületek, amelyek a humán kísérletek során azért nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, mert korábban, az állatkísérleti szakban nem a megfelelő rágcsálókon próbálták ki őket.
Úgy tűnik például, hogy az érképződés – a növekvő daganatot tápláló erek képződése – kövér egyedekben jóval jelentősebb szerepet játszik, mint a soványakban. Ez annyit tesz, hogy a kövér egerekben hatásosan alkalmazott érképződés-gátló a soványakra alig-alig hat. Mivel pedig számos, amúgy teljesen egészséges embert is megtámadnak ugyanazok a rákfajták, mint az elhízottakat, kifejezetten érdemes olyan terápiákat kutatni, amelyek sovány rágcsálóknak éppúgy használnak, mint a kövéreknek.

Ugyanez – így a honlap – vonatkoztatható neurodegeneratív betegségekre, például az Alzheimer-kórra is. Az ilyen kutatásoknál módosított genomú egereket tesztelnek, melyeknek idegrendszere fokozott mértékben utánozza az emberi betegséget. Ezeket az egereket ugyancsak az elhízásnak kedvező körülmények közt tartják; kiderült viszont, hogy közülük a kövéreknél és a cukorbetegeknél gyorsabban súlyosbodik az Alzheimer-kór, jelentősebben károsodnak agyuk tanulásért és emlékezésért felelős régiói. Előfordulhat tehát, hogy ha egy szer ilyen állapotú egereknél hatásosnak bizonyul, az nem azért van, mert magát a betegséget, hanem mert a „civilizációs ártalmak" következményeit befolyásolja kedvezően, és egészséges állatokban esetleg hatástalan is volna.

A stroke-ellenes szerek a humán kísérletek során gyakran mondanak csődöt, holott állatokban egyértelműen hatásosak. Az ok: ugyanaz. És ugyanaz a vese- és kardiovaszkuláris állapotok esetében is.
Ideális esetben, állapítja meg a cikk, a gyógyszereket egyaránt kellene tesztelni egészséges és beteg jószágokon is. Emellett a rágcsálók testének és zsírjának tömege drámaian csökkenthető volna az ezt célzó étrenddel és a mókuskeréknek nevezett eszköz általános alkalmazásával, ami egyúttal élettartamuk 40 százalékos meghosszabbodását is eredményezhetné.

A nem mozgó, elhízott, civilizációs ártalmaknak kitett, valamint a fitt egerek-patkányok összehasonlítása pedig, a betegség mechanizmusa és kialakulása, illetve az étrend és a testmozgás összefüggéseire vethetne fényt.